SOROZATKRITIKA – Újra és újra próbálkoznak a Resident Evil videojátéksorozat élőfilmes adaptációjával, de minden egyes alkalommal csúfosan megbuknak. Először jöttek az egyre borzalmasabb Milla Jovovich-mozik, aztán a hullámvasút minőségű animációs filmek, legutóbb, 2021-ben a rettenetes Resident Evil: Welcome to Raccoon City. Ez a mostani Netflix-sorozat pedig aztán tényleg mindennek a legalja. És nem csak azért, mert köze nincs az eredeti alapanyaghoz.

 

 

A videojáték-adaptációkat köztudottan nehéz jól megcsinálni, de ez nem akadályozta meg a Resident Evil-t abban, hogy újra és újra megpróbálkozzanak vele. A Resident Evil filmek készítői próbálkoztak már a forrásanyag meglehetősen közvetlen adaptációjával (2021-es Resident Evil: Welcome to Raccoon City), egy abszurd módon túlzó akciósorozattal, amely időnként érinti a játékok ötleteit, karaktereit és helyszíneit (Milla Jovovich hatfilmes Resident Evil-filmsorozata), és még a játékok közötti szakadék áthidalásával is (a Netflix 2021-es animációs minisorozata, a Resident Evil: Infinite Darkness). Mégis, akárhányszor is adaptálják a Resident Evilt egy másik médiumba, minden alkalommal hiányzik belőle a feszültség, a rejtély és a nyugtalanító jelleg, ami ezt a sorozatot minden idők egyik legkedveltebb videojáték-sorozatává tette. A gyenge adaptációkkal teli franchise-ban azonban a Netflix új Resident Evil-sorozata talán az eddigi legrosszabb.

 

 

Két idősík, két borzadály

 

A Resident Evilnek legalább van egy koncepciója, amely érdekes lehetőségként tűnik ki, mivel a sorozat két különböző idősík között oszlik meg. Az egyik történet 2022-ben játszódik, és Jade (Tamara Smart) és Billie Wesker (Siena Agudong), Dr. Albert Wesker (Lance Reddick) 14 éves lányait követi, akik az Umbrella Corporation által üzemeltetett New Raccoon City nevű lakóparkba költöznek. A második történet 2036-ban játszódik, amikor a világot elözönlik a zombik (úgynevezett „nullák”), és a felnőtt Jade (Ella Balinska) próbál megoldást találni erre a problémára, miközben megpróbál elmenekülni az Umbrella Corporation elől és visszatérni a családjához.

A Netflix Resident Evil a játékokat használja háttértörténetként, és ez nagyrészt működik, még ha nem is használják ki annyira, mint amennyire valószínűleg kellene. Már a koncepció önmagában is sok kérdést vet fel a Resident Evil rajongók számára, például: „Várjunk csak, Wesker nem egy vulkánban halt meg?”, „Mi a fene az a New Raccoon City?”, és ami a legfontosabb: „Ki feküdt le Albert Weskerrel?”. Ne aggódjatok, mindezekre a kérdésekre hihetetlenül nyilvánvaló módon választ kapunk, de csak addig, amíg a nézők nem kénytelenek végignézni a Wesker család és az Umbrella egyre idiótább bohóckodását, a legunalmasabb és legélettelenebb „drámát”, amit csak eddig megalkottak Resident Evil címmel.

 

 

Resident Evil Google Translate

 

Pedig azt el kell ismerni, hogy a Resident Evilnek vannak értelmes ötletei, de ezeket mégis a lehető leglélektelenebb és leghétköznapibb módon kezelik őket. A forgatókönyv úgy hangzik, mintha többször beletették volna a Google Translate-be, majd olyan színészeknek adták volna oda, akik mintha még sosem beszélték, vagy hallották az angol nyelvet. Szinte minden színész természetellenesen viselkedik, és a rendezés is kritikán aluli. Az akciójeleneteket hanyagul forgatták és vágták és gyakran túlságosan sötétek, mindenféle feszültségérzet nélkül.

A Resident Evil emellett tele van zavarba ejtő döntésekkel és a semmiből előbukkanó hangnemváltásokkal. Ahelyett, hogy elsősorban Weskerre koncentrálna, a Resident Evil középpontjában leginkább az önmagát is seggfejnek nevező Jade – akit úgy is írtak meg, hogy ez jogos kritika legyen – és szintén borzasztóan idegesítő húga, Billie állnak, ahogy fokozatosan egy olyan zombis történet eseményeibe merülnek bele, amilyet már ezerszer láttunk. Eközben a 2036-os történet úgy van feldarabolva, hogy az idősebb Jade folyamatosan új karakterekbe botlik, akiknek kidolgozására sosem jut elég idő, mielőtt szanaszét marcangolnák és felfalnák őket a „nullák”. A Resident Evil-franchise iránti meglévő érdeklődés nélkül nehéz elképzelni, hogy egyáltalán kit vonzana ez a sorozat.

 

 

De ha már itt tartunk…

 

…felvetődik a kérdés: kinek szól egyáltalán a Resident Evil? Akik nem ismerték eddig a Resident Evil franchise-t, azoknak vannak sokkal jobb filmek, vagy sorozatok, amelyek a zombis/világvége témát feldolgozzák. A Resident Evil már meglévő rajongóit pedig csak alaposan felbosszantják ezzel a sorozattal.  Talán az egyetlen karakter, aki a játékból ismerős: Albert Wesker nemcsak teljesen máshogy néz ki, de ráadásul teljesen másképp is viselkedik és még hab a tortán, hogy egy olyan eredettörténetet sikerült összezagyválni hozzá, ami mintha a Metal Gear Solid Big Boss klóntörténetének ócska paródiája lenne. (Az nyilvánvaló, hogy onnan lopták.)

 

 

Ez a „Biohazardot” inkább kerüld el messziről, ártalmas az egészségre…

 

Andrew Dabb „Resident Evil”-sorozata egy olyan nyolc óra nettó ostobaság, amelyet sosem kapsz vissza az életedből. Nem tudjuk senkinek sem ajánlani: akik nem ismerik a videójátékos franchise-t, azoknak van egy rakás ennél fényévekkel jobb zombis/poszt-apokaliptikus sorozat, akik pedig igen, azok csak a fejüket verik a falba a sok franchise-t gyalázó, sárba tipró alkotói döntés láttán. Ehhez még add hozzá a béna rendezést, az idióta forgatókönyvet és párbeszédeket, az irritáló főszereplőket, a röhejes főszörnyeket, a ripacskodó színészi alakításokat és ezt a sorozatot talán a legkatasztrofálisabb videójátékos adaptációk közé sorolhatjuk.

-BadSector-