SOROZATKRITIKA – Thomas Shelby (Cillian Murphy) birminghami bűnöző bandavezér és parlamenti képviselő ismét a semmiből próbálja összerakni az életét és az üzletét, miután ellenségei Polly nénit, és a szervezet más tagját is kegyetlenül meggyilkolták. Az öngyilkosságból épphogy visszarángatott Tommyt persze mélységesen megrázta Polly halála és ráadásul Polly fia, Michael (Finn Cole) is Tommyt okolja anyja haláláért, és véres bosszút esküszik.

A Birmingham bandája 6. évadjában a szinte kitapintható feszültség a tetőpontjára hág és egyetlen pillanatig sem engedi Thomas Shelbyt, a sorozat főszereplőjét és a nézőket sem szorításából. Egy kilélegző nő szinte a tudat alatt ható állandó hangja folyamatosan hallható a kulcsjelenetek alatt, ezzel elősegítve a közelgő végzet hangulatának megteremtését. A lélegzetvételek az első jelenetben érkeznek, amely az 5. évad nyomasztó csúcspontját idézi fel, amikor Tommy Shelby (Cillian Murphy) pisztolyt tart a saját fejéhez a kastélya előtti ködös mezőn. Ezt az öngyilkossági kísérletet is csak véletlenül, és nem szándékosan éli túl, csakhogy a lelki gyötrelmek további epizódjait kell elviselnie, amelyeket állandóan a hátborzongató lélegzetvételek kísérnek. Ez egy démoni hang, amely talán Tom szenvedésekkel teli, végzetes bukását előlegezi meg.

Alkoholmentes Tom Shelby

A nemrég elhunyt Helen McCrory által alakított matriarcha: Polly néni mélyen megindító temetése után – amely egyben nagyszerű költői tisztelgés a néhai színésznő előtt – négy évet ugranak az események 1933-ba, amikor Tommy már leszokott az alkoholról, hogy megpróbálja megtisztítani elméjét az őt kísértő sötét gondolatoktól.

Ám miközben ópiumimport-exportálást indít Kanadából, és szinte mindenhonnan életveszély veszi körül, nem utolsósorban unokatestvére részéről, Michael (Finn Cole), aki most már gyűlöli őt. Michael amerikai felesége, Gina (Anya Taylor-Joy) is mindent megtesz Tommy bukásáért: a femme fatale saját félelmetes nagybátyját, Jacket (James Frecheville) küldi Birminghambe. Mindezen az sem segít, hogy Tommy bátyja, Arthur (Paul Anderson) mostanra egy szánalmas, szinte állandóan bedrogozott, alig használható nyomorulttá változott.

Páratlan alakítások, utolérhetetlen hangulat, állandó feszültség és elképesztő látvány

Ebben a sorozatban minden eddiginél jobban a nőkre, különösen Tommy és Arthur húgára, Adára (Sophie Rundle – kiváló) és Tommy feleségére, Lizzie-re (Natasha O’Keeffe) hárul a feladat, hogy mindent mozgásban tartsanak. Nélkülük a Peaky Blinders egész építménye összeomlana. Az utolsó évad legértékesebb új jövevénye pedig kétségkívül Lady Diana Mitford (Amber Anderson), Oswald Mosley szeretője (aki Mosley-hez hasonlóan szintén valós történelmi figura). Ő még Sam Claflin Mosley-jánál is félelmetesebb, hiszen teljesen gátlástalanul képes leszámolni mindenkivel, aki a közelébe kerül, és hamarosan a fasiszta dekadencia megtestesítőjévé válik. No és természetesen szexuális vágyainak tárgya nem más, mint maga Tom Shelby… De hát azt már régóta tudjuk, hogy a nők nem is tudnak és nem is akarnak Tom egyszerre macho, karizmatikus és rideg sármjának ellenállni.

Az a profizmus, ahogyan Steven Knight író ezeket a valós történelmi személyiségeket beleszővi a narratívába, részben annak köszönhető, hogy a sorozatot sosem érezzük mindössze egy újabb gengszter-sagának. Tommy nem egy egyszerű gengszter, aki csak szemtanúja a nagy eseményeknek, hanem mélyen és menthetetlenül belekeveredik azokba, miközben megpróbál rájönni, hogy erkölcstelen és erőszakos múltja szükségszerűen kizárja-e, hogy bármilyen erkölcsi/politikai meggyőződése legyen.

A Netflix igazi ékköve

A Knight és munkatársai (különösen Anthony Byrne rendező, aki az 5. évad kezdete óta minden epizódon dolgozott) által megteremtett egyedi hangvételnek köszönhető, hogy a Peaky Blinders semmihez sem hasonlítható a streaming csatornákon. Valahogy ez a brit sorozat, amely a kis öreg BBC2-n indult és a Netflixre is felkerült, következetesen az egyik legszebben megtervezett is kidolgozott sorozat, amely egyben vizuálisan is elképesztően látványos. Ez egy olyan sorozat, amelynek operai grandiózussága, amelyet a szándékosan és anakronisztikus zenei választások csak még inkább fokoznak, tökéletesen illik a főszereplők egomániájához. Egyedül azt sajnáltam, hogy Nick Cave Red Right Handjét viszont most sajnos csak ritkán halljuk, a legtöbbször akkor is csak feldolgozásban. Cserében viszont egy másik Nick Cave klasszikust halhatunk majd – hogy melyiket, azt nem lövöm le. Lehet, hogy már leszokott a piáról, de Tommy még mindig vadul rabja a hatalomnak, amit páratlan intellektusával és karizmájával kiépített maga körül, ugyanakkor már le sem mondhat róla, mert a harmincas években játszódó események során nácik és velük is együttműködő bandák szerettei és a saját életét – sőt, az egész szabad világ is fenyegetik.

A 46 éves Cillian Murphy elképesztő búcsúja ez a 2013 óta tartó és most a végéhez sorozattól, aki talán még soha ennyit nem adott bele Tom Shelby megformálásába. Murphy szó szerint a csúcsra érve hagyja ott a karaktert – ahogy a hatodik évad is a legjobb lett ebből a fantasztikusan ambiciózus brit sorozatból, amelytől nekünk is fájdalmas a búcsú.

-BadSector-