TESZT – Az egy személyes hadsereg (ugyanis az FYQD mögött lényegében csak Xiancheng Zeng áll!) először epizódonként tervezte kiadni a játékot, de a második rész helyett alapos felújítással novemberben jött az Infinite alcímmel ellátott belső nézetes lövöldözős és kardozós játék, és ebből most a konzolos átiratok is felbukkantak. Többnyire megmaradt az, amit PC-n láthattunk.

Főleg a 2020-as konzolokon tűnik szépnek a játék… de maga a látvány nem elég ahhoz, hogy kiemelkedő értékelést kapjon.

A játékról

Mivel a játék maga már tényleg november óta ott van PC-n, röviden ledarálom a lényeget. Egy gyors tempójú játékról van szó, főszerepben a természetfeletti képességekkel rendelkező Sheliával, aki az SRO (Science Research Organization) nevű kormányzati cégnek dolgozik, és Chen igazgatótól kap egy feladatot: iktassa ki a SAI nevű katonai alakulatot, mielőtt egy olyan ősi erőre lel, ami a halottakat képes feltámasztani.

A történet maga olyan követhetetlen, miközben olyan felszínes, hogy ilyenre talán nem volt eddig példa. Valami fekete lyuk rémlik, meg valami időutazósdi (emiatt újra lehet játszani korábbi fejezeteket, ami nem rossz), és Chen hiába szólal hozzánk időről-időre, ez egyszerűen nem tekinthető kidolgozott történetnek. A harcokban remek ötlet viszont az, ahogy a lövöldözésből kombó közben lehet katanára váltani. Devil May Cry? Igen, talán ahhoz hasonló, de a DMCV szintjével Zeng nem volt képes versengeni, és úgy esett padlóra, hogy az csak zeng. Öt lőfegyver van, és a fő támadásukon túl egyedi töltényük is van, a Bionic Commandóból átemelt karral pedig magunkhoz húzhatjuk ellenfeleinket… vagy legalábbis egy kisebb részüket.

Idegesítő lesz, ahogy az adott terület utolsó ellenfele lassított felvételben hal meg. Ilyet legutóbb egy lengyel budget stúdió, a Silden FPS-eiben láttam (néhányan közülük a Mesterlövészen is dolgoztak… onnan tudom, hogy az ehhez kötődő interjúban én voltam a mediátor). Ez néha glitchekre is hajlamos (és ki is emelném, hogy a Bright Memory: Infinite, innentől a végéig BMI-re rövidítem, eléggé bugos), és nem véletlenül kapott hatos értékelés körül a sajtótól a PC-s verzió, ugyanis több aspektusában is kidolgozatlanság mutatkozódik meg. Például van egy lopakodós rész, amit kb. egyszer használunk néhány percig, aztán onnantól el is lehet felejteni, meg van a falon futás, amit például a Mirror’s Edge-ben láthattunk, az is mindössze pár alkalommal volt használva. Ja, és ha mindez nem lenne elég: a helyszínek tekintetében jobb lehetett volna egy kicsivel több változatosság, meg úgy maga a játékmenet is kicseszettül rövid. Figyelem, nem túlzok: kettő óra alatt végig lehet érni rajta. Sőt, szerintem ezt másfélre is le lehet húzni. Ezért nyugodtan techdemónak is hívhatnám a Bright Memory: Infinite -t.

A konzolos portokról

PlayStation 5-ön és Xbox Seriesen van sugárkövetés (ray tracing, RT). Főleg a PS5-ös verzióról lehet mit mondani, de ezek többségében vonatkoznak az XS kiadásra is. A 3D-s hangzás nem tűnik valami pontosnak, továbbá a hangzás is eléggé gyengének tűnik. A DualSense alkalmazása is ezt a szintet súrolja. Kezdjük ott, hogy az adaptív ravaszok mintha ott sem lennének a Sony kontrollerén. A rezgősdit sem nagyon vette Zeng komolyan. Vannak töltő képernyők, és bár hiába tartanak pár másodpercig, a játékmenetre amúgy többnyire applikálható lendületes jelzőt itt a Bright Memory: Infinite el is bukja. A PlayStation 5 és az Xbox Series X két grafikus opciót kínál. A 4K felbontás mellé 60 FPS frame rate jár (Xbox Series S-en pedig 1440p), de ha 1440p-re csavarjuk le az előbbit, akkor papíron másodpercenként 120 képkockát kapunk. Mindkét esetben botladozik, de nem számottevő mértékben. Xbox Seriesen egyedi fegyverek vannak. Mindhárom konzolon látószöget (field of view, FOV) is állíthatunk, amiből viszont érdemes lenne minden másik belső nézetes játéknak tanulnia. Ez miért nem ipari standard még?

A Nintendo Switch verzió értelemszerűen messze nem ezt a szintet hozza (nem is várhatjuk el tőle). Itt a felbontás csökkentése ellenére is talán el tudja érni a PlayStation 4 és az Xbox One nyitócímeinek a vizualitását, ami nem gyenge teljesítmény. Vannak kompromisszumok, nem olyan csili-vili a játék, és nem teljesen képes tartani a 60 FPS-t, de jobb úgy futtatni mintha bekapcsolnánk a Vsyncet, ugyanis akkor 30-ra csapja a frame rate-et. Érdemes a giroszkopikus célzásra kihasználni, de szerintem nem árt kiemelni azt sem, hogy a Nintendo nem épp ilyen játékokra tervezte ezt a technológiát. Az ergonómiát figyelembe véve belesajdulhat a kezünk a hentelés és kaszabolás során, úgyhogy csak saját felelősségre…

Fénytelen emlék: véges

A Bright Memory: Infinite konzolos átiratai minden esetben a plusz DLC-kkel jött ki 20 dollárért/euróért, a jobban teljesített ismerve nyolcezer forintért. Ennyit nem hiszem, hogy a játék megér. Féláron ajánlom, ennyiért nem, mert mondom, hogy rövid. Szerintem a Nintendo Switch port kapta a legtöbb törődést, arra hatfelest adnék, a PlayStation 5 és az Xbox Series verzióra meg egy hatost, mert ennél többet nem tudnék adni egyikre sem.

-V-

Kiadó: Playism

Fejlesztő: FYQD (Xiancheng Zeng)

Stílus: belső nézetes lövöldözős/akció

Megjelenés: 2021. november 11. (PC), 2022. július 21. (PlayStation 5, Xbox Series, Nintendo Switch)