FILMKRITIKA – Ne nézz fel! – e másik film címére emlékeztet Jordan Peele harmadik filmje, amely a végtelen rettegés helyévé teszi az égboltot. A Nem (Nope) című filmben az Oscar-díjas író-rendező merészen kitágítja a vásznat, és egyszerre emlékeztet a Spielberg-féle popcornmozira miközben nem áldozza fel korábbi munkáinak érzelmi és tematikai súlyát sem. A Nem egy igazi sci-fi/horrorfilm, amely egy gyászoló testvérpár összefogásáról szól, hogy bizonyítékot szerezzenek a szerintük égből támadó ufóról, egyszerre izgalmasan ambiciózus és időnként tényleg félelmetes; egyetlen hibája, hogy a végső leszámolás nem éri el a film káprázatos korábbi jeleneteit.

A Magyarországra augusztus 18-án (holnap) érkező Nem vonzó választás lehet mind a mainstream, mind az elgondolkodtató filmek nézői számára, köszönhetően Peele-nek, aki a Tűnj el! és a Mi mögött álló rendezőként már bizonyított, és akit a Daniel Kaluuya, Keke Palmer és Steven Yeun (akit a Walking Dead sorozatban, Glenn szerepével szerzett magának világhírnevet) nevével fémjelzett színészgárda is erősít. Az Universal bölcsen megőrizte a film rejtélyességét a marketingben (igaz, az UFO témát a trailerekben elárulta), ami csak tovább fokozza a közönség várakozását.

A csendes srác, az éretlen húga és a véres, bekattant csimpánz

Kaluuya játssza OJ-t, a halk szavú, introvertált afroamerikai fiatalembert, aki egy nehéz helyzetben lévő lófarm tulajdonosa, amely egykor szerető apja (Keith David) tulajdonában volt, aki állatokat szállított filmes és televíziós produkciókhoz szerte Dél-Kaliforniában. Hat hónap telt el apja rejtélyes halála óta – egy égből lezuhant apró tárgy találta el -, és OJ éretlen kishúga, Emerald (Keke Palmer) segítségével próbálja életben tartani a családi vállalkozást. Egy éjszaka azonban azt hiszik, hogy repülő csészealjat látnak; ha sikerül fényképes bizonyítékot szerezniük, eladhatják a felvételt, és megmenthetik a farmot.

A Nope egy véres csimpánzt ábrázoló, véletlenszerűen ránk meredő, hátborzongatóan képpel kezdődik, amely ugyan elég furcsán kötődik majd a sztorihoz, de így is rögtön eltalálja a film különösen hátborzongató, egyedi hangulatát. Peele nagyon lassan, fokozatosan építi fel a fő konfliktust és mutatja be szereplőgárdáját, miközben sejteti velünk az elkövetkezendő ijesztgetéseket.

Hamarosan megismerkedünk Jupe-pal (Yeun), az egykori gyereksztárral, aki most egy lehúzos „Aranyláz”  nevű turistacsalogató szórakoztatóhelyet üzemeltet a sivatag közepén, OJ farmjának közelében, és Angel-lel (Brandon Perea), egy okos tech geekkel, aki egy elektronikai szupermarketben dolgozik. Ez a két fiatal férfi elég hamar belekerül OJ és Emerald küldetésébe, amely az különös, égből támadó veszély leleplezéséhez kötődik. Peele szokása szerint a horrorisztikus történetet remekül eltalált fekete humorral szórja meg, miközben a paráztatás légkörét is ügyesen építi fel, ahogy a sci-fi sztori fokozatosan, egyre nagyobb hangsúlyt kap.

Kevésbé hangsúlyos társadalomkritika

A harapós társadalomkritikák, amelyek a Tűnj el! és a Mi című filmekre oly jellemzőek voltak, a Nope-ban nem olyan erőteljesek, bár Peele itt is belemélyeszti a fogát abba, hogy Hollywood kitörli a korai fekete művészeket – nem is beszélve arról, ahogy az amerikai társadalom hajlamos a régi nyugatot dicsőíteni, különösen a hollywoodi westernekben. De ez a burkolt eszmeiség most háttérbe szorul, ahogy OJ és Emerald, akiknek megoldatlan problémáik vannak, amelyeket apjuk halála kavart fel, megbirkóznak az általuk feltárt ijesztő igazsággal. Hoyte Van Hoytema pazar 65 mm-es fényképezésének segítségével Peele egy sor lenyűgöző jelenetet mutat be, amelyek jól illusztrálják, hogy egyre jobban uralja a multiplex látványvilágot. Még ha a nézők egy része ki is találja majd, hogy Peele hová tart, ezt az utat kellően meghökkentően és viccesen ábrázolja.

A Tűnj el! rendezőjével újra találkozó Kaluuya egy gyászoló férfit alakít, aki a nagyapjától örökölt családi vállalkozás fenntartásán fáradozik. OJ nem sokat beszél, de ha mégis, akkor gyakran fáradt hangon, az Oscar-díjas színész pedig laza lendülettel intézi el Peele egysorosait. OJ és Emerald az ellentétek tanulmánya – az introvertált fiú visszafogott és elgondolkodó, az extrovertált lány pedig pimasz és érzelmes -, Kaluuya és Palmer pedig jól közvetíti a testvérek törékeny kapcsolatát, különösen Emerald régóta benne dúló haragját, amiért ő sosem került olyan közel az apjukhoz, mint az idősebb testvére.

Ezek a bensőséges karakterrészletek még fontosabbá válnak, amint lelepleződik, hogy mi is történik valójában. Miután szemérmesen cikázott a lehetséges magyarázatokkal a furcsa égi objektummal kapcsolatban, Peele végre megmutatja a kezét két kivételesen jól kalibrált horrorszekvenciában. Spoiler lenne többet mondani, de egyszerűen szólva vannak olyan pillanatok a filmben, amelyek miatt a Nope-t nem csak a nagyvásznon, hanem minél nagyobb tömeggel érdemes megnézni.

Csalódás a végén, de összkép egy nagy „Igen”

A Nope minden merész elbeszélői és rendezői húzása ellenére – beleértve egy kulcsfontosságú visszatekintést a kilencvenes évek végére – Peele nem tudja teljesen elkerülni, hogy csalódást okozzon a film vége felé. Bármennyire is ügyesen építette fel és tárta fel a Nope-t, nem tud olyan fináléval előrukkolni, amely felülmúlja (és összeköti) mindazt, ami előtte történt. Ez az egyetlen olyan jelenet, amelyben Peele nem tűnik teljesen magabiztosnak, de még így is intelligens és valahol szellemes a zárójelenet.

A film címével ellentétben a Jordan Peele legújabb alkotása egy egyértelmű „Igen”. A rá jellemző, szarkasztikus, finoman fekete humor, az eleinte kicsit lassan, de később, fokozatosan, ügyesen felépített, borzongató sci-fi horrorelemek és a rendező művészi víziója – mely igazán látványos filmes elemekkel párosul – mind-mind erős poztívumok a kissé kiábrándító befejezés ellenére.

-BadSector-