TESZT – A Roll7 idén már a második játékával jelentkezik, ugyanis az OlliOlli World is hozzájuk fűződik, de ahhoz képest a Rollerdrome nem annyira kiemelkedő termék. Ettől függetlenül ez is egy olyan játék, ami kihangsúlyozza, hogy ezen brit stúdió igenis képes remek játékokat fejleszteni.

 

 

A Rollerdrome egy külső nézetes lövöldözős akciójáték, ami átmenetektől mentesen keveri a magas oktánszámú, zsigeri harcokat a folyékony mozgásokkal és trükkök mechanizmusaival, hogy egy kihívást jelentő, egymást kiegészítő egésszé válva hozzon létre egy olyan eredeti adrenalinpumpáló lövöldözős élményt, amire eddig nem volt még példa.

 

 

Jet Set Rádió, Matterhorn

 

A játék vizualitása pillanatok alatt a SEGA Dreamcast több játékát idézi fel, de talán főleg a Jet Set Radiora hasonlít a Rollerdrome látványvilága. Ebben nem merül ki a két játék közötti kapcsolat, ugyanis a görkorcsolyázás mindkét termékben alapvető volt. Itt viszont a másodlagos hangsúly a lövöldözésen van, mert azért mégis egy TPS-ről van szó. A trükközés sem maradt el (a Roll7-től, az OlliOlli fejlesztőitől szégyen is lett volna, ha kihagyják), de azért nem nagyon fair a Smilebit akkori játékát komolyabban összehasonlítani a Roll7-ével, mert a SEGA egyik stúdiója azért mégis komolyabb támogatást kapott. Ezzel szemben a Roll7 mögött a Take-Two indie kiadói ágazata, a Private Division volt csak. Van történet is, ami a Matterhorn nevű cég sötét titkáról szól. A lényeg: a késői kapitalizmus rémálma egy disztopikus 2030-ban egy extrém sport mögé bújtatva, de a teljes történethez tudnunk kell játszani, mert bizony nem könnyű (de jól eső) játékmenetet prezentált a stúdió.

Ahhoz, hogy több lőszerrel rendelkezzünk, trükköznünk kell, úgyhogy nem lehet csak úgy ide-oda korcsolyázni. Bizony a csöveken csúszás, a falon korcsolyázás, forgás kötelező elem, és ha elegendő felkészültségünk van, van egy időt belassító (bullet-time) rendszer is, amivel a célzásunk lehet könnyebb. Ez több ellenfélnél elengedhetetlen lesz, mielőtt ő védelmet húz fel maga köré (a célpont ellenfelenként változó testrész). Ha pedig nagyon pontosan kioldalazunk a támadások elől, akkor plusz pontot és jutalmat kapunk. Tetszetős a játék pozitivitásra sugalló hozzáállása: a jó teljesítményért gratulálni fog, és emiatt öröm lehet elővenni a virtuális korcsolyákat. Odáig viszont el kell jutni, mert az alapokat el kell sajátítani (nem úgy megy az előremozgás, hogy reflexből a W-re csapunk PC-n, ha nem kontrolleren játszunk), de szerencsére a Rollerdrome nem összecsapott tutorialokkal rendelkezik, és bár kissé ott van a nehéz profin játszani, de könnyű elkezdeni megközelítés (ez angolul jobban hangzik), nem úgy áll a játékoshoz, hogy elindítja azt, aztán magára is hagyja. Mindig túlerőben lesz a gép, és igen, ki kell emelni, hogy „a gép”. Sajnos.

 

 

Korcsolyán innen, fegyveren túl

 

A mesterlövészek és a bottal ütlegelő ellenfelek után biztosan kiemelkedik a Rollerdrome vizualitása. Ez a látványvilág hozza a szintet, amit el lehet várni a Roll7-től (ugyanis az OlliOlli Worldnél is ez volt az egyik erős pont). Ehhez hozzájárul a kellően erős soundtrack is, ami a hangulatot növeli szépen. A játékmenet viszont ott marad el, hogy nincs lehetőség sem kooperatív, sem multiplayer módra, igaz, a fejlesztők maguk is beismerten egyjátékos élményre törekedtek, így csak a barátainkkal a ranglétrán a pozícióért harcolhatunk, ugyanis PvP-ről szó sincs. Az újrajátszhatóság is sajnos megkérdőjelezhető, ugyanis ha végigérünk a sztorin, akkor egy sokkal nehezebb verziót is végig lehet tolni, de ez kevésnek hat. Ezt részben viszont kárpótolhatja, hogy a bossfightok és a környezetek is eléggé jók, és itt sem maradtak el a kihívások.

Ettől függetlenül ez nem lesz olyan játék, amit néhány szabad percben el lehet indítani egy gyors körre (ilyen a Quake III Arena vagy az Unreal Tournament bármelyik része, igaz, egyik sem TPS, de ez már kötekedés lenne). S mégis megvan az a játékmenetbeli hurok (erre bizony ez a kifejezés), ami után elismerően lehet csettinteni: ha megszokjuk az alapokat és belelendülünk, akkor kiváló hatást kelt az OlliOlli World után a Rollerdrome is. (Így itt is érződik, hogy a fejlesztők a bevált formulájukon nem változtattak, és jól is tették.) A végére maradt viszont az, ami miatt eléggé magas értékelést nem kaphat a játék: a hossz. Két óra alatt is végig lehet érni a történeten. Ez bizony nagyon, nagyon kevés.

 

 

Sós kifli

 

A Rollerdrome olyan, mint egy sós kifli. Klasszikus, régi élményt kínál, de csak egyszer lehet elfogyasztani, és rövid idő alatt megesszük, de az étkezés során kellően finom a péksütemény. A Rollerdrome azért nem kaphat nyolcast, mert rövid. Ha hosszabb lenne, gond nélkül megérdemelné a magasabb pontszámot. Ha lenne kooperatív vagy PvP szekció, akkor garantált lenne a nyolcas. Így viszont nem, és a só miatt inni kell rá egyet, mert száraz az eredmény.

-V-

---

Kiadó: Private Division (=Take-Two)

Fejlesztő: Roll7

Stílus: TPS

Megjelenés: 2022. augusztus 16.