FILMKRITIKA – Újabb magyar romkom készült, amely ezúttal a Balatonon játszódik, fiatalokkal és egy csipetnyi Mucsi Zoltánnal. Az esküvői buli során egy régi osztálytársakból álló társaság találkozik és ahogy a műfaj azt megköveteli: szerelmek, romantika, intrikák és némi humor próbálják színesíteni a kicsit szegényes és fantáziátlan cselekményt.

Ha a magyar filmgyártás jelenjéről valaki egyszer könyvet ír, akkor biztos, hogy a romkomok korszakának fogja titulálni. Bár nemcsak kizárólag ebből a műfajból készülnek manapság filmek, de szinte minden másféle kísérlet után gyorsan készül egy újabb romkom, csak a biztonság kedvéért, nehogy már kikerüljünk a megszokott rutinból.

Mucsi inside

Az Együtt kezdtük azzal próbál kitűnni a túlreprezentált műfaj kliséi közül, hogy Mucsi Zoltán is kapott benne egy viszonylag jelentős szerepet – akkorát mondjuk nem, amely indokolta volna, hogy a film plakátján mekkora méretben látható a feje. Mindenesetre, ha valakitől távol állt eddig a romkom műfaja, azt pont Mucsi Zoltán volt, akiről az erősen fanyar, és kacagtatóan durva humorú filmjei (Roncsfilm, Gengszterfilm), Youtube-on agyonnézett videói (Villanyszerelők), reklámjai (Szegedi borfesztivál „csak egy pohárkával”) jutnak legtöbbünknek eszébe.

Megmondom őszintén, amikor beültem a filmre, az említett plakát után kicsit több Mucsira számítottam, de tény, hogy sikerült egy olyan karaktert írni neki, amelyik jól passzol a film történetébe, miközben azért nem kerül túlságosan előtérbe. „Jani bá”, a Mucsi karaktereihez híven erősen alkesz és bunkó gimnáziumi tornatanár, akinek lányát, Juli (Mészöly Anna) házasodik Renátóval (Nagy Márk), gimnáziumi szerelmével. Gyakorlatilag a film cselekménye szinte teljesen erre a házasságra épül.

Újra itt van a nagy csapat

A magyar romkomok legnagyobb hibája, hogy a legtöbb ilyen film karakterei meglehetősen hiteltelen és életidegen figurák, vagy olyan klisés archetípusok, akiket beleerőltetnek valamilyen bugyuta történetbe. Nyilván, ennek vannak fokozatai, de mondjuk Dobó Kata irritálóan rossz filmje, a 2019-es Kölcsönlakás ennek eklatáns példája. Szerencsére Kerékgyártó Yvonne filmjében erről szó sincs: nagy erőssége a filmnek, hogy az egykori 12. c osztály sokféle karakterei mind szerethetők, életszerűek és a fiatal színészek általában véve jól alakítják őket.

Persze, az archetípusok itt is közrejátszanak: a film kvázi főszereplője, Marci (Jakab Balázs) a reménytelen szerelmes, aki a film elején, az érettségi bulin hiába próbálja meghódítani Franciskát (Mosolygó Sára) egy üveg, a lányról elnevezett borral, amelyet a borász nagyapjával (Jordán Tamás) készít, a lány egy telefonhívás miatt még azelőtt lelép, hogy a romantikus jelenet kiteljesedhetne. Marci nem sokkal ezután ki is megy Londonba, ahol barmanként dolgozik. Ádi, Marci (Kövesdi Zsombor), legjobb barátja pedig kicsit olyan, mintha Ewan McGregor magyar verziója lenne a Trainspottingból: öntörvényű, mindenkinek beszólogatós nagy vagány, aki senkit és semmit sem vesz igazán komolyan. Karakterét az teszi igazán drámaival, hogy szív- és drogproblémákkal küzd.

Mindenki másba szerelmes

A többi karaktert hosszú lenne felsorolni, de meglepően sok és érdekes szereplővel van dolgunk, a forgatókönyv azonban sajnos mégsem tud igazán mit kezdeni velük. Bár mindenkinek van valami nyűgje a jelenlegi párkapcsolatával, vagy amiatt, mert reménytelenül szerelmes valaki másba, a cselekmény azonban az esküvői, balatoni bulin mégis erősen leül és sokáig nem tart nagyjából semerre.

A karakterek egymást húzzák, bár Franciska az undok és féltékeny, angol milliomos pasijával (Joe Weintraub) jön le az esküvői bulira, de Marci azért elég komolyan próbálja lecsapni a lányt a férfi kezéről, Ádi a házasodó Julira mozdul rá rendkívül erőszakosan, Janibá pedig állandóan cseszteti Renátót. Mindenki próbálkozik, vagy nyűglődik, de a történet mégis sokáig egy helyben toporog, olyannyira, hogy a film közepénél konkrétan kényelmetlenül feszengtem a moziszékben, annyira untam már a leült cselekményt.

A film vége felé azért ismét beindul a történet egy drámai eseménnyel, de ez már elég későn történik. Hiányoltam azt is, hogy Mucsi karakteréből többet is ki lehetett volna hozni, végsősoron más szerepe a film második felében már nincs, mint hogy iszik és állandóan Renátót piszkálja.

Van egy kis burkolt idegengyűlölet is a filmben, amikor Marci keserűen a fennhéjázó, arrogáns angolokról beszél, illetve a „gyere haza fiatal” kormányüzenet nyomait is némileg fel lehet fedezni a filmben.

Balatonnál sej, haj de jó?

Az Együtt kezdtük erősségei a jól kidolgozott karakterek és remek színészi alakítások és bár Mucsi Zoltán karaktere nincs kellőképpen kiaknázva a filmben, de azért ő is sokat hozzátesz a film komikus részéhez. Sajnos a cselekmény a közepétől erősen leül és csak egy drámai esemény nyomán válik ismét érdekessé. Nem ez a film lesz az, amely megszerettette velem az erősen túlreprezentált magyar romkom műfaját, de aki kedveli ezt a zsánert, az esélyesen nem fog azért nagyot csalódni Kerékgyártó Yvonne filmjében.

-BadSector-