FILMKRITIKA – Sajátos humorú szkeccsfilmmel van dolgunk Zsótér Indi Dániel első filmjében, amely az HBO Maxon, szombaton debütált és amely egyszerre a Homályzóna (és az ahhoz hasonló misztikus thrillerek) paródiája és egyben a magyar valóságnak jól odaszúr.

Bár a COVID-korszaknak (egyelőre…) vége, sokan még most is valahol a pszichológiai hatása alatt vagyunk, és mindannyian emlékszünk rá, amikor a bezártság gyötrelmeit át kellett élni a koronavírus terjedése miatt. A közösségi finanszírozással készült Karantén Zóna ezt a keserves és egyben utólag abszurdnak tűnő időszakot dolgozza fel egy groteszk szkeccsfilm formájában, emberi élethelyzeteket szürreális, groteszk módon ábrázolva.

Ez a zóna kicsit olyan, mint az a zóna…

Maga a cím is a Homályzóna (The Twilight Zone) című klasszikus sorozatra utal, azonban ez a magyar covidos „verzió” inkább groteszk paródia, mint tényleges sci-fi, ráadásul sajátos humorral az eleve abszurd kis magyar valóságba beleszőve. Talán úgy lehetne a legjobban jellemezni, hogy ez a film olyan, mintha a néhai Szomjas György a klasszikus Falfúró sci-fi paródiáját készítette volna el.

A különféle élethelyzetek tűpontosan ábrázolják a COVID során átélt frusztrációkat, bosszúságokat és drámákat, amit az egymással bezártság okoz. Anélkül, hogy nagyon spoilereznék, csak néhány példa: a munka világából kiszoruló anya, akit már az is idegesít, ha a gyereke bálnát rajzol elefánt helyett egy iskolai munkához, magányos nagyi, aki a cinikus gondozókat kókuszos rumgolyókkal tukmálva próbálja rávenni őket, hogy foglalkozzanak egy általa tapasztalt paranormális jelenséggel, iszonyúan tenyérbemászó és idegesítő középvezető bohóc, aki a barátnőjével is távkapcsolatban kínlódó és egyre jobban megőrülő főszereplő idegeire megy, miközben a távmunkát kellene végeznie, vagy a magamutogató, tipikusan irritáló influencer lányka, akit szépségével hódít, viszont testével rendkívül furcsa dolgok történnek…

Müller Cecília nem hiányozhat…

A groteszk sci-fibe ágyazott életképek a legtöbbször rendkívül frappánsak és a jelenetek is általában véve kellően mulatságosak és szórakoztatóak – egy-két erőltetett résztől eltekintve. Az említett Homályzónától eltekintve más klasszikus sci-fi/horror alkotók hatásaival is találkozunk: például az egyik ilyen „életkép” David Cronenberg body-horrorjait idézte. A jelenetek sokszor álomszerűek és szinte minden esetben jól érthető, hogy „mire gondolt a költő”, magyarán milyen élethelyzetet szeretne kifigurázni – ettől A Karantén Zóna időnként kicsit didaktikussá is válik. Szerencsére ezt alaposan ellensúlyozza a film fanyar humora, amely például nagyszerű érzékkel vágja be Müller Cecília napi „életbölcsességeit” is, amely a magyar COVID-korszak egyfajta szimbólumává is vált.

A különféle élethelyzeteket Muchichka László, (aki Zsótérral együtt a 24.hu korábbi videós újságírója és a Roboraptor alapítója) konferálja, általában rendkívül mulatságos, karót nyelt stílusban, ami szintén hasonlít a klasszikus sorozatokhoz és erősen a film javára válik.

Ha a helyenként kissé didaktikus mivolta miatt nem is tökéletes A Karantén Zóna, de azért összességében a fanyar, polgárpukkasztó humora, és a jól ábrázolt, remek életképeknek köszönhetően mégis egy remek filmalkotás. Külön dicséretet érdemel a film amiatt is, hogy közösségi finanszírozásból készült és így is remek színvonalú, teljes költségvetésű alkotások szintjét is elérő sci-fi paródiát üdvözölhetünk benne.

-BadSector-