Azért ez eléggé nyers tőle, de nem csak annyit mondott róluk, hogy idióták, hanem „kib___ott idióták”…

John Riccitiello a PocketGamer.biz-nek adott interjújában ezt mondta azon fejlesztőkről, akik a monetizációs erőfeszítéseket elutasítják a játékaikban: „A Ferrari és néhány más csúcskategóriás autógyártó még mindig agyagot és faragókést használ. A játékiparnak csak egy nagyon kis része működik így, és ezek közül néhányan a kedvenc embereim a világon, akikkel a legszívesebben harcolok. Ők a legszebb, legtisztább, legbriliánsabb emberek… és egyben a legnagyobb kib___tt idióták is.”

Ezt persze nem vették jó néven főleg az indie fejlesztők: egyikük (aki a Faraway Fairwayen dolgozik) azt mondta, hogy erősen nem ért egyet Riccitielloval, mert nem érti meg, hogy néhányan csak szórakozásból vagy oktatás céljából fejlesztenek játékokat, esetleg így osztanak meg egy gondolatot, élményt, vagy ötletet. Őket és folyamataikat nem kellene emiatt leszólni. Egy másik fejlesztő szerint ő így egy idióta, mire ő azt mondja, hogy Riccitiello egy kis, mohó kapitalista disznó, akit csak a pénz érdekel, és elege van azokból az emberekből, akik az általa szeretett dolgokat tönkreteszik. Egy harmadik fejlesztő pedig kiemelte, hogy Riccitiello a Unity vezetése előtt az Electronic Arts vezérigazgatója volt!

Ettől függetlenül Riccitiello bővebben is kifejtette, hogy mire is gondolt, és úgy a korrekt, ha ezt az idézetet is leközöljük: „Régebben az volt a helyzet, hogy a fejlesztők szó szerint minden előzetes interakció nélkül dobták át a falon a játékukat a publicistának és az értékesítési csapatnak. Ez a modell sok művészeti ág és médium filozófiájába beleégett, és én mélyen tisztelem ezt a modellt; ismerem az odaadásukat és a gondosságukat. De ez az iparág megosztja az embereket azok között, akik még mindig ragaszkodnak ehhez a filozófiához, és azok között, akik masszívan elfogadják, hogyan lehet kitalálni, mitől lesz sikeres egy termék. És nem ismerek sehol egy sikeres művészt, akit nem érdekel, hogy mit gondolnak a játékosai.

Itt jön vissza ez a visszajelzési ciklus, és ők dönthetnek úgy, hogy figyelmen kívül hagyják. De azt választani, hogy egyáltalán nem ismerik, nem egy nagyszerű döntés. Láttam már nagyszerű játékokat megbukni, mert két percre hangolták a kényszerhurkukat, amikor egy órának kellett volna lennie. Néha észre sem vennéd a termék közötti különbséget egy hatalmas siker és egy óriási bukás között, de ez a hangolás és az, amit ez a lemorzsolódási rátával tesz. Nincs olyan fejlesztő a Földön, aki ne szeretné ezt a tudást.”

Ettől függetlenül az ex-Electronic Arts vezér megint nagyot ment…

Forrás: PCGamer