SOROZATKRITIKA – A régóta várt harmadik évadban az HBO Max Barry című sorozata ugyanazzal a nagyszerűen eltalált, egyedi, fanyar, dark humorral operál, mint az előző évadok. A harmadik évad tíz részéből az első öt részt néztük meg.

 

 

Az első két évad során a Barry pszichológiailag meggyötört címszereplője kényszeresen birkózott az égető kérdéssel: túl tudunk-e valaha is lépni a múltunkon? Barry Berkman (Bill Hader) egy profi bérgyilkos, PTSD-ben szenvedő volt katona és introvertált magányos ember, aki korábban nagyszerűen tudta kontrollálni az érzéseit, amikor egy ügy kapcsán belépett egy színésztanodába és ezzel belevágott a színészkedés egyszerre izgalmas és gyötrelmes világába, ahol az érzelmekre nagy szükség van ahhoz (méghozzá a saját érzelmeire és a befogadóközönségére egyaránt), hogy valaki sikeressé váljon. És a sorozat harmadik évadjában Barry még mindig komolyan veszi, hogy bár sok-sok buktatóval és bénázással, de mégis a színészet művészetét használja fel arra, hogy megszabaduljon saját kínzó múltjától és démonjaitól.

 

 

Kutyából nem lesz szalonna

 

Azonban Barry-nek szembesülnie kell azzal, hogy hiába is próbál menekülni a múltjától és jelenétől, illetve alacsonyabb szintű ösztöneitől, bele kell törődnie abba, hogy a különböző bűnözői vállalkozásoktól való megszabadulás túl nagy erőfeszítésbe kerül, mint amennyit megérne. A színészkedés révén Barry nem vált jobb emberré, de még csak más emberré sem. Sőt, ahogy a sorozat harmadik évadja világossá teszi, talán mindig is arra volt ítélve, hogy a legsötétebb, legkegyetlenebb énje hatalmasodjon el rajta. A színészetet tehát hiába próbálta menekülésre használni, az inkább egyfajta ébredés volt számára, hogy milyen is ő valójában.

Ahogy Barry érzelmileg egyre inkább tudatában van belső zűrzavarának, egyre kétségbeesettebben vágyik apai útmutatásra. Ez az elveszett lélek túl sokáig támaszkodott Fuches (Stephen Root) önző, szánalmas, gőgös mentorának szeszélyes tanácsaira, aki a poszttraumás stressz-szindrómával küzdő háborús veterán Barryból azt a jéghideg bérgyilkost faragta, amivé Barry vált. Ezt az apafigurát csak a bukott színész Gene Cousineau (Henry Winkler) gyámsága alatt tanulta meg kiszorítani az életéből, aki a tavalyi évad fináléjában megtudta a baljós igazságot imádott tanítványáról.

 

 

Két ember, aki megváltást keres és egymásra vadászik

 

Gene elhatározza, hogy saját maga keresi az igazságot a Paula Newsome által alakított Janice Moss nyomozó meggyilkolásáért, akit élete szerelmének tartott. Sajnos, hiába tartja magát profi előadóművésznek, mint bosszúálló, Gene egy igazi pancser. Az ezt követő konfliktus Gene és Barry között éles megvilágításba helyezi a párhuzamot e két megtört ember között, akik évek óta tartó bűnös viselkedésük után próbálják megtalálni egyaránt a megváltást és a saját önértékelésüket feljavítani. Gene a maga módján arra használja fel a helyzetet, amelyben találja magát, hogy újra összpontosítsa saját szükségleteit és újdonsült prioritásait, illetve újra kapcsolatba lépjen korábbi munkatársaival, és eközben jobb emberré váljon.

Ami Barry-t illeti: mint mindig, Hader gyötrődő arckifejezése most hangsúlyozza a bérgyilkos törekvését, hogy ő maga is „megjavuljon”. Ez egy igazán lenyűgöző, zsigeri alakítás, amely minden új évaddal profibb lesz, Hader pedig egyre inkább Barry meggyötört személyiségének legcsúnyább, legmagvasabb, leggonoszabb, mégis furcsán szimpatikus oldalát jeleníti meg.

 

 

Robbanékony kapcsolat a bérgyilkos és küszködő színésznő között

 

Sally (Sarah Goldberg) és Barry kapcsolata is drámai módon bonyolódik azáltal, hogy a férfi felkorbácsolt érzelmei, frusztrációja és dühöngései egyre több konfliktust okoznak köztük. Alapvetően két külön világban élnek: míg a Barry karaktere mindig is a különféle maffiafőnökök és bűnbandáik brutális természetéből merített komikumot, addig Sally felemelkedése a hollywoodi ranglétrán alkalmat ad a sorozatnak arra, hogy fanyar humorral hangsúlyozza ki, hogy ez az iparág is ugyanolyan értelmetlen és kegyetlen tud lenni, mint a bűnözők, akik rendszeresen igénybe veszik Barry szolgálatait.

A sorozat emellett minden korábbinál jobban kidomborítja az egyszerre gyilkos és mégis végzetesen béna és ostoba rosszfiúk által okozott tragédiát, amelynek bűnözők és „civileknek” is egyaránt kárát látják. Az életveszély egyfolytában ott leselkedik mindenkire Los Angeles utcáinak minden sarkán, miközben az inkompetens gengszterbandák és a hasonlóan ostoba rendőrség gyilkolják egymást.

A bűnözők közül talán a legeltaláltabb és legmulatságosabb karakter most is Anthony Carrigan állandóan és kényszeresen udvarias, de elképesztően balfék NoHo Hankje, aki a csecsen banda vezetőjeként immár Cristobal, a bolíviaiak vezérének szeretője.

 

 

Ott van a klasszikusok között

 

A Barry egy igazán találó Grand Theft Auto-szerű bűnözőszatíra, amely ugyanakkor tökéletes érzékkel állít körbe tükröt Hollywood és a showbiznisz elé. Bill Hader egyszerűen zseniális az introvertált és frusztrációval, félelmeivel küzdő színészpalánta és másik oldalról rideg bérgyilkos szerepében. A Barry a harmadik évaddal egyértelműen felkerült az olyan bűnügyi szatírák mellé a ranglétrán, mint a Breaking Bad, a Better Call Saul, vagy az Ozark. Aki szerette ezeket a klasszikusokat, az a Barry-ban sem fog csalódni.

-BadSector-