FILMKRITIKA – A Nappali műszak további bővíti a Netflix saját gyártású, nagy költségvetésű akciófilmjeit, amelyben ezúttal a vámpírokat helyezi célkeresztbe egy bugyuta akció-vígjátékban. A főszereplő a jobb filmeket és szerepeket látott Jaime Foxx, akiről leginkább az jut eszünkbe, hogy ebben a műfajban Wesley Snipes a Blade-del mennyivel „pengébb” vámpírvadász akcióhős volt.

Tavaly augusztusban Jamie Foxx volt a Netflix blockbusterének, a Project Powernek a főszereplője, amely a szuperhősös műfaj szokásos fogásait próbálta valami újszerűvé varázsolni, a végeredmény pedig a platform egyik legnézettebb saját gyártású filmje lett. Majdnem napra pontosan egy évvel később az Oscar-díjas színész ismét a főszereplő a Nappali műszak című filmben, amellyel a Netflix nagyjából ugyanezt szeretné elérni, mint tavaly. Hogy a bugyuta akciófilmek és akcióvígjátékok mennyire jól bejönnek a Netflixnek, arra már számtalan más példát fel is tudnánk sorolni, szóval van rá egy fogadásunk, hogy nézettség tekintetében ezzel a vámpíros filmmel sem fogják „megszívni”. Más kérdés, hogy ebben a műfajban is vannak azért elvárásaink…

Az akció rendben van

Aki tényleg csak és kizárólag egy popcorn akciómozira vágyik, azért az nem fog csalatkozni a Nappali műszakban. Kétségtelenül profi akciójeleneteket láthatunk, annak is köszönhetően, hogy a filmhez rengeteg különleges tehetség csatlakozott a kamera mindkét oldalán. Az elsőfilmes J.J. Perry méltán remélheti, hogy a John Wick-es Chad Stahelski, a Deadpool 2-s David Leitch és az Extraction-ös Sam Hargrave nyomdokaiba léphet, és a kaszkadőrkoordinátorból a rendezői székbe léphet, míg a már említett Stahelski az egyik producerként is szerepel, a forgatókönyvért pedig a John Wick: Chapter 3 és a Holtak serege készítője, Shay Hatten felel, a John Wick, az Atomic Blonde, a Nobody és a Bullet Train produkciós cégje: a 87Eleven pedig szintén részt vesz benne, ami nem akármilyen akciófilmes tapasztalatot jelent.

Ahogy arra számítani lehetett, az akció messze kiemelkedik a zavaros műfaji keveredésből, amely túlságosan is a felesleges cselekményelemekre és a komédiára bazírozott, nagyrészt viccesnek nem nevezhető, de ez irányba nagyon erőlködő párbeszédekkel, amelyet az egyébként színvonalas szereplőgárda szájába adott. A film persze igyekszik kínosan kipipálni minden olyan elemet, amely egy elég szórakoztató péntek esti néznivalóhoz kell (a film tegnap, pénteken került bele a Netflix kínálatába), de persze az nagyon valószínűtlen, hogy egy hónap múlva bárki is a Nappali műszakról fog beszélni.

Vadássz vámpírt, vagy a nejed tiplizik a gyerekével

Az egész filmben (amely egy vámpírvadászokból álló földalatti szövetség körül forog, amely megpróbálja meghiúsítani a vérszívó élőhalottak hordáinak alvilági hatalomátvételét) talán az a leginkább valóságtól elrugaszkodott, hogy az említett Pengére hajazó és szupercool Foxx egy Bud Jablonski nevű fickót alakít, akinek nagy szüksége van a vámpírvadászatból származó cash-re, hogy megakadályozza, hogy a tőle elhidegült felesége és lánya lelépjen és Floridába költözzön.

Budnak gyorsan szüksége van 10 000 dollárra, ezért szívességet kér Snoop Dogg Big John Elliotjától, hogy visszaszerezze a vámpírvadász szakszervezet kegyeit, amelyet az Eric Lange által alakított Mike Seeger vezet. Dave Franco Sethjét azonban megbízzák, hogy tartsa szemmel a fokhagymától rettegő lények vakmerő gyilkosát, hogy biztosítsa, nem fogadják vissza a csapatba.

A dolgok elkerülhetetlenül bonyolultabbra fordulnak, amikor egy látszólag ártalmatlan gyilkosság végül felkelti Karla Souza a „civilben” ingatlanmogul valójában pedig egy ősrégi, legendás vámpír Audrey figyelmét, aki azért is akar minél több ingatlant akar felvásárolni a San Fernando völgyben, hogy a neki alárendelt vérszívói megbújva, mindenki orra előtt lakjanak, és a naptej egy széles körben tiltott formáját használják, hogy Audrey kegyencei nappal is előbújhassanak.

Sokat akart a szarka…

Itt vagytok még? Tovább is van, mondjam még? Bizony, a már eddig is túlzsúfolt, jópofáskodó cselekménybe még belepasszírozták Snoop Doggot, aki „Fekete Cowboyként” egy hatalmas géppuskával kaszálja le a vámpírok tömkelegét, és még nem is említettük Natasha Liu Bordizzót, aki egy rejtélyes szomszédnőt: Heather-t alakítja, vagy a horrorfilmek ügyeletes „lézengő ritterjét”: Peter Stormare-t (az Until Dawn című PS4-es játékban is ő volt az elmebeteg doki), egy zálogház tulajdonosát, Troy-t alakítja, vagy Scott Adkins és Steve Howey-t, akik egy laza és macho szabadúszó vámpírvadász testvérpárt játszanak.

Ez a legnagyobb probléma a Day Shift egészével; az általános koreográfiát, a vicces vámpíros- és testhorrort, illetve az akciójeleneteket tekintve sok kifogásunk nem lehet – ahogy azt ilyen rangos készítőktől el is várjuk – de gyakorlatilag minden tényleg profi akciórészt szinte azonnal követ egy-egy jelenetnyi fárasztóan jópofáskodó, karakterekkel és unalmas cselekménnyel túlzsúfolt jelenet, teljesen érdektelen mellékszálakkal nyakon öntve, amit a film nyugodtan nélkülözhetett volna.

Ráadásul a kliséhegyek sem hiányoznak. Mindannyian láttuk már ezerszer a „szerető apa próbálja a legjobbat tenni a családjának, mielőtt ellenségei elrabolják őket az apa titkos szakmája miatt, amiről ők sosem tudtak” felállást, de a szokásos vámírklisék túltengése (ezüst, fokhagyma, tükör, melyben az élőhalottak nem látszódnak) sem teszi különösebben újszerűvé a Nappali műszak egyik részét sem. Bár van néhány jó geg, de amikor a visszatérő poénok nagyrészt Franco nadrágba pisilésére és a vámpírvadász szakszervezet alapszabályainak állandó puffogtatásaira korlátozódnak, akkor az egész nagyon gyorsan válik rettenetesen fárasztóvá.

Enyhén szólva sem egy Anne Rice regény a sztori…

A vámpírok történetének egyébként vannak érdekesebb fordulatai, de egyiket sem dolgozták ki elég részletesen, vagy izgalmasan. A sztori szerint több különböző vámpírfaj létezik, az agyarakat a halál után eltávolítják és készpénzért árulják, a nem szakszervezeti gyilkosságokat a feketepiacon kell megfizetni, minden fajtának megvannak a maga erősségei és gyengeségei, és így tovább, de mindez csak a felszín, hogy újabb és újabb fegyveres akciójelenetekkel, autós üldözésekkel és torz testekkel, vérfröccsenéssel és lefejezésekkel teli mámorban legyen részünk.

Ha a történetet jelentősen megnyirbálták volna, és számos elemet lecsupaszítottak volna, vagy teljesen eltávolítottak volna, akkor a Nappali műszak egy átlagon felüli szórakoztató alkotás lehetett volna. Jelen formájában azonban több mint elégséges ahhoz, hogy a Netflix-előfizetőket néhány órán át boldoggá tegye, miközben nyitva hagyja az ajtót egy folytatás előtt, ha a nézettségi adatok megfelelnek a várakozásoknak.

Összességében azonban ez csak egy újabb elszalasztott lehetőség arra nézve, hogy akciót, vígjátékot, horrort és vámpírokat dobjanak össze a filmes turmixgépbe, és valami teljesen új, izgalmas és friss dologgal álljanak elő. Ehelyett ez egy összecsapott leves olyan ízekből és összetevőkből, amelyeket már sokszor kóstoltál, és amelyekből biztosan ettél már jobbat is.

-BadSector-