TESZT – Karl Fairburne, az amerikai második világháborús mesterlövész visszatér – ezúttal a nácik által elfoglalt Franciaországba – hogy ismét sebész pontosságú találatokkal tizedelje a német hadsereg katonáit és tisztjeit, miközben lehetetlen küldetéseket hajt végre egyes szám első személyben.

A Sniper Elite 2005 óta létezik, de franchise-ként csak egy évtizeddel ezelőtt, a Sniper Elite V2 remake-jének megjelenésével hagyott igazán nyomot.  A sorozat lenyűgözte a kritikusokat a harmadik személyű lövöldözős akció taktikusabb megközelítésével a második világháborús környezetben, és a lövöldözős játékok számára hihetetlenül telített időszakban, valamint a V2-től kezdve a híres röntgenkamera használatával, amely minden véres részletet megmutat, amikor mesterlövész öl. Mint sorozat, az óvatos, módszeres játékot díjazza, ahelyett, hogy fedezékről fedezékre rohansz, és az ellenfeleket a kimerülésen keresztül győzedelmeskedsz.  17 évvel később a formula még mindig nagyon is él, de azóta sokat fejlődött és csiszolódott.  Olvass tovább a Sniper Elite 5 értékeléséért.

Mesterlövészet és lopakodás kéz-a-kézben

A Sniper Elite 5 az elődjeihez hasonlóan egy harmadik személyű, mesterlövész lövöldözős játék, lopakodós mechanikával, amely minden egyes kampányküldetésben egy nagy térképre helyez téged, ahol különböző útvonalakat választhatsz a céljaid teljesítéséhez.  Míg vannak nyilvánvalóbb célok, mint például a célpontok észrevétlen megölése, vannak olyanok is, mint például a berendezések szabotálása, ami egy kicsit több felderítést és tervezést igényel, és többféleképpen is végrehajtható.  A kampány nyolc teljes küldetést tartalmaz nyitott térképpel, valamint egy rövid záró küldetést, a felfedezhető területet tekintve valahol a Splinter Cell és a Metal Gear Solid V között helyezkedik el.

A lövöldözős akció, különösen a mesterlövészes játék a franchise legegyedibb felismerhető jellegzetessége, a sorozat „trademark” röntgenkamerás eleme pedig ismét visszatér.  Bár emiatt a játék kicsit öncélúan erőszakosnak tűnhet más lövöldözős játékokkal összehasonlítva, a lassított felvételek és a golyók által széttépett náci zsigerek látványa mégis valahol még mindig kellően szórakoztató eleme az ötödik Sniper Elite-nek is.

A lopakodós elem opcionális, bár persze, egy Metal Gear Solid-rajongó igyekezni fog a lehető legcsendesebben, és legtaktikusabban végrehajtani a küldetéseket és ez még a küldetés utáni pontszámodban is tükröződik.  A felderítés elkerülése mellett jutalmat kapsz, ha nem halálos utat választasz, akár úgy, hogy eszméletlenül hagyod az ellenséget (nem halálos leszedések vagy lőszer), akár úgy, hogy amikor csak lehet, egyenesen elkerülöd az akciót. Hogy őszinte legyek, azért egy Sniper Elite-ben azért túlságosan is nagy fun a konkrét mesterlövészet, amely a profi találatoknál lassított golyókövetéses jelenettel és az említett röntgenfelvételekkel jutalmaz.

A kampány mellett a Sniper Elite 5 visszatérő kooperatív küldetésekkel, többjátékos móddal, egy túlélő móddal, amelyben akár 4 játékos is játszhat, valamint egy új mechanikával, az Axis Invasionnal, amely lehetővé teszi a játékosok számára, hogy online szabotálják mesterlövész társaikat a kampány végigjátszása során.  Az ellenséges többjátékos módok közé tartozik a Free-For-All, a Team Match, a Squad Match, a No Cross (a játékosoknak csak nagy távolságból kell harcolniuk) és a Scoring.  A co-op a kampányokra is kiterjed, ha az Axis Invasion engedélyezve van, ami azt jelenti, hogy a megszálló játékosoknak több célpontot is levadászhatnak.

Karl franciaországi „nyaralása”

A játék főszereplője természetesen ismét Karl Fairburne, a franchise állandó sasszemű, vagány mesterlövész főszereplője.  A 3. és 4. játék észak-afrikai hadszíntere és olaszországi hadjárata után Karl a szövetségesek erőfeszítéseihez csatlakozik, amelyek az Overlord hadműveletet, a D-napot megelőző és azt követő hadművelethez vezetnek.  Stratégiai küldetése a francia ellenállás segítése a náci célpontok, fegyverek és védelmi rendszerek megsemmisítésével, miközben leleplezi a gonosz Kraken projektet.  Mindezen hajmeresztő küldetések során személyes célkitűzés is számára, hogy leszámoljon Abelard Möllerrel, a Kraken irányítójával.

A Kraken-projekt körüli cselekmény egyik eleme, hogy hogy Karl-t a második világháborús Franciaországba helyezték ebben a játékban, ami jobb ürügy, mint egyszerűen csak néhány új pálya hozzáadása.  Az, hogy Karl segít a szövetségeseknek megrohamozni a normandiai partokat, túlságosan kiszámítható és sablonos lett volna, ehelyett ez a „mi lett volna, ha a nácik halálos ellentámadással készülnek a D-napra?” gondolatra összpontosít.  A játék végigjátszása közben azonban a különböző cselekményelemek, játékmechanizmusok és karakterek minden bizonnyal ismerősen más játékokból, vagy akár filmekből és nem sokban térnek el a tipikus második világháborús/stealth shooter játékoktó.

Egyszemélyes háború

A Sniper Elite 5 varázsának része, és a franchise más játékaival is közös, hogy egy második világháborús, sandbox stílusú térképre helyez, és hagyja, hogy te diktáld, mi történik ezután.  Az ellenség nem tud a jelenlétedről, és te döntöd el, hogy egy-egy küldetés során mennyire halálos csendben iktatod ki az ellenfeleidet, vagy inkább Rambo módjára lemészárolsz mindenkit. Választhatsz veszélyes mesterlövészlövészetet, miközben kihasználhatod a környezetet és a látóhatárt, hogy az ellenség találgassa, honnan jön a tűz; játszhatsz módszeresen, csendben, közelről leszedve az ellenséget, hogy ne csapj zajt és ne keltsen riadalmat.  Így vagy úgy, vagy úgy, de te leszel a sorsod ura, és te döntöd el, hogy mennyire intenzív élményt szeretnél.

Ez a fajta lopakodás és felfedezés nem teljesen újdonság, az évek során számos játékban jelen volt, leginkább a Metal Gear Solidban vagy a Splinter Cellben.  A lopakodós küldetések és a nyitott pályák mindkét franchise-ban eléggé jelen vannak, és segítettek nekik meghatározni a műfajt, míg a Sniper Elite az örökségükre épít, miközben a saját franchise-ra jellemző véres, realisztikus mesterlövész játékkal bővül.  Ráadásul, ha ellenséges bázisokkal találkozol, riasztópaneleket veszel észre, amelyeket az ellenség használhat, ha figyelmeztetnek a jelenlétedre, és további erősítéseket jeleznek, ami egy kicsit a Far Cry-ra is emlékeztet. Ha tűzharcba keveredsz a Survivor módban, ami nem más, mint egy tower defense játék, az ellenséges mesterséges intelligencia közeledik hozzád, és a Halo-hoz hasonlóan változtatja a taktikáját.

Fokozva a szabadságot, hogy azt csinálj, amit akarsz egy adott pályán, a Sniper Elite 5 rengeteg gyűjtögetnivalót és másodlagos célt kínál, amelyekért tapasztalati pontokat lehet szerezni, vagy akár további fegyvereket is feloldani, amelyek jobban illeszkednek az adott játékstílusodhoz.  A küldetések során „merényleteket” (különleges célpontokat) is kapunk, amelyek szintén egy extra játékélményt nyújtanak a megszokott elemek mellé. Különösen emlékezetes pillanatok közé tartozik ebben a V2 rakétalétesítményről szóló információgyűjtés, vagy egy patkány alakú bomba hátrahagyása egy fontos célpontnak, aki előszeretettel lövöldözik a rágcsálókat.  A játék emellett megjutalmazza azokat a játékosokat is, akik visszatérnek és más területeket fedeznek fel, vagy más módszerekkel játszanak.

Ezt a szabadságot növeli, hogy testre szabhatod a fegyvereidet és a felszerelésedet, például gránátokat, eldobható tárgyakat, valamint tartozékokat mindhárom fegyverhez, amit magaddal vihetsz.  Többet is feloldhatsz a játék felfedezésével, a másodlagos célok és a merényletek teljesítésével, valamint olyan titkok megtalálásával, mint a további munkapadok, amelyeknél ülés közben módosíthatod a felszerelésedet.

Bár ez a játék is bőven tartalmaz más franchise-okból származó elemeket, mégis, elég sok új ötlettel bolondították meg, hogy kitűnjön a többi közül.  Az említett röntgenkamera sosem válik unalmassá, és kiválóan működik a next-gen hardveren is, teljes, „így működik a tested”-szintű betekintést nyújt a nácik izom-, keringési és csontrendszeréről, miközben éppen kilövöd az egyik szemüket.  Nincs még egy játék, amelyik ennyi morbid elégedettséget és egyidejűleg ennyi borzongást okozna, amikor az egyik létfontosságú szervében eltalálsz egy embert.

Egy izgalmas új játékmód

Az Axis Invasion pont az a fajta finomítás a képleten, ami még inkább hozzásegíti a Sniper Elite-et, hogy megállja a helyét a lövöldözős játékok között.  Lényegében lehetővé teszi, hogy az emberek csatlakozzanak más játékosok kampányüléseihez, de ellenséges mesterlövészként, lényegében a Souls játékokból ismert inváziós formula.  Ha a kampányt játszod, és be van kapcsolva ez az opció (csak a kampány menüben az opciók alján, be- és kikapcsolható), bónusz EXP-t kapsz a megszálló mesterlövészek legyőzéséért és a küldetés teljesítéséért.  Ha megszálló vagy, pontokat kapsz a feloldható tárgyakért, beleértve a kozmetikumokat és más fegyvereket a megszálló avatarod számára.

Az invázió a munkamenetben a feje tetejére állítja az élményt.  A többi Sniper Elite-játékkal ellentétben, ahol joggal várhattad el, hogy a saját tempódban haladj, és gondosan megtisztítsd az utat a célhoz, most vadásznak rád.  Ráadásul megszálláskor (amit a képernyőn megjelenő és a bal felső sarokban maradó piros banner jelez) egy egyébként nem elérhető funkciót is használhatsz a térképen: egy német tiszt álcája alatt telefonon felveheted a kapcsolatot az ellenséggel, és megtudhatod a megszálló, illetve a játékos helyzetét.  Ha pedig a megszálló egy képzett mesterlövész, a foglalkozás kegyetlenül gyorsan véget érhet, vagy vérengzésbe torkollhat, amikor Karl tüzel, és eltéveszti a megszállót, riasztva ezzel a többi közeli katonát.

Ha azonban olyan játékos vagy, akinek nem tetszik az ezzel járó potenciális stressz élménye, egyszerűen kapcsold ki.  Dühítő tud lenni, amikor óvatosan lopakodsz át egy erősen megerősített bunkersorozaton, vagy bújkálsz a járműjárőrök között, és hirtelen egy másik játékos támad, pánikba ejtve téged, és rákényszerítve néhány rossz döntésre.  De pontosan emiatt is lehet szórakoztató – kinek, mi.

A látvány

A Sniper Elite 5 igazán lélegzetelállító látványt tud nyújtani, a környezetbe telepített eszközök hatalmas választékát, valamint a járműveket és fegyvereket, amelyekkel találkozhatsz vagy használhatod.  A különösen látványos helyszínek közé tartozik a Beaumont-Saint-Denis térképen bemutatott fenséges építészet, valamint a csodálatos francia vidék, amelyet almaültetvényekkel, levendulamezőkkel és rengeteg magas fűvel, amelyek fedezéket nyújtanak.  Az ellenséges járművek meggyőzően és valósághűen néznek ki és a fegyvereket is megfelelően kidolgozták.

Sajnos némi üröm az örömben, hogy a karaktermodellek eléggé elavultak, ami egy kis csalódásnak tűnik, különösen annak fényében, hogy mennyi potenciált mutat a játék világának többi része.  Ezen a téren a játék mintha visszaesett volna az előző generáció hajnalába (sőt, helyenként a PS3 és Xbox 360 látványvilágát súrolja), ami sajnálatos, hiszen lassan egy évtizeddel túl vagyunk ezen a ponton.

Viszont szintén pozitívum, hogy a vizuális effektek, beleértve a részecskéket és a robbanásokat, igazán meglehetősen ütősek ebben a játékban, beleértve a víz és köd effekt kidolgozását is. Lélegzetelállító az is, ahogy egy száguldó golyó pörögve tart egy halálraítélt katona felé, vagy egy piros olajoshordó melletti robbanóanyagok felrobbantása heves, földrengető láncreakciókat eredményez egy gyanútlan páncélozott járművön, ami igazi bűnös élvezet a kis piromániás lelkünknek. Végül ne felejtsük el azt a pazar látványt sem, amikor egy magas hegyorom tetejéről, vagy más kilátópontról a francia táj gyönyörű látványvilága tárul elénk.

Sajnos elég komoly üröm az örömben egy csúnya grafikus bug, amelyet a PlayStation 5-ös tesztem során tapasztaltam és ami ráadásul elég gyakran előjött. A képernyőn időnként egy finom sötét „háló” jelenik meg, amit már más bugos játékban is láttam és rendkívül zavaró. Május 24-én jött egy szoftveres patch, de sajnos ez a hiba benne maradt Sniper Elite 5-ben. Reméljük, a következő patch-ben már javítják.

Vannak még kisebb grafikai bugok, de zavaróbb még, hogy az animációk során időnként kicsit sok a „késleltetés”, és ezek halálosak is lehetnek, amikor meglát az ellenség. Összességében pedig még mindig magán viseli a játék sorozatra jellemző kissé suta irányítást, a helyenként béna, merev animációt, és egyéb amatőr megoldásokat, amelyekhez hasonlóval például egy Metal Gear Solid V-ben már nem találkozhatunk.

A háború hangjai

A Sniper Elite 5 jól használja ki a hangeffekteket is és ez a játékmenetben is érvényesül, például amikor a lövés zajának elfedésére használjuk ezeket ki. A fejünk felett repülő repülőgépek, vagy a hadviselés általános hangjai tökéletes zajszennyezést nyújtanak, amelyeknek köszönhetően fedezékből büntetlenül lőhetünk, miközben az ellenség nem hall semmit belőle. De kellően hangulatosak is az olyan effektusok, mint a légiriadó szirénák kísérteties jajveszékelése, amely St. Nazaire romjai között visszhangzik.

A játék zenéje inkább csak megfelelő, mint kiemelkedő, vannak hangulatosabb részei, de unalmasabb, vagy semmitmondóbb dallamai is. A játék egy háború sújtotta, megszállt Franciaországot hivatott visszaadni, amely csak reménykedhet, hogy a szövetséges erők segítenek neki.  Ennek hangulatát sokszor remekül visszaadják a komorabb zenei effektusok, beleértve a harmonikát is, amely a francia kultúrában népszerű hangszer, annak ellenére, hogy Németországból származik. Ezt a hangulatot azonban máskor épphogy tönkre teszik az olyan komikusabb zenei betétek, mint például a negyedik küldetésnél, ahol a fafúvósok és vonósok szinte komikus feszültséget keltenek – mintha valamilyen háborús filmvígjátékot néznénk.

Karl nem egy becstelen briganty

Eddig még nem nagyon írtam a játék sztorijáról, de igazság szerint nincs is nagyon mit, mert megint csak annyira semmilyen (pedig most érezhetően jobban igyekeztek a készítők). Például a főszereplő, Karl Fairburne maga a merő unalom.  Annak ellenére, hogy érdekes származása van, amit a múltban előnyére játszott, Karlban nincs semmi olyan, amitől minimálisan érdekessé és vagy különlegessé válhatna. Németországban született, de brit-amerikai származású, és ezt a múltban arra használta, hogy beszivárogjon az ellenség közé. Ettől akár lehetne különleges is, de a történetmesélés és a karakterfejlődés szempontjából ennek nincs semmilyen jelentősége. Karl a szokásos B-kategóriás akciófilmhős, aki a „csessze meg a szabályokat, azt teszem, amit helyesnek gondolok” féle kliséket követi és ezen kívül nincs semmilyen érdekesebb tulajdonsága, vagy legalább hozzá köthető, minimálisan kidolgozottabb jelenet, vagy párbeszéd. Magyarán: nem ebben a játékben fogjuk ismét átélni a Becstelen Brigantykat, de Solid Snake, vagy akár Sam Fisher fanyar humora és macho karaktere is totálisan hiányzik belőle. Karl még mindig csak egy amerikai mesterlövész fenegyerek, aki kiválóan céloz és kb. ennyit mondhatunk el róla. Kár, mert így az ötödik részre már valamit alakíthattak volna a karakterén a fejlesztők.

Betalált?

A Sniper Elite 5 tovább finomítja és csiszolja a V2 által 2012-ben megszilárdított formulát, és az említett Axis Invasion kiegészítés remek új feature. A rendkívül hangulatos franciaországi helyszínek alaposan kidolgozott látványa nagy mértékben kárpótol a baltával faragott karaktermodellekért, illetve a gyilkos találatok közbeni röntgenkamerás nézetek pedig továbbra is rendkívül szórakoztatóak. A lopakodós játékelem hangsúlyosabb alkalmazása, illetve a nagyobb pályákon végrehajtott, összetettebb küldetések is rendkívül erős pozitívumok. Kár volt viszont a PS5-ös grafikus bugért és az unalmas főszereplőjű, semmilyen történetért. Reméljük, a hatodik részre ezen a téren is fejlődik majd a sorozat.

-BadSector-

A játékkódot a Magnew Kft.-től kaptuk, köszönjük!

Kiadó: Rebellion Developments

Fejlesztő: Rebellion Developments

Stílus: Mesterlövész és lopakodós TPS

Megjelenés: 2022. május 26.