RETRO MOZI – Arnold Schwarzenegger fénykorában készült az 1987-es A ragadozó (Predator), amely nem csak egy brutálisan kemény sci-fi/kommandós akció-horrornak számított, hanem egyben az egyik első olyan film volt, amelyben az „osztrák tölgy” kezdte kicsit jobban pedzegetni a színészi játékot. Egyértelműen domináns fizikai jelenléte van a képernyőn, de ez az alakítás inkább emberinek, mint robotnak láttatja őt. Azóta több folytatás is készült és rövidesen láthatunk egy újabbat Disney Plus-on, de ez mit sem von le az eredeti értékéből.

Volt idő, amikor John McTiernan Hollywood legnagyobb akciófilmrendezőjeként állt az élvonalban. Termékeny karrierje a kritikusok által elismert Drágán add az életed című filmmel indult, majd a következő évtized legjobb akciófilmjeivel és thrillerjeivel folytatta, köztük a Drágán add az életed 2, a Vadászat a vörös októberre, Az utolsó akcióhős és a Thomas Crown-ügy című filmekkel.

Bár a későbbiekben hihetetlen és befolyásos akciófilm-rendezései miatt emlékeznek rá, amelyek filmesek generációit inspirálták, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen termékeny volt a kezdeti hollywoodi kitörése. Első hollywoodi próbálkozása a nagyrészt elfeledett és elkaszált 1986-os Nomádok című horrorfilm volt. Annak ellenére, hogy a kritikusok és a filmet pénzügyileg is elmarasztalták, a megjelenése mégis lenyűgözött egy igen jelentős sztárt: Arnold Schwarzeneggert. Nagyra értékelte a film feszült hangulatát és azt, hogy alacsony költségvetéssel tudták forgatni. Schwarzenegger megkereste a még fiatal, pályája kezdetén lévő rendezőt, és felkérte, hogy vállalja el a következő nagy költségvetésű akciófilmjét: A ragadozót.

„Gettudacsoppa!!!”

Schwarzenegger alakítja Dutchot, egy elit különleges mentőegység vezetőjét. Őt és csapatát Közép-Amerikába hívják, miután egy kabinetminisztert szállító helikopter lezuhan a gerillák által megszállt dzsungelben. Dutch feladata a roncsok megtalálása és a túlélők hazahozása. Vonakodva engedi, hogy a CIA ügynök és régi katonatársa, Dillon (Carl Weathers) is vele tartson.

A hatfős egység és Dillon megtalálják a roncsot, és felfedezik az utasok megnyúzott és egy fán lógó holttesteit. A csapat nyomkövetője (Sonny Landham) egy nyomra bukkan, amely egy gerillatáborba vezeti őket (és az évtized egyik kedvenc tiszta akciójelenetéhez). Dutch és csapata kiiktatja a tábort, megtudják, hogy valójában miért küldték őket, majd mélyebbre merészkednek az ellenséges dzsungelbe egy kivonulási pont felé.

De aztán a dolgok fordulatot vesznek. John McTiernan rendező már a kezdetektől fogva utalásokat tesz arra, hogy a dzsungelben van valami más is; valami, ami talán nem is annyira emberi. Amikor ez a túlvilági lény végez Dutch néhány emberével, világossá válik, hogy az emberek most már zsákmánnyá váltak.

Akciópornó és horror voltak a kulcsszavak

A Predator lett John McTeirnan első remekműve, és az 1980-as évek egyik legmeghatározóbb akciófilmje, abban az évtizedben, amely szinte csak ilyen blockbuster filmeket hozott nekünk. A film magában hordozza ugyanazt a macsóságot és bátorságot, ami a mozi azon évtizedének oly sok filmjét jellemezte. A kor legjobb blockbustereihez, mint a Cápa, a Jurassic Park és az Aliens, hasonlóan a Commando és a Conan-féle akciófilmek túlzó akcióját és karizmáját egy horrorisztikus alaphelyzetbe ágyazza. Ez volt az egyik elfeledett klasszikus titok, amely meghatározta a régi iskola blockbustereit, amire a modern filmek készítői már vagy nem emlékeznek, vagy túlságosan lehúzza őket a túltolt politikai korrektség béklyója.

A régi kasszasikerek részben azért ütöttek akkorát, olyan közel az otthonunkhoz, mert horrorisztikus területre engedik a filmeket, hogy még inkább túlspilázzák a film tétjét. A film egy félórás, a valaha filmre vitt legőrültebb és legviccesebb akciójelenetekkel kezdődik, amikor a kőkemény kommandósokból álló csapatunk szó szerint lemészárol egy dél-amerikai lázadó, terrorista csoportot, hogy megmentsék a még életben maradt túszokat. A látvány az akciópornográfiát sem nélkülözi a maga fergeteges mivoltában. Dutch (Arnold Schwarzenegger) és csapata megállíthatatlan gyilkológépek, akik elképesztő golyózáporral és véres késelésekkel mészárolnak le minden ellenálló terroristák, egészen addig, amíg senki sem marad életben.

Tőlük csak az egyetlen ember: Blain Cooper (Jesse Ventura) sérül meg, de ő is csak enyhén. A legyőzhetetlenség és a bátorság érzése fontos A ragadózó elsődleges koncepciójának felállításához. Dutch kommandósai talán a legerősebb és legrátermettebb katonák a bolygón, de olyan erővel kell szembenézniük, amire nem voltak felkészülve, amikor egy láthatatlan lény kezdi becserkészni a csapatot. Innentől kezdve a film defacto slasher-filmmé válik, ahogy az erős és ismeretlen lény lassan elkezdi egyenként legyilkolni az egykor még legyőzhetetlen csapatot.

Majdnem Jean Claude-Van Damme lett a Ragadozó

A rejtélyes és címadó Ragadozó lény tervezése több fejlődési fázison ment keresztül, beleértve egy sokkal ostobább változatot, amelyet Jean Claude-Van Damme-mal forgattak. A végső terv a különleges effektek legendája, Stan Winston által életre keltett mestermű. Az igazi zsenialitás azonban magától John McTiernantől származik, akinek mesteri rendezése segített abban, hogy a lény motivációját és etikáját teljesen a tettein keresztül, párbeszédek és kifejtés nélkül megalapozza.

Funkcionálisan egyfajta radikális változata pontosan annak, amit a kommandósok képviselnek. Egy szigorú becsületkódex szerint élő vadász, aki a vadászaton keresztül akar bizonyítani. Tökéletes ellentéte és tükörképe a kommandósok legnagyobb gyengeségének. A bátorsága nagyobb, a professzionizmusa pedig százszorosan hatékonyabb, mivel kiegészül az idegen technológiával is.

A Predator emellett egy olyan végső összecsapásra épül, amely az évtized és a műfaj egyik legjobbjaként állja meg a helyét, amikor a konfliktus utolsó túlélői egy-az-egy elleni párbajban néznek farkasszemet egymással, amely a két karakter legalapvetőbb képességeit veszi igénybe: az ész és a túlélési képességek. A végső összecsapás egészen elementáris erejű: a Schwarzenegger által alakított emberi szuperkatona és az idegen lény a legősibb ösztöneikhez folyamodnak. Ahhoz képest, hogy a film bombasztikusan és robbanásokkal indult, végül ez lesz a film egyik legzsigeribb és legizgalmasabb része, mivel minden technológia megszűnik létezni, és csak a két harcos nagyon is személyes tétje marad.

A Predator tehát a zsigeri akciófilmek egyik legjobb példája, amely az elmúlt harminc évben Hollywoodban készült. Különböző műfajok és stílusok keveréke, amelyek összeillenek a túlzó hangvétel alatt, amely az egészet korának egyik legkatartikusabb filmélményévé teszi. A Ragadozó, mint szörnyeteg az 1980-as évek egyik legkedveltebb filmszörnyeként vált azonosíthatóvá az Alien-féle Xenomorph és A dolog szintén más bolygóról származó, emberek mutációját okozó rémei mellett.

„If it blídz ve ken kilit”

Az idei, a bevezetőben említett indiános Ragadozót is beleszámítva a lény már hét nagy filmben szerepelt, és nem úgy tűnik, hogy egyhamar el fog tűnni. Még a videojátékokban, például a Call of Duty Black Ops-ban és a Mortal Kombat X-ben is játszható karakterként élvezhette a cameo-szerepeket. Ez lenyűgöző, hiszen a franchise-ban eddig még nem igazán volt olyan film, amelyik fel tudta volna venni a versenyt az első film minőségével. Vitathatatlanul az egyetlen olyan film, amelyiknek sikerült valamennyire visszaadnia a varázslatot, az a játékok közül néhány, miközben egyik sem volt olyan jelentős a popkultúra tekintetében, mint az első film – ez is csak azt mutatja, annak mekkora a hatása azóta is.

Számos kísérlet történt már arra, hogy visszahozzák McTiernan eredeti „Ragadozójának” varázslatos képletét, de egyik sem jutott a közelébe. Persze, egyeseknek könnyű lesz elutasítani a filmet, mint az egyik 80-as évekbeli, zsigeri akciófilmet. De a „Predator” nemcsak, hogy kiemelkedik a zsúfolt akcióműfajból, de több mint harminc év alatt is rendkívül jól tartja magát. Én rendkívül jól szórakoztam, amikor most 4K-ban újra néztem, és bátran kijelentem, hogy Schwarzenegger legjobb filmjei között való.

-BadSector-