TESZT – A gonosz ismét halott, a holtak ismét gonoszok! Ash Williams visszatért, de ezúttal nem egy új Sam Raimi-filmben, hanem egy videojátékban szeleteli fel a démonokat. De vajon ez az Evil Dead: The Game felér az eredeti filmekhez?

 

 

„Tatre a mis trobeen ha zar Kanda! Kandaаа! Kaааndaаа!”, valami szegény öntudatlan ember újra elolvasta a Necronomicon, a holtak könyvének gonosz sorait. Ennyi kellett ahhoz, hogy egy horda démon visszatérjen a Föld bolygóra és a jó öreg Ash Williamst szekálja, aki mindazonáltal úgy döntött, hogy az Ash vs. Evil Dead sorozat 2018-as befejezése után visszavonul. Igen ám, de Sam Raimi filmes sagájának negyvenedik évfordulója alkalmából az összes filmet megtaláljuk az Evil Dead: The Game című játékban. És mint sok más játék, amely a nyolcvanas évek horrorlicenszei előtt tiszteleg – gondolunk itt a Péntek 13., a Predator: Vadászmezőkre és kisebb mértékben a Dead by Daylightra -, az Evil Dead: The Game is az aszimmetrikus multiplayer mellett dönt. Egyrészt arra invitálja a játékosokat, hogy csatlakozzanak egy négy túlélőből álló csapathoz, másrészt pedig arra, hogy megtestesítsék Kandar démonát.

 

 

Ash és barátai

 

Kezdjük a túlélőkkel, akiknek a játékmenete nagyjából egy harmadik személyű akciójátékhoz hasonló. Itt a cél egyszerű: miután a csoport a játék két térképének egyikére került, egy sor feladatot kell teljesíteniük (meg kell találniuk a térkép három darabját, egy tekercset és Kandar tőrét), hogy ismét megsemmisítsék a Necronomicont felemésztő gonoszt. Ehhez nyilvánvalóan csapatban kell dolgozniuk, hiszen a Friday 13. vagy a Dead by Daylight hősökhöz hasonlóan ők is könnyű préda, amint elszigetelődnek a csoport többi tagjától. Egy magányos hős nyilvánvalóan törékenyebb, és a félelemmutatója is gyorsabban emelkedik, ami elhomályosítja a játékos képernyőjét, a démon szemei számára észrevehetőbbé és mindenekelőtt sebezhetőbbé teszi őt (erre még visszatérünk).

A két említett produkcióval ellentétben azonban az Evil Dead: The Game-ben egy jól felfegyverzett szólójátékos is meg tudja védeni magát, hiszen puskaporral és jól elhelyezett ütésekkel lehet élőhalottkoponyákat szétzúzni; a Saber Interactive többjátékos produkciója ebben tűnik ki a konkurencia közül.

 

 

Üsd a rémet, ezzel is a békét véded

 

A játék első lépéseinek megtétele után – ami a különböző vidéki tanyák átkutatásából áll, hogy feltöltsd a fegyvereket és az erőforrásokat – a cím egy igazi akciójáték, amely a konfrontációkra helyezi a hangsúlyt. Az egyfolytában kemény és dinamikus küzdelmeket folyamatosan vérzivatar és brutális befejező mozdulatok tarkítják. Más szóval a túlélők és a mutánsok közötti verekedések igen látványosak, főleg, hogy az egyszerű pisztolytól a duplacsöves puskáig változatos arzenálhoz egyaránt hozzájutunk, nem is beszélve a nyílpuskáról és a kézi fegyverek sokaságáról (lapát, baseballütő, bárd, bárd, láncfűrész és stb.).

Azonban, bár látványos és aránylag szórakoztató az akció, viszont sajnos az irányítás pontatlansága és a sokszor elfuserált kameranézetek sokat rontanak az élményen. Talán, hogy ezt ellensúlyozzák a készítők, túl könnyűvé tették a szörnyek lemészárlását. A túlélőket irányító játékosokban így azt a benyomást keltik, hogy az igazi „szuperhősöket” irányítanak, hogy nincsenek kiszolgáltatva a démonnak, ami ellentétes a műfaj szellemiségével, amely borzalmas és szorongást keltő hangulatot kíván teremteni. Ez az érzés tovább erősödik, ha barátokkal játszol. Egy összeszokott csapat ellen a démonnak szinte semmi esélye a győzelemre.

 

 

Gonosznak lenni jó

 

A játékmenet szempontjából érdekes húzás, hogy Kandar démonját játéka legtöbbször egy levegőben lebegő fedélzeti kamerával irányítjuk. Ez tényleg nagyszerű ötlet, amely közvetlenül adja vissza a saga különböző játékfilmjeit, mivel a démont, a mindent és mindenkit megszálló gonosz jelenlétet a filmekben elsősorban egy pörgő szubjektív nézet képviseli. Amikor ezt a kamerát irányítod, a cél az erdőben sétáló különböző túlélőket gyötörd azáltal, hogy itt-ott portálokat nyitsz, amelyeken csontvázak, zombik és egyéb torzszülöttek jutnak át. A legügyesebb játékosok még arra is képesek lesznek, hogy a hősöket átverjék, úgy, hogy előkészítik a terepet, ahol majd valószínűleg elhaladnak, különféle rémek és csapdák felállításával. Lehetőség van például mini-Ash-t elhelyezni az ellátó ládákban, ami a harmadik film rajongóinak tetszeni fog, vagy akár életet adni bizonyos fáknak, amelyek nem haboznak majd ágaikkal a hősök fejére csapni.

Mindezek a manipulációk növelik a démon erejét, ugyanakkor félelmet keltenek az ellenfél szemében. Itt válik érdekessé a dolog, mert, ha egyszer egy karaktert megijesztettél, akkor egy időre megszállhatod, hogy a barátai ellen fordítsd. Ráadásul démonként nemcsak a túlélőket lehet megszállni, hanem egy fát, egy autót és a számos szörnyeteget is, amelyek ellepik a térképet. Még az is lehetséges, hogy Warlordok, szupererős szörnyek szerepében játszunk, hogy elpusztítsuk az ellenség megmaradt erőit. Sajnos, ha csontvázként vagy élőhalottként játszol, a harcok kissé kaotikusak; a játékosnak néha az a benyomása, hogy a semmibe kaszál, a befejező mozdulatok hiánya miatt, amikor az szörnyként játszol. Azonban e kisebb hibák ellenére, amikor a gonoszt irányítod, a játék akkor válik igazán egyedivé, mivel tényleg rendkívül szórakoztató, amikor a jófiúkat megleped őket gonosz ötleteiddel.

 

 

„Mondja, maga mindent kétszer mond?”

 

Még ha mindkét játékmenet alapvetően tényleg szórakoztató valóban szilárd is, az Evil Dead The Game sajnos hamar önismétlővé válik. Minden játék ugyanúgy néz ki, és ugyanarra a sémára épül: a túlélőknek ugyanazokat a feladatokat kell teljesíteniük a Necronomicon lezárásához, ugyanabban a sorrendben, miközben a démon ott ólálkodik körülöttük. A változatosság érdekében a célok továbbra is véletlenszerűen vannak elhelyezve a térképen, de ez sajnos nem elég. Ezt a fáradtságot erősíti a nagyon lassú fejlődési rendszer és az a tény, hogy csak két térképet kell felfedezni.

Szerencsére akár régi, akár új generációs konzolon, vagy PC-n (megfelelő beállításokkal) játszunk, vizuális téren meg lehetünk elégedve. Külön érdemes kiemelni a fényeffekteket, amelyek mindegyike hatásos, és amelyeket az időjárási viszonyok szerint újra felfedeznek. Bár a környezetek legtöbbször sötétbe borulnak, havas játszótereken is lehet játszani, esőben aszfalton és különböző sáros utakon sétálni, vagy hajnalban a démon üldözni. A térképek is elég nagyok ahhoz, hogy rengeteg ötletet és környezetet biztosítsanak. A játékosok bejárhatják Ash Williams ikonikus házikóját, de egy roncstelepet, egy gyárat, egy repülőgép-temetőt, egy kastélyt, egy barlangot stb. is. Ez tényleg jó ötlet, tekintve, hogy az Evil Dead filmes saga nem igazán az utazásokról híres.

 

 

Fan service

 

Végül meg kell még említeni a fan service-t is, mert ha az Evil Dead: The Game egy területen maximalista, akkor az ez. A Saber Interactive játéka amellett, hogy a saga összes szereplőjét összehozza, az eredeti szereplőgárdát is felvonultatja. Ash Williams szerepében Bruce Campbellt találjuk, a színészt, aki közel 40 éven át játszotta a franchise hősét a képernyőn. Eközben Betsy Baker újra Linda szerepét játssza, Ellen Sandweiss visszatér Cheryl Williams szerepében, Hal Delrich pedig Scotty szerepében tér vissza. Ami még jobb, hogy az Ash vs. Evil Dead teljes szereplőgárdája is a fedélzeten van, nem is akárhogyan. Mindennek tetejébe a cím tovább szaporítja a kikacsintásokat azzal, hogy a játékosok újra felfedezhetik a filmek kultikus helyszíneit, valamint az ikonikus kifejezéseket, és még a franchise vizuális nyelvi stílusát is felhasználja. Mint már említettük, a démonjáték során megtaláljuk a híres belső nézetet, de a mini-Ash-t, az „élő kezet” vagy a híres démoni ködöt is. Az Evil Dead: The Game esetében a tehát rajongók a mennyországban lesznek.

 

 

Leginkább rajongóknak és multiplayer fanoknak

 

Az Evil Dead: The Game egy nagyszerű tisztelgés az őt ihlető saga előtt és egyben egy jó aszimmetrikus többjátékos játék, amely folyamatos dinamizmusával és frenetikus, nagyon jól megrendezett akciójával lep meg. Sajnos a játék gyorsan önismétlővé válik. A játszható karakterek sokasága és a kétféle játékmód (túlélő vagy démon) ellenére a Saber Interactive játékának nem sikerül változatos megközelítést alkalmaznia. A produkció mindenekelőtt a műfaj és Sam Raimi filmes alkotásainak rajongóit célozza meg. Vannak egyjátékos küldetések is, de azok valahogy túl nehezek és nem elég szórakoztatóak.

-BadSector-

---

Kiadó: Boss Team Games

Fejlesztő: Saber Interactive

Stílus: Aszimmetrikus horror multiplayer

Megjelenés: 2022. május 13.