RETRO SOROZATKRITIKA – 2001-ben indult útjára minden idők egyik legzseniálisabb kém akcióthriller sorozata, Kiefer Sutherland főszereplésével, amely nemcsak egyszerűen forradalmasította a műfajt, de olyan, a televíziózás terén eddig páratlan megoldásokat tartalmazott, amelyekhez foghatót azóta sem sokszor találtak ki. Mindehhez pedig lebilincselően izgalmas és fordulatos, ugyanakkor rendkívül intelligensen megírt politikai thriller sztorikat írtak az alkotók. A 24 minden idők egyik legjobb szériája és most elmeséljük, miért érdemes belevágnod a Disney +-ra FHD minőségben felkerült sorozatba. Ráadásul egy olyan szériáról beszélünk, amely még akkor aratott döbbenetes sikert, amikor a streaming-őrület még sehol sem volt, hiszen a 24 a klasszikus televíziózás korszakában készült…

 

 

„Terroristák akarják meggyilkolni az elnökjelöltet. A feleségemet és a lányomat elrabolták. És azok az emberek, akikkel együtt dolgozom, mindkettőben részesek lehetnek. Jack Bauer szövetségi ügynök vagyok. Ez életem leghosszabb napja…”

 

 

Jack Bauer színre lép

 

Ezzel az azóta legendás bemutatóval kezdődött az ikonikussá vált kémthriller sorozat Kiefer Sutherland főszereplésével, Jack Bauer szerepében, amely a fiktív Terrorelhárító Egység (Counter Terrorist Unit, rövidítve: CTU) erőfeszítéseiről szól, hogy megvédjék az Egyesült Államokat a terrorista összeesküvésektől. Az epizódok egy órán keresztül játszódnak, és az eseményeket valós időben, azok megtörténtekor mutatják be. Az események valós lefolyásának hangsúlyozása érdekében a sorozat során a képernyőn feltűnően látható egy óra, és rendszeresen használnak osztott képernyőt, egy olyan technikát, amellyel több, egyszerre zajló jelenetet ábrázolnak, több kulcsszereplővel.

Minden epizódban jellemzően Bauer, az amerikai kormány tisztviselői és az adott nap eseményei mögött álló összeesküvők követik egymást, gyakran egyszerre. A 24 híres arról, hogy a profin megírt cselekményt teljesen váratlan fordulatok színesítik, meghökkentő és mégis nagyon jól a történetbe ágyazott árulásokkal, amelyeket olyan karakterek követnek el, akikről elsőre eszünkbe nem jutott volna, hogy beépített, idegen ügynökök, vagy terroristák.

A sorozatnak ráadásul a 2001 szeptember 11-es tragikus, valós terroristatámadás is megágyazott, amely révén a néző Jack Baueren keresztül a tudat alatt is „revansot vett” valahol a fanatikus terroristákon, ugyanakkor a – időnként kormányszintű – árulások, a CTU szervezetébe is beépült ellenség olyan állandó izgalmat, feszültséget generált, amelyet az említett valós tragédia által kialakult paranoia is táplált.

 

 

Személyes tragédiák, dilemmák: Bauer mindig megszívja

 

Kiefer Sutherland egy interjúban egyszer azt mondta, hogy Jack Bauer karakterében az tetszett neki a legjobban, hogy hiába egyfajta szuperügynök, valahol mégis mindig esélytelen, hogy teljesen sikerrel járjon – legalábbis anélkül, hogy ne érjék állandóan személyes tragédiák. Persze, a sokszor önfeláldozó szövetségi ügynök elképesztő szívósságának, magasszintű intellektusának és agyafúrt, végül majdnem mindenen keresztüllátó nyomozásának köszönhetően általában „győzedelmeskedik”, de ezért sokszor személyes és tragikus magánéleti kompromisszumokat is hoznia kell.

Egy visszatérő téma az is, hogy Bauer, vagy más szereplők gyakran szembesülnek etikai dilemmákkal. Erre példa a 2. évadban egy robbantás, amelyet csak úgy lehet megakadályozni, ha Bauer lelepleződik, vagy a 3. évadban egy ultimátum, amelyben egy brit terrorista beleegyezik, hogy nem hajt végre támadást, ha egy magas rangú CTU-tisztviselőt megölnek. A 4. évad pedig egy olyan jelenetről is nevezetes, amelyben két férfi – akik közül az egyik fontos információk birtokában van – haldoklik egy szobában, ahol csak egy sebész van.

 

 

Így indult a sorozat

 

A sorozat ötlete először Joel Surnow executive producertől származott, aki eredetileg egy 24 epizódos évadot tartalmazó tévésorozatot képzelt el. Minden epizód egy órás lenne, és egyetlen nap alatt játszódna. Az ötletet telefonon beszélt meg Robert Cochran producerrel, akinek az első válasza az volt, hogy „Felejtsd el, ez a legrosszabb ötlet, amit valaha hallottam, soha nem fog működni, és túl nehéz.” Másnap a Los Angeles-i Woodland Hills-i International House of Pancakes-ben találkoztak, hogy megvitassák ennek az akció-kémsorozatnak az ötletét, amely a valós idejű formátumot használná fel, hogy drámai feszültséget teremtsen az idővel való versenyfutással.

A 24 pilotját a Foxnak ajánlották fel, akik azonnal megvették, mondván, hogy úgy érezték, hogy a sorozat ötlete olyan, amely „forradalmasítja a televíziózást”. Az epizód 4 millió dolláros költségvetéssel készült, a forgatás 2001 márciusában volt. A CTU forgatása kezdetben a Fox Sports egyik irodájában készült, a díszletet reprodukálták, amint a sorozatot felvették az évadra. A sorozatot Torontóban forgatták volna, de a kanadai időjárás változékonysága miatt Los Angelest választották forgatási helyszínnek.

A sorozat pilotját jól fogadták a kritikusok, és a sorozatot a kezdeti tizenhárom epizódra szerződtették. A forgatás 2001 júliusában kezdődött, a premiert október 30-ra tervezték, de a szeptember 11-i merényletek miatt november 6-ra halasztották. 2001. november 30-án a sorozatot a Fox leforgatta, Az első három epizód után a Fox zöld utat adott a maradék 11 leforgatott epizódnak, és Kiefer Sutherland Golden Globe-győzelmét követően a Fox megrendelte az évad második felét.

 

 

Valós idő, osztott képernyő, az óra visszaszámlálása: durván forradalmi koncepciók minden téren

 

Bár nem elsőként, de a 24 felkarolta a valós idő koncepcióját. Ez az ötlet akkor kezdődött, amikor Joel Surnow producernek az az ötlete támadt, hogy „24 epizódot készítsenek egy évadban, és minden epizód egy órán át tartson”. Úgy döntöttek, hogy a valós idő ötlete a sorozatot „versenyfutássá kell tenni az óra ellen.” Minden epizód egy órán keresztül zajlik, az idő a reklámszünetek alatt tovább telik.

A pontos időt az egyes szegmensek elején és végén lévő digitális óra kijelzője jelzi. A protokoll szerint a hétköznapi események, mint például az utazás, néha a reklámszünetek alatt történnek, és így ezek az események nagyrészt láthatatlanok. A történet ideje pontosan korrelál az eltelt nézési idővel, ha az epizódokat úgy sugározzák, hogy az epizód által előírt pontokon meghatározott időtartamú reklámszüneteket iktatnak be.

Az események valós időben történő ábrázolásával összhangban a 24 nem használ lassított felvételeket. A sorozat szintén nem használ flashbackeket sem, kivéve egyszer az első évad fináléjában. Folyamatosan, reklámok nélkül nézve minden évad körülbelül 17 órát tartana. A sorozat időzített jellegéből adódóan számos vizuális jelzést vetítettek a képernyőre.

Egy másik ötlet volt az osztott képernyők használata, ami a telefonhívások számából született, és a valós idejű elem miatt a különböző szereplők párhuzamos kalandjainak nyomon követésére, valamint a karakterek összekapcsolásának segítésére használták. Ezt a producerek arra használták, hogy a nézők figyelmét arra irányítsák, hogy hova kell figyelniük, mivel a másodlagos történetek gyakran a fő cselekményen kívül játszódnak. A dobozok használatának ötlete később jött, ami rugalmasabbá tette a forgatást, mivel a felvétel a dobozon belül vágható és átformálható volt. Innen jött a sorozatba az osztott képernyők művészi elemként való alkalmazásának ötlete.

A sorozatban használt egyik fő koncepció a futó óra ötlete volt. Ez eredetileg Joel Surnow-tól származott, aki azt szerette volna, ha a nézők mindig tudják, hogy mennyi az idő a sorozat fiktív idővonalán. Ezt egy képernyőn megjelenő digitális óra tette lehetővé, amely a reklámszünetek előtt és után jelenik meg, és egy kisebb óra is megjelenik a narratíva más pontjain. A megjelenített idő a történet univerzumon belüli ideje. Amikor a futó óra teljes képernyőn látható, általában egy másodpercenként váltakozó ritmikus, vészjósló hangot lehet hallani (mint amilyen egy időzített bombánál látható). Ritka alkalmakkor pedig néma órát használtak – ez általában egy főszereplő, vagy egy fontosabb karakter halála vagy más kifejezetten tragikus esemény után történik.

 

 

Kiefer Sutherland a csúcson, de más világsztárok is emlékezetessé tették

 

Kiefer Sutherland már a nyolcvanas évek elején is (nagyon fiatalon) igazi filmsztárrá vált – persze ezt apja, a másik filmes legenda Donald Sutherland karrierjének is köszönhette. Ugyanakkor karrierje a kilencvens évek közepétől kezdve erősen lehanyatlott (magánéleti és alkoholproblémái miatt is) és a 24 hatalmas visszatérés volt számára, olyannyira, hogy karrierje a 24 után ismét felívelt. Bár Sutherland Bauerje igazi önfeláldozó hős, akinek szövetségi ügynökként elsődleges szempontja az emberi életek megvédése, ugyanakkor mégis sokszor kénytelen elképesztően mocskos módszereket is alkalmazni. A legkegyetlenebb kínzás visszatérő témája volt a sorozatnak, amely miatt egyébként sok kritikát is kapott, amelyet a történetekbe is beleszőtt. De Bauer a kínzás mellett másféle, gyakran beszivárgó, „black ops” módszereket is kénytelen használni, amelyek morálisan sokszor erősen megkérdőjelezhetők. Persze, Bauernek sosincs választása (csak gyakran ezt egyedül ő látja igazán), mert az óra ketyeg és ártatlan emberéletek forognak kockán. Ez a kettőséget Kiefer Sutherland valami elképesztően jól ábrázolja – talán az említett magánéleti zűrjei miatt is – és pont emiatt válik végtelenül szimpatikussá, emiatt drukkolunk neki, bármilyen mocskos módszert is kénytelen alkalmazni, vagy másokat feláldozni. Sutherland szemében mindig ott a mérhetetlen elszántság, a kétségbeesés és a saját elcseszett élete miatti kilátástalanság, miközben az akciójelenetek során fizikailag is nagyon ott van. A JB monogram persze emlékeztet James Bondra is, de miközben a 007-es ügynök számára a filmjei szinte mindig happy enddel végződnek (most a legutóbbi filmet hagyjuk…) addig a másik JB: Jack Bauer egy igazi „film noir” hős, aki mindig megszívja és ezt a karaktert Sutherland hibátlanul hozzá.

De hasonló jókat mondhatunk el az összes évad antagonistáiról is, hiszen többek között olyan sztárok alakították a fanatikus, mindig valamilyen ideológia által vezérelt elvakult főgonoszokat, mint Dennis Hopper, Jon Voight, vagy Arnold Vosloo. A 24 „villainjeit” gyűlölni fogod, és tűkön ülve várod, hogy Jack mikor lövi már agyon őket – részben a hibátlan alakítások, részben a profi forgatókönyvek miatt is.

 

Minden évad szó szerint a képernyő elé szögez

 

Nagyon sok mindent kielemezhetnénk még a 24-ből, hiszen az összesen 10 évadon keresztül 192 rész készült és mindegyike egyszere torokszorítóan izgalmas és minden téren (színészi alakítások, sztori, látvány, akció) vérprofi. Meg ne próbáld egyhuzamban „lebindzselni”, mert durván rá lehet kattanni, de a 24-et ráadásul ízlelgetni kell, mint a jó bort, mert hiába vagyunk tele jobbnál jobb, modern sorozatokkal, az eltelt több mint 20 év alatt azóta sem készült a 24-hez fogható.

-BadSector-