SOROZATKRITIKA – Chris Pratt egy olyan veterán katonát alakít ebben az akciósorozatban, akivel alaposan kibabráltak, de nem hagyja magát és bosszúra szomjazik.

Ha az Amazon Prime Videónak van egyfajta márkaidentitása, akkor az a „tv show-k apunak” lehetne. A streaming-szolgáltatás a Bosch, a Tom Clancy’s Jack Ryan és a Reacher című sorozatokkal erősen befektetett a középkorú, külvárosi férfiakat megcélzó akciósorozatok egy sajátos típusába. Ezek mind olyan best seller thriller regényeken alapszanak, amelyek katonai és/vagy rendvédelmi háttérrel rendelkező, nagy szakértelemmel rendelkező férfiakról szólnak, akik hajlandóak megszegni a szabályokat az igazság és az igazságszolgáltatás érdekében. Ezek a sorozatok nem az Emmy-díjakat hajszolják, csupán szórakoztatni akarnak egy fordulatos cselekménnyel, néhány izgalmas akciójelenettel és egy enyhén összetett főszereplővel. Ezek egyben a szolgáltatás három legnépszerűbb és legsikeresebb sorozata is. A Prime Video legújabb sorozata, A végső lista tökéletesen megfelel ennek a „pulp fiction katonai thrillerbe öntve” vonalnak. A műfaj szerény mércéjével mérve A végső lista elsöprő siker. Azt azonban, hogy mennyire jó, kicsit nehezebb mérni.

Amikor az összeesküvéselmélet stimmel

A végső lista James Reece (Chris Pratt) Navy SEAL hadnagyot követi, aki megpróbál a végére járni egy olyan, magas szintre is elérő összeesküvésnek, amely rettenetes traumát okozott az életében. Reece egy rosszul sikerült szíriai akciót vezetett, és végül ő lett az egyetlen túlélő.

Amikor a haditengerészet nyomozói kikérdezik a történtekről, a beszámolójuk – amelyről hangfelvétel is van a birtokukban – nem egyezik az ő emlékeivel arról a napról. Összességében memóriaproblémái vannak, amit az orvosok a küldetés során elszenvedett agyrázkódásnak tulajdonítanak. De gyanítja, hogy valaki célba vette a szakaszát, és gyanúja beigazolódik, amikor álarcos merénylők támadnak rá.

Miután egy brutális, élet-halálharc során legyőzi őket, bevonja régi SEAL-es haverját, Ben Edwardsot (Taylor Kitsch), aki most a CIA-nak dolgozik, és Katie Buranek oknyomozó újságírót (Constance Wu), hogy segítsen neki felgöngyölíteni az összeesküvést, és bosszút állni a mögöttük állókon. Minden egyes epizódban újabb nevekkel egészíti ki az összeesküvéshez kapcsolódó személyek listáját – és elkezdeni fokozatosan kitörölni azokat.

Igazi Navy SEAL veterán írta a regényt

A sorozat Jack Carr, egy volt Navy SEAL regénye alapján készült, és a produkció igyekezett minél több veteránt alkalmazni. Ennek eredményeképpen kifejezetten hitelesnek tűnik a hadsereg leghalálosabb különleges műveleti egységének ábrázolása. Ilyen például a SEAL-ek indián csatabárdok iránti előszeretete, amely az egyik legborzalmasabb jelenetben jelenik meg, amit valaha láttam a televízióban, és az katonák is mind szakállasak és tetováltak, ami élethű, még ha a védelmi minisztérium ezt nem is szereti elismerni.

A sorozat azért néha egy kicsit túlságosan is hiteles; az első néhány epizódban a katonai zsargon olyan sűrű, mintha egy külföldi műsort néznénk felirat nélkül. Igazából ez amiatt is zavaró, hogy ilyenkor meg kell állnod, és gondolkodnod kell rajta, akkor ez kiragadhat a pillanatból. A párbeszédek azonban a sorozat előrehaladtával egyre normálisabbá válnak. És még ha néha nehezen érthetőek is, akkor is elég menőek és ezek által is válik hitelessé a sorozat.

Pratt egyik legjobb alakítása

Pratt alakítása erős karrierje legkomolyabb főszerepében. Pratt már harmadszor játszik haditengerészt; korábban a Zero Dark Thirty című filmben játszott SEAL-t. Ez a karrierjét megváltoztató szerep akkor jött, amikor még leginkább arról volt ismert, hogy a Parks and Recreationben a szerethető, puha testű bolond Andy Dwyert alakította, és a Jurassic World-filmekben Owen Grady is haditengerész veterán. A végső lista azonban megmutatja, hogy ebben a katonai szerepben és elég sokrétű tud lenni. Itt nem „menőzik”, és a karizmáját a végsőkig feszegeti, ahogy Reece egyre antipatikusabb dolgokat tesz bosszúvágya során.

A sorozat dicséretére legyen mondva, egyáltalán nem zárkózik el attól a ténytől, hogy a SEAL-ek nem jófiúk. Nem gonoszak – szeretik a családjukat és egymást, és védik Amerikát az ellenségtől, meg minden -, de azért kőkemény gyilkosok. „Hiba lenne erőszakba hajszolni egy embert, amikor az erőszak az, aminek a tökéletesítésére szentelte az életét” – figyelmezteti Reece Tony Liddelt (JD Pardo), a nyomában járó FBI-ügynököt. Reece olyan antihős, amilyen antihős csak lehet, elég összetett ahhoz, hogy az egész évadon keresztül meggyőző maradjon. A sorozat során egyre romló mentális állapota lehetővé teszi számára, hogy a küldetése részeként igazolja a szélsőséges brutalitást. És ez a brutalitás néhány kiváló akciójelenethez vezet. A látvány lenyűgöző, a harcok pedig zsigeri erejűek.

Erősen kiszámítaható

Sajnos a meggyőző akciót mintha az sztorival szemben előnyben részesítették volna. A végső lista egy paranoid összeesküvéses thrillerként indul, ahol Reece nem biztos benne, hogy ami történik, az egyáltalán valós-e. A 2. rész végére azonban egy jóval egyszerűbb bosszú-thrillerré válik, amely „nyomában összeesküvéses thriller elemeket is tartalmaz”.

Pedig az összeesküvéses cselekmény érdekesebb, mert egy bosszúhadjáratból olyan nagyon sokat egy sorozaton keresztül nem lehet kihozni. Az ilyen filmek kb. a Charles Bronson-féle Bosszúvágy óta mindig nagyjából ugyanolyanok, mert csak arról szólnak, hogy valaki felkutatja és megöli azokat, akik bántották. Sajnos A végső lista összeesküvéses cselekménye sosem meglepő. A bosszúhadjárat rutinszerű elkerülhetetlenségével bontakozik ki. Azért fogod nézni, hogy lássuk, hogyan bomlik fel az összeesküvés, mert mindent előre megjósolsz, ami történik. Ez egy szokatlanul bosszúpárti történet. Reece sok mindent megkérdőjelez, de a bosszú hatékonysága nem tartozik közéjük.

A sztori a női karakterekkel sem bánik túl okosan. Constance Wu Kate Buranek oknyomozó újságírónő karaktere rögtön úgy indít, hogy leül egy bárban, és rendel egy whiskyt, ami a szokásos, már kissé fárasztó „kemény csaj” klisé. Wu tehetségét bizonyítja, hogy ezt követően is képes Buraneket meggyőző karakterré tenni. Riley Keough szerepe Reece feleségeként, Laurent pedig annyira hálátlan és minimális, hogy csodálkozom, hogy Keough egyáltalán elvállalta. Róla többet mondani spoiler lenne, de aki ismeri az akciófilmes kliséket, az sejti, mi történik vele nagyon hamar. Jeanne Tripplehornt anno az Elemi ösztönben láthattuk az állandóan feszült, de nagyon öntudatos pszichológusnő szerepében és egy kicsit itt is hasonló karaktert alakít, mint Lorraine Hartley, a védelmi miniszter. Összességében ő is erősíti a film színvonalát.

Ezen a listán sok minden ki van pipálva

Végül is A végső lista hibái nem nyomják el azt, ami jó benne. Zavartak benne bizonyos kreatív döntések (Miért van mindig olyan sötét? Az admirálisok nem kapcsolják fel a lámpát?), de nem annyira, hogy ez befolyásolta volna az akció, az alakítások vagy a tempó élvezetét.

A legrosszabb, amit A végső lista tehetett volna, hogy lassan halad, de szerencsére eléggé tartja a tempót ahhoz, hogy az első felvételtől az utolsóig szórakoztató maradjon. Jack Carrnak rengeteg más James Reece-könyve van, ha az Amazon folytatni akarja a sorozatot. Ez egy igazi popcorn szórakoztatás egy kis komolysággal megspékelve. Néha csak ennyi kell egy apának.

-BadSector-