TESZT – Nem véletlenül az a címe, hogy a saroktól (jó, nem pontosan ezt jelenti a circle szó itt…) délre, ugyanis a State of Play Game eddig csak Apple Arcade-on elérhető alkotása többnyire az Antarktiszon, a Déli-sarkon játszódik.

A hidegháborús és hideg háborús környezetet átszövi több érzés is, és bár nem teljesen kifogástalan az élmény, aki az elején elkapja a fonalat, szerintem rajta is marad a végéig.

Peter

Peter lenne a főszereplő a játékban, ami gyakran váltakozik a jelen és a múlt között. A cambridge-i egyetem klimatológiát oktató karaktere a múltban fiatalabbként, a jelenben pedig az antarktiszi felfedező csoport egyik tagjaként bukkan fel. Majdnem játékként neveztem a South of the Circle-t (innentől a végéig ezt is rövidítem: SotC), de nem biztos, hogy ez korrekt kifejezés, ugyanis többnyire egy lineáris, interaktív élményként jobban definiálható az 11 Bit Studios által publikált produktum, amiben kevés opcionális lehetőség, ám dialógusai tekintetében sokkal több eltérő opció vár ránk. A párbeszédeknél eltérő szimbólumok bukkannak fel. Ezek mind bizonyos hangulatot vagy érzést takarnak. Például egy négyszög egy visszafogott, logikus reakció lesz, míg egy zöld színű kör egy érzésekkel teli, pozitív választ takar. Peter történetét amúgy korrekt módon, fogyasztható tempóval adják elő, és a két korszak szépen egymásba kapcsolódik. Ha látjuk, hogy Peter Cambridge-ben egy kocsit vezet, az pillanatok alatt válthat egy hómobilba a Déli-sarkon, és mindeközben többet is meg fogunk tudni a múltjáról, a gyerekkoráról, továbbá a másik, fontos karakterről, aki a második oldal tetején ott fog virítani.

Itt meg kell állnom egy pillanatra: nem nevezném sétálószimulátornak mint mondjuk a Gone Home-ot, ugyanis itt azért erősebb a kezdés (lezuhanó repülőgép, a Floyd nevű pilótát ott hagyva a brit, de elhagyatott kutatóállomás felé vesszük az utunkat), és eközben a hangulat is megfelelő lett. Sőt, szerintem maga a SotC többnyire kifinomultnak tűnik, főképp a művészeti stílusáról tudom elmondani, hogy nem éppen valami amatőr munka, sőt, a szinkronra sem nagyon tudok jót mondani (Peter = Gwilym Lee, Olivia Vinall = Clara, a másik főszereplő, de a professzor hangja, Anton Lesser sem rossz, ő Qyburn volt a Trónok harcában), nem beszélve a zenéről, amit Ed Critchley szerzett. Úgyhogy audiovizualitásban nem tudok rosszat mondani, és azért idén erre ritkán volt szerintem példa. 1963-ban járunk, és ennek ábrázolása szerintem egészen jó (ugyanis a cambridge-i kémkedés is adja azt a paranoid érzést, hogy senkiben sem lehet bízni, és nem vagyunk egyedül, ami részben igaz, részben nem, amikor már a Déli-sarkon leszünk). Az utunk során néhol térképvizsgálatra, vagy rádióhangolásra lesz szükségünk, hogy Floyddal fel tudjuk venni a kapcsolatot. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, de a rádiónál igen, ez a tekerés volt az analóg.

Clara

Ő pedig a másik főszereplő a történetben. Peter és Clara kapcsolata ki fog bontakozni a játék során, és igen, így lesznek könnyebb hangulatú jelenetek is a sztori során. Jó, ott van még Peter professzora, továbbá a partner a felfedező út alatt, de inkább csak előbbinek van komolyabb szerepe, viszont nem tudom azt mondani egyikükről sem, hogy kidolgozatlanok lennének. Ennek az ellenkezője az igaz. Nos, a sztori során az 1959-ben aláírt, majd 1961-től életbe lépett Antarktisz-egyezmény is fel fog bukkanni (és szerintem tetszetős, hogy a fejlesztők a referenciaképekkel és a koncepciós rajzokkal mennyire utánajártak a múltnak).

Bár a cel-shaded vizualitás nem éppen realisztikus, a célnak ez meg fog felelni, de ott már fel lehet vonni a szemöldökünket, amikor néhol kisebb grafikai hibák történnek, mert van arra példa, hogy az egyik karakter végtagja belelóg egy asztalba. Tudom, hogy ez minimális dolog, de feltűnő lehet. Azért azt is meg lehetne kérdőjelezni, hogy vajon mekkora hatása is van a játékosnak az egészre, ugyanis egyetlen végigjátszással is az achievementek, trófeák túlnyomó többségét megszerezhetjük (nem mindegyiket), és a legnagyobb probléma szerintem éppen a játék hosszában van. Kb. 3-4 óra ugyanis elegendő ahhoz, hogy a SotC történetén végigérjünk. De talán érdemes kétszer játszani, ugyanis ha egyszer teljesen a világ vége felé tapogatóztunk a válaszainkkal, érdemes a második körben ennek ellenkezőjét megvalósítani.

X = (100:10) – 5/2

Azért kap hét és felest a South of the Circle, mert nem olyan kiemelkedően hosszú a játék, ám azt leszámítva többnyire igenis minőségi alkotásról beszélhetünk. A szinkronban és a zenében is elég erős szintet képvisel, a grafika is többnyire jó, és a hangulat, történet párosa is megérdemel egy felfele mutató hüvelykujjat. Ha nem lettek volna a grafikus bugok, esküszöm, nyolcast dobtam volna a játékra, amit komolyan mindenhol elérhetünk az iOS/Android párost leszámítva. Úgyhogy ez egy ajánlott vétel.

-V-

Kiadó: 11 Bit Studios

Fejlesztő: State of Play Games

Stílus: kaland a Déli-sarkon

Megjelenés: 2022. augusztus 3.