TESZT – Az Until Dawn után a Supermassive Gamesnek sikerült hitelt szereznie a játékosok körében. Sajnos a Dark Pictures Anthology némileg lerontotta ezt a pozitív megítélést, így a fejlesztők visszatértek első sikerük gyökeréhez: a 80-as éveket idéző, jump scare ijesztgetésekkel teli tinihorrorjaihoz. De ahogyan a klasszikus horror, vagy slasher-sorozatok folytatásai is gyakran „elvéreznek” a nagyszerű első rész után, úgy valahogy a The Quarry is nehezen tudja visszaadni ugyanazt a magával ragadó hangulatot.

Mivel ez az ötödik interaktív horrorregény, mondhatni, hogy a fejlesztőknek volt idejük és bőven volt lehetőségük arra, hogy kitalálják, milyen filmes elemek működnek a videojátékok esetében. A The Quarryben ismét egy tinédzserek körüli történettel állunk szemben, tele rejtélyekkel, feszültséggel, potenciális áldozatokkal, szörnyekkel, okkultizmusról szóló tábortűzzel, egy hétköznapi, mégis ijesztő hellyel és olyan tinikkel, akik annyira idegesítőek tudnak lenni, hogy sokszor legszívesebben mi magunk tépnénk őket darabokra.

Cserében viszont olyan viszonylag híres B-listás színészekkel is találkozhatunk, mint Ted Raimi (Gonosz halott franchise, egyébként Sam Raimi testvére) David Arquette (Sikoly francishe) vagy Lance Henriksen (Alien filmek). Mégsem érezzük az összképet teljesen működőképesnek.

Újabb tinihorror

A The Quarry-ban az Until Dawn nyomdokaiba lépve tehát egy újabb tinédzser horrortörténetet kapunk, amely egy előre meghatározott sorrendben összekötött forgatókönyvsorozatban váltogatja az általad irányított főszereplőket. Befolyásolhatod, hogyan alakul a történet, és milyen utakat fognak követni hőseink, de az események sorrendjét nem tudod befolyásolni. A narrációs döntések mellett, amelyeket meg kell hoznod, a történetet a már jól ismert QTE-k mozgatják előre, amelyek révén a játék most is nagyjából egy interaktív vizuális regény. Az Until Dawn is leszámítva, bőven láttunk már ilyet, elég visszagondolni az anno aránylag népszerű Telltale-címekre, vagy olyan Quantic Dreams klasszikusokra, mint a Heavy Rain, vagy a Detroit: Become Human. Míg a Telltale-címeknél a The Quarry jobb, viszont az eredeti Until Dawnnal, vagy az említett két Quantic-játékkal összehasonlítva azért bőven alulmarad.

A játék első problémája, hogy az interaktív rész a legelhanyagoltabb a Supermassive Games eddig megjelent produkciói közül. A QTE-ket primitívnek érezzük: vagy nagyon könnyűek, vagy nem túl jól illeszkednek a játékba. A legtöbbször amiatt szúrtam el a QTE-ket, mert belebambultam a filmes eseményekbe és későn kapcsoltam. Ráadásul az Until Dawnhoz képest a felfedezés szabadságát is korlátozottnak érezzük, a lopakodós részek pedig kifejezetten gyengék. A The Quarry sokkal inkább hasonlít egy filmre, mint egy kalandjátékra. Az összes játékmechanika mintha csak arra szolgálna, hogy eldöntse, hogy a karakter túléli-e vagy sem.

Van, ami elkerülhetetlen

Még ha a játék nem is fogja igazán próbára tenni az idegsejtjeidet vagy a reflexeidet, a türelmedet mindenképpen próbára teszi. A narratív döntések egy része elkerülhetetlen, és bármennyire is felfedezted és megismerted a háttértörténetet, elkerülhetetlen néhány olcsó trükk, amely miatt valamelyik. Ezt a tényt még az új Death Rewind funkció sem orvosolja.

A Death Rewind az első teljes menet befejezése után elérhető, és három extra esélyt ad arra, hogy megmentsd a karaktert a legtragikusabb sorstól. Ez is mutatja, hogy a fejlesztők szándékosan arra koncentráltak, hogy a játékosoknak többször is végig kelljen játszaniuk a játékot. A probléma az, hogy az eleg harmatos forgatókönyv nem ösztönöz többszöri nekifutásra.

A The Quarry egy végigjátszása nagyjából 10 órát vesz igénybe. Az időtartam nem változik túlságosan, mivel a játék során nincsenek kihagyható részek. Ugyanazokat a párbeszédeket és ügyetlen döntéseket kell végigülnöd minden egyes nekifutás során. Miután befejezted a játékot a fejezetválasztás elérhetővé válik, de korlátozott formában.

Ha egyszer kiválasztottál egy fejezetet, ahonnan újra akarod kezdeni a kalandodat, akkor ezt nem tudod megtenni, amíg be nem fejezed az aktuális játékodat. Ez a korlátozás elrettentő hatással van a motivációdra, hogy megpróbáld felfedezni a különböző utakat, amelyeket hőseid járhatnak.

Ha már a hősöknél tartunk, bár a The Quarry szereplői ugyanolyan tehetségesek, mint az Until Dawnban, a forgatókönyv eléggé elhanyagolja őket. Lance Henriksennek nincs igazán tere a színészi játékra, a tinédzserek pedig mintha a legidegesítőbb sztereotípiákat testesítenék meg, amiket egy nyári filmben találni.

Zabriskie Point

A legjobb alakítás és talán a legjobban megírt szerep egy titokzatos hölgyé, aki képes megmutatni a jövőt. A Grace Zabriskie (Twin Peaks) által alakított karakter a minden fejezetben elrejtett tarotkártyák alapján bepillantást enged a következő fejezetben rátok váró kihívásokba.

A tarotkártyákon túl a gyűjthető tárgyak fontos szerepet játszanak az egész történet megértésében. A finom részletek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az egész rejtvényt kitaláld, olyan nyomokban és bizonyítékokban vannak elrejtve, amelyeket mindenhol megtalálsz magad körül. Szépen kapcsolódnak a történethez, de felfedezésük sokszor kínszenvedéssé válhat.

A játék tele van átvezetőkkel, amelyek keretbe foglalják az eseményeket. Ha előbb váltod ki őket, minthogy felfedeznél egy gyűjthető tárgyat, a legtöbbször nincs mód arra, hogy visszamenni, és megszerezd a gyűjthető tárgyat. Egy másik olcsó döntés az újrajátszási érték ösztönzése érdekében az a tény, hogy a gyűjthető tárgyak nem kerülnek át egyik játékmenetből a másikba, és a főmenüből nem lehet ellenőrizni őket.

Grafikailag hullámvasút

Grafikai szempontból a játék szintén kicsit hullámvasút. Bizonyos alkalmakkor nagyon részletgazdagnak tűnik, és az arcanimáció is kitűnő. Az összképet azonban tönkreteszi a kamera, amely gyakran nem tud fókuszálni a fent említett arcokra, a karakterek szemhéjai, amelyek hajlamosak összeragadni, a hátborzongatóan bénán kidolgozott haj és a (nem túlzok!) PlayStation 2-őt idéző vízmegjelenítés.

Ezek a problémák sajnos elég jelentősek ahhoz, hogy kicsit megtörjék az élményt, és emlékeztessenek arra, hogy egy játékot játszunk, és nem egy film részesei vagyunk. Ami a hangokat illeti: azoknál is már hallottunk bőven jobbat és a csak néhány kulcspillanatban felcsendülő soundtrack teljesen felejthető.

A játéknak a PlayStation 5 verzióját teszteltük és sajnos a DualSense képességeit egyáltalán nem használja ki, de még egy mezei, klasszikus force feedback élményt sem nagyon kaptunk – pedig hát egy üldözős, „lélelgzetvisszatartós”, kaszabolós, szörnyes játéknál ez elég nagy kihagyott ziccer.

Ó, azok a nyolcvanas évek!

Ha szereted a 80-as évek horrorfilmjeit, nagy az esélye, hogy élvezni fogod a The Quarry-t. De ha már játszottál az Until Dawnnal, és ugyanezekkel az elvárásokkal vágsz bele ebbe a játékba, akkor nagy eséllyel csalódni fogsz. Egy nyári tinihorror ígéretéhez felnő, de messze nem a Supermassive Games legjobb produkciója.

Az újrajátszási értéket befolyásolja a játék felépítése, a The Quarry kicsit olyan, mint egy önértékeléssel küzdő tinédzser, aki túlságosan is erőlködik, hogy megadd neki a kellő figyelmet, amit mindenáron keres. Kellemes és könnyed élmény lehet egy forró nyári hétvégére, de ennél többre ne számítsunk.

-BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Take 2

Fejlesztő: Supermassive Games

Stílus: Interaktív mozi

Megjelenés: 2022. június 10.