SOROZATKRITIKA – Ez a hatrészes limitált Netflix-sorozat egyszerre drámai és rendkívül komikus módon meséli el Clark Olofsson, a sármos és laza svéd bankrabló ellentmondásos életét és bűneit. Ő az a férfi, akit a nagy vitákat kiváltó Stockholm-szindróma felelősének tartanak, de ez a sorozat nem csak azt a sztorit, hanem Olofsson egész élettörténetét meséli el.

 

 

Hát nem imádjuk már mindannyian a sármos kis szörnyetegeket (értsd: pszichopatákat, szélhámosokat)? Az egy egyébként elég aggasztó Netflix-statisztikát alapul véve a válasz egy határozott igen! Ebben a techno beat-ihletésű, hippi-korszakot idéző – elvégre a 60-as, 70-es évek Svédországában járunk – sorozatban a rendező, Jonas Akerlund igyekszik a drámát és a szigorú realizmust a minimumon tartani, miközben a klasszikus menippei szatíra nyomait egyfolytában felfedezhetjük a forgatókönyvben. Jonas ugyan a sztorin keresztül nem törekszik arra, hogy szimpátiát ébresszen hiú antihőse, Clark Olofsson iránt, de végül mégis menthetetlenül megkedveljük.

 

 

Szerelmes levél az hetvenes évek Svédországához

 

Mert hát Clark Olofsson élete egyértelműen a képernyőre illik. A jóképű, sármos svéd gengszter; kacér huncutságainak hullámzása évtizedeken át tartott – nem is beszélve a kilométerekről. Clark, a Netflix 6 részes, Kapj el, ha tudsz-stílusú, svéd nyelvű minisorozatát úgy hirdetik, mint a vitatott személyiség fiktív feldolgozását. A sorozat stílusos, rendkívül szatírikus, cinikus és a rablások vicces bemutatásán túl tele van szexjelenetekkel. A több hónapon át tartó, helyszíni forgatásokon készült sorozat egy igazi szerelmes levél az 1970-es évek Svédországához, jó, rossz és mocskos életéhez. A főszereplő Bill Skarsgårdnak a maga részéről sikerül olyan karizmatikus bűnözőt alakítania, hogy nem nehéz elhinni, hogy egy egyszerű kacsintással és mosollyal megúszhatta az évtizedes bűnöket.

 

 

„Légy férfi és… fektess le minden nőt!”

 

A diszfunkcionális családba született Olofsson korán megtanulja: „Légy férfi, és foglalkozz a problémáiddal.” Természetesen az ő felfogása erről a meglehetősen egyszerű életfilozófiáról eléggé elferdült. Számára a „légy férfi!” leginkább a nők elcsábítására és lefektetésére vonatkozik. Az ő megfogalmazásával: szinte állandóan „szerelmes” lesz, de egy-két együttlét után rögtön ejti is a nőket.

Az elképesztően nihilista és nemtörődöm gengszter emellett mélyen megveti a rendőrséget – különösen Tommy Linderstomot (egy kissé együgyű zsaru, aki megszállottja a hírhedt szélhámosnak és üldözésének). Folyamatosan azon szórakozik, hogy mennyire könnyedén kicsúszik a karmaik közül, miközben állandóan vele foglalkoznak. Talán éppen az Olofssonban rejlő jellemhiba, hogy egy dolgot mond, és pont az ellenkezőjét teszi – ez teszi őt vonzóvá; az élettörténetét átélhetővé.

 

 

Skarsgård felnőtt feje a csecsemő testén

 

A sorozat abszurd nyitójelenetével mindjárt megadja a hangot: Skarsgård felnőtt fejét egy meg nem született magzat testére helyezik, ezzel kimaxolva a „WTF?” mérőt, még mielőtt az főcím stáblista elkezdődne. Bár az első pillanattól kezdve sokkoló, a sorozat durva természetéhez hamar hozzászokik az ember, és (akárcsak a Stockholm-szindrómához) furcsán vonzódik hozzá.

A sorozat egészében véve két részből álló mese. Az első rész Olofsson zűrös gyermekkorára (amelyet a szüleit játszó Sandra Ilar és Peter Viitanen jó mellékszereplői alakításai erősítenek) és a bűnözésbe való belesüllyedésére összpontosít. Ez egyúttal előkészítésként is szolgál ahhoz, amit a sorozat ígérete szerint feltár: a bankrabláshoz, amely a mindenütt elterjedt „Stockholm-szindróma” kifejezést szülte. Olofsson életének ezt a sorsfordító napját a 4. epizód (címe: Let The Party Begin) eleveníti fel – és az okos történetvezetés, a kiváló szereposztás, valamint a dráma és a humor hibátlan keveréke vitathatatlanul az egész sorozat legjobb epizódjává teszi. Bárcsak hamarabb rátértek volna a történet lényegére, ahelyett, hogy órákig traktálnak minket Olofsson szexuális kalandjaival, olyannyira, hogy eleinte majdnem elvesztettem az érdeklődésemet.

 

 

Bill Skarsgård már megint nagyot „bohóckodik”

 

A „Clark” karikatúraszerű, időnként erőszakos, harcias és persze rendkívül vicces. Mégha azzal az erős elhatározással is kezdjük el nézni, hogy nem érzünk együtt a Stockholm-szindróma mögött álló emberrel, egy idő után akkor is a bűvkörébe kerülünk.

Persze, azért nem mindenkinek fog tetszeni, de a Clarkban Bill Skarsgård (akit az AZ gyilkos, szürreális bohócáról ismerhettünk meg) most is a legjobb formáját hozza – ez pedig most nagy győzelem a Netflix számára.

-BadSector-