SOROZATKRITIKA – 1841-ben Edgar Allan Poe kiadta a legendás „Gyilkosságok a Rue Morgue-ban” című novellát, és ezzel egy teljesen új irodalmi műfajt indított el. Azóta a detektívtörténetek erőteljes, inspiráló karakterekkel, félelmetes gonosztevőkkel és megoldhatatlan rejtélyekkel töltik meg képzeletünket. Xawery Zulawski lengyel rendező egy ilyen ízig-vérig „noir” krimisorozatot rendezett.

A műfaj vonzza a közönséget, köszönhetően annak, hogy szeretnénk felfedni azt, amit néha a sötétben kellene hagyni, és hogy okosnak és hasznosnak érezzük magunkat. Nincs is jobb, mint a történetben szereplő nyomozókkal együtt megoldani egy ügyet, bár néha még azelőtt is sikerül megoldani, hogy ők rájönnének.

Az HBO Maxon ezúttal egy lengyel detektívtörténet-sorozatról írunk, amelynek magyarul Enyhülés a címe. A sorozatot Marta Szymanek írta és Xawery Żuławski rendezte. A sorozat hat epizódból áll, melyek átlagos játékideje 45 perc, a főbb szerepekben pedig többek között Katarzyna Wajda, Malgorzata Gorol, Boguslaw Linda, Bartlomiej Kotschedoff és Monika Krzywkowska látható. A sorozat egy nyomozónő történetét meséli el, aki megpróbálja egyensúlyba hozni az otthoni és a munkahelyi életét, miközben a gyermekét neveli apósával együtt élve és megpróbálja valahogy feldolgozni szintén rendőr férje nemrég bekövetkezett halálát, aki állítólag öngyilkos lett.

Egy jég alá szorult fiatal nő holttestének felfedezése azonban egy olyan ügybe sodorja, amely a lengyelországi Szczecin város legsötétebb titkait rejti.

A lengyelek ide is betörtek

Az HBO Max igyekszik az egyik legnépszerűbb opcióvá válni, ha streaming tartalomról van szó. Könyvtára a legjobbak közé tartozik a piacon, számos klasszikus filmmel és tévéműsorral büszkélkedhet, az újabb produkciók mellett, amelyek még mindig megőrzik azt a minőségi pecsétet, amelyről az HBO márka híressé vált. Az eredmények valahogy vegyesek, mivel a szolgáltatás azért valamennyire elmarad versenytársaitól, a Netflix, a Disney+ vagy az Amazon Video mögött. Hogyan lehetne ezt orvosolni?

A válasz bizonytalan, de miért ne másolhatnánk le valamit, ami másoknak sikeres volt? Azzal, hogy a Netflix más országok csúcsprodukcióit hozta be a szolgáltatásába, jelentős sikereket ért el mind a nemzetközi, mind a hazai piacon. Köztük is egyre több kelet-európai sorozat, elég csak a magyar Besúgót említeni.

Ezúttal viszont lengyel szériáról van szó, amelyek egyébként Netflixen elég gyakoriak és egész jó minőségűek. Nem kell panaszkodnunk az Enyhülés miatt sem: ez az HBO-s lengyel krimisorozat is megtalálhatja a közönségét a szolgáltatáson, köszönhetően a rejtélyes és elég kemény gyilkossági ügynek és csecsemőrablásnak, néhány remek színészi alakításnak és az izgalmas fordulatoknak, amelyek hat részen keresztül szögezik a nézőket a székükbe.

Az HBO Max részéről egyébként tényleg jó húzás, hogy egyre több reflektorfényt kapnak az Egyesült Államokon kívüli produkciók. Persze némelyikük egyszerűen nem érheti el a hollywoodi sorozatok produkciós minőségét. Ennek ellenére a legtöbbjük érdekes és a szokottnál merészebb cselekményekkel kompenzálja ezt. Olyan témákat és helyzeteket dolgoznak fel, amelyek egyébként nem kapnának helyet a szokásos tévés kínálatban.

Polák Noir

Az Enyhülés egy a szó minden értelmében sötét film noir, mind vizuálisan, mind tematikailag. Xawery Zulawski (Andrzej Żuławski, a 2016-ban elhunyt híres lengyel rendező fia) sorozatában rendkívül jól eltalálta ezt a hangulatot, köszönhetően a kemény gyilkossági ügynek, és a sokszor kilátástalan, vagy reménytelen helyzetben lévő főszereplőinek és vergődő mellékkaraktereinek is, akiket sokszor ugyanúgy csapdába ejtenek, mint azt a nőt, akinek a holttestét felfedezik.

A jég alatt rekedt, élettelen nő képe a Twin Peaks elején Laura Palmer holttestének mára már mítosszá vált felfedezését juttatja eszünkbe. És akárcsak abban a sorozatban, ez a felfedezés nemcsak a nyomozást indítja el, hanem különböző láncreakciókat is, amelyek révén szinte mindenki szorult helyzetekbe kerül, miközben olyan sötét titkok kerülnek a felszínre, amelyeket egyesek minden áron megpróbálnak visszatartani – akár újabb gyilkossági kísérletek, vagy korrupció árán is.

Kötelező klisék, ismerős fordulatok

Tipikus film noir felállás, de Xawery Zulawski és csapata egész profin használja a megszokott kliséket. Az Enyhülésből tehát talán hiányzik az eredetiség, de a rendező és a színészei tehetsége révén mégis leköt és magával ragad ez a lengyel sorozat.

Az Enyhülés emellett arra is időt szakít, hogy főszereplőnkre, Katarzynára koncentráljon (akit a klasszikus szépségű és rendkívül karizmatikus Katarzyna Wajda alakít), aki nemcsak a város legsötétebb bugyraival és bűnözőivel szembesülő női nyomozó, hanem az anya szerepét is betölti.

Egy anya, akinek elég erősnek kell lennie a lánya számára most, hogy a férje és a kislány apja meghalt. Katarzyna és lánya kapcsolata a sorozat szíve, és azok a jelenetek, amelyekben kettejük közös pillanatai szolgálnak arra, hogy a dolgok új megvilágításba kerüljenek. Még a hősöket is több hajtja, mint a kötelesség; legtöbbször a szeretet az, ami a legerősebb üzemanyagként szolgál.

A szereplőknél érdekes még megjegyezni a főügyészt játszó Boguslaw Linda nevét, aki fiatalkorában több magyar filmben is játszott, többek között az Eszkimó asszony fázikban és a Megfelelő ember kényes feladatra című nyolcvanas évekbeli filmekben.

Túl sok már a dráma

Az sajnos Enyhülés időnként kissé túlhajtottá és túljátszottá tud válni, már-már a melodráma területére süllyedve. Az érzelmek sokszor túl intenzívek, és a főként nyomozókból, rendőrökből álló szereplők mintha megfeledkeznének róla, hogy egy gyilkossági ügyre kellene koncentrálniuk. A kirohanások a mindennapi élet normális részei, de a sorozat talán túlságosan is rájuk koncentrál, hogy a kétségbeesés és a tragédia érzését közvetítse a képernyőn keresztül.

Vizuálisan a sorozat is kissé fárasztóvá válhat. Elég gyakran láthatunk sötét (esti) jeleneteket, de amikor nappal van, a fakó színek sem enyhítik a hangulat állandó sivárságát. Bár mindez tipikus kelléke a film noiroknak, de vizuálisan ez akkor is monoton látványt ad hat részen keresztül a sorozatnak. Elvégre, ez egy sorozat és nem egy másfél-kétórás film noir…

Az Enyhülés lassan indul, de a felénél megtalálja a megfelelő ritmust, és igen kielégítő módon fejeződik be. Aki jól bírja a rendkívül sötét, sokszor fojtogató kelet-európai hangulatot (amely kis országunkra is jellemző), amely egyébként remekül illeszkedik a film noirhoz, illetve a kilátástalannak tűnő helyzetben lévő, depressziós, vagy lecsúszott karakterek küzdelmét, vagy hasztalan vergődését, az jól fog szórakozni ezzel a sorozattal. Akinek viszont a sokkal színesebb Breaking Bad, a Better Call Saul, vagy az Ozark az etalon és ilyesmire kevésbé nyitott, az talán jobb, ha ezt a depressziós kelet-európai krimisorozatot kihagyja.

-BadSector-