SOROZATKRITIKA – Amikor a Netflix először bejelentette, hogy feldolgozza a Dark Horse Comics The Umbrella Academy című sorozatát, a rajongók nyugtalankodtak. Vajon tényleg meg tudja-e ragadni a Gerard Way író és Gabriel Bá művész által készített sorozat egyedi hangvételét? De két ragyogóan bizarr évad után az Akadémia nem mutatja a megfáradás jeleit – a 3. évadban a készítők még rátesznek két lapáttal a sorozat humorosan groteszk, impresszionista stílusára. A 2. évad végi meglepő cliffhangere után az Esernyők visszatérnek, miután a banda azt hiszi, hogy megjavították az idővonalat, amíg haza nem térnek. Persze, nagyobbat nem is tévedhetnének…

Hőseink rájönnek, hogy csak rontottak a helyzeten, és ők nem is léteznek ebben a világban. Helyette a feltámadt apjukkal, Sir Reginald Hargreeves-szel (Colm Feore) és a hősök egy új világban létező, új csapatával kénytelenek szembesülni: a Veréb Akadémiával… Ó, jaj.

Nem meglepő, hogy az Esernyősök és a Verébek közötti hatalmas szakadék áll az évad középpontjában, főleg azért, mert mindannyian mennyire különbözőek. Míg az Esernyők egy szedett-vedett csapat, addig a Veréb egy jól működő team – ők minden, amik hőseink is lehetnének, ha Ben (Justin H Min) nem halt volna meg fiatalon, szétszakítva a csapatot.

Esernyő kontra Veréb Akadémia

Szórakoztató nézni a két hőscsoport összecsapását, igazán ötletes módon, ami rávilágít arra, hogy ezek az újoncok mennyire erősek. A sorozat könnyen használhatná őket csak az Esernyősök ellenségeként, de szerencsére a történet saját ívekkel tölti fel a Verébeket.

Különösen jó látni, hogy Justin H Min nagyobb reflektorfénybe kerül, mint Ben Hargreeves verébváltozata, miután két évadot szellemként töltött, akit csak Klaus láthat. Ha többet mondanék az új csapatról, azzal csak elspoilerezném, hogy mitől olyan nagyszerűek, pedig minden rajongónak magának érdemes felfedeznie, hogy mitől olyan csodálatosan furcsák.

Mivel a verebek a régi otthonukban vannak, az Esernyők kénytelenek más helyet találni, ahol feltöltődhetnek és megpihenhetnek, miközben egy új apokaliptikus eseménnyel küzdenek meg: egy kavargó, világfaló energia tömege, a Kugelblitz. Bázisuk az Obszidián Hotelben lesz, egy csodálatosan sajátos helyen, amely tele van bizarr vendégekkel és a falai között rejtőző titkokkal.

Hőseink végre élhetnek egy kicsit

Itt virágzik ki igazán a 3. évad, mert a történet igazi szívét az adja, hogy a karakterek végre igazán élhetnek egy kicsit. Igen, a legfontosabb feladatuk, hogy megállítsák a Kugelblitzet, de a csendesebb, nyugalmasabb pillanatokban részük lehet, is van varázslat, legyen szó egy valószínűtlen szerelmi történetről, furcsa beszélgetésekről, amelyekben az alternatív idősíkok lehetőségeiről elmélkednek, vagy arról, hogy Viktor (Elliot Page) transzneműnek vallja magát a családja előtt – ezzel megfelelve a színész pár éve bekövetkezett átváltozásának.

Üdítő, hogy Viktor történetét kellő méltósággal és fókusszal kezelik, hiszen ez egy sorsfordító pillanat mind a színész, mind a karakter számára – de a sorozat tudja, hogy ezt sem kell kihasználni. Az írók nem csinálnak a történetéből egy évadon átívelő küzdelmet, és a testvérei sem vitatják meg – ő egyszerűen csak az, aki, és ők ezt azonnal elfogadják.

Az Esernyő Akadémiának mindig is volt egy szolid drámai története a sci-fi képregény jellege alatt, de a harmadik évadban mindent felpörgetnek: akciót, drámát és káprázatos fordulatokat. De ne aggódj – mindez gondosan meg van tervezve, hogy ne rontsa el az érzelmi magot, amely egy „családról” szól, amely a megpróbáltatásokon keresztül próbál összetartani. Persze, a megpróbáltatásuk nem hasonlító hétköznapi emberekéhez, hiszen többszörös apokalipszisről és alternatív idősíkokról beszélünk, de akkor is – ez egy magával ragadó családi dráma.

Reginald „visszatért” és karaktere fontosabb, mint valaha

Sőt, az alternatív idősík csak feldobja azt, ahogyan az Esernyők megpróbálnak számot vetni az életükkel az összes apokalipszis után, amellyel az évek során szembesültek. Vágynak arra, hogy jóvátegyék azokat, akiket megbántottak, miközben más nehéz kapcsolatok lezárását is keresik, mint például az „atyáét”, Reginaldét.

Igen, az Umbrella/Sparrow Academy alapítója óriási szerepet kap ebben az évadban, és az ő közreműködésének nagy része azt mutatja, hogy a hősök a saját problémáikkal foglalkoznak a silány nevelőapjuk körül. Bár Reginaldnak ez a változata nem az, aki érzelmileg bántalmazta mindannyiukat, mégis kihasználják a lehetőséget, hogy apakérdéseikkel foglalkozzanak.

Sőt, Sir Reginald szerepe valójában az évad legjobb jeleneteihez vezet, beleértve a Klaus Hargreeves (Robert Sheehan) különös dinamikáját, aki meglepően normális módon kötődik nevelőapjához (az egykori Misfits sztárja a legjobb, amit valaha is nyújtott).

Majdnem tökéletes

Az évad azért nem tökéletes, hiszen a közepe táján kicsit leülnek az események, ahol a cselekmény néhány drámaibb eleme még nem került képbe. Azonban általánosságban elmondható, hogy ezek a karakterek épp elég érdekesek ahhoz, hogy a nézők csak jól érezzék magukat velük, de azért időnként elveszíti a fonalat. Sokat segít viszont a sorozat szokásosan kacagtató humora, amelyből például Taika Waititi-nek lenne mit tanulnia. Amikor pedig A Esernyő Akadémia igazán belevág a Kugelblitz apokaliptikus témájába, egy lenyűgöző kozmikus befejezéssel rúgja fel ismét a sci-fi és kalandfilmes konvenciókat.

-BadSector-