TESZT – A kismillió alkalommal használt amnéziás, semmire sem emlékszem hátttértörténetes felvezetés ellenére is többnyire elfogadható terméknek lehet nevezni a Midnight Fight Expresst, ami egy sötét, disztopikus városban uszít majdhogynem mindenkit a játékos ellen. Hiányosságai ellenére is rendelkezik több ütős elemmel, így talán még maradandó termékként is kezelhető.

 

A bűnözői alvilág egykori tagját egy titokzatos drón csalogatja vissza az „életbe”, azt állítva, hogy napkeltéig van idejük, hogy együtt megakadályozzák a város egészére kiterjedő bűnözői hatalomátvételt.

 

 

A babaarcú

 

Nem vicc, főszereplőnk neve Babyface, úgyhogy valóban a leadben olvasható név illeti őt. Szóval egy drón arra kéri, hogy segítsen megmenteni a várost, mielőtt jönne a nagy céges, vállalati hatalomátvétel, és mivel semmi emléke nincs arról, hogy ő mit is csinált régebben, elkezdi ütlegelni azokat, akik az útjában állnak a szokásos, klisés helyszíneken, ugyanis egy kikötő, a benzinkút, vagy egy bár szinte minden beat’em up játékban felbukkan. És ahogy haladunk előre, úgy teszi Babyface is, amikor egy rendőrségi kihallgatás során lassan összerakja a képet, mi pedig az ellenfeleinket, mindezt eléggé látványosan, köszönhetően Eric Jacobus munkásságának. Ő három PlayStation-játék esetében is kiemelkedő kaszkadőri munkát végzett (God of War, Marvel’s Spider-Man, The Last Of Us Part II), és emiatt a harcok is jól néznek ki. Ne legyen megtévesztő, hogy már-már rajzfilmszerű a vizualitás, az ütéseink és rúgásaink hatása így is érzékelhető marad (nem beszélve az ellenfeleink által hátrahagyott vérről).

Mozdulataink egyre látványosabbá válnak, ahogy erősödik karakterünk, ugyanis a fejlődés sem maradt ki a skillpontok alkalmazásával. Az erősebb támadásokkal a nagyobb ellenfelek védekezését lehet áttörni, a fogásokkal eldobhatjuk egyiküket, hogy akár bábuként döntsük le a többit, vagy csak őt magát verhetjük rongyosra, ahogy a földön fekszik, de akár csúszással is elgáncsolhatjuk őket, vagy a sprinteléssel is neki lehet csapni őket a falnak. Ez az utóbbi mozdulat amúgy egy befejező mozdulat is lehet, de a lőfegyverekkel is mehet a kivégzés. Az eltérő lőszertípusok pedig a trükkösebb MI ellen lehetnek hasznosak, majd az általuk hátrahagyott fegyvereket is felvehetjük (és lesznek meglepő tárgyak is). A hatás sem marad el: az életünket kioltani kívánók létszáma mindig sokkal magasabb lesz, és nekünk lépést kell tartani, és nem vicc, valamelyest stratégiát kell építeni, hogy tudjuk, mikor támadjunk, hol leszünk a mozdulat vége után, és hogyan tudunk gyorsan logikus és hatékony módon tovább küzdeni. Ez egyfajta tánccá válik, ilyet legutóbb talán a My Friend Pedro mutatott fel, de főképp a Hotline Miami-ra érdemes gondolni, de ezt a Sifu közelharcaival kell kombinálni.

 

 

A drón

 

Ahogy haladunk előre, úgy növekedik a pontszámunk is a megfelelő játék esetén, ugyanis ha nem halunk meg, kreatívan verjük szét ellenfeleink arcát, és kombózunk, úgy kapunk jobb pontszámot, ami egyfajta árkád érzést biztosít a Midnight Fight Expressnek, mert ez a játék is rendelkezik online rangétrákkal. Ám a felszín mögött több aspektusban is egy sekély tó leledzik, ugyanis a történetnek nem sok értelme van. Például nem nagyon tudjuk meg, hogy ki is Babyface, vagy pontosan mi is a nagyobb célja, esetleg azt is meg lehetne kérdezni, hogy az összeesküvés, vagy akár csak a minket követő drónok mögött pontosan kik is állnak. Azért nem biztos, hogy a folyamatos gombnyomkodás is jót fog tenni a kezeknek, mert ilyesmit ritkán tapasztalni, de ez a játék talán átment azon a határon, ahol erre már fel kell hívni a figyelmet.

Pedig a játékmenet maga jó, és talán az is egészen korrekt, ahogy a pályák során felvett, vagy a kihívásokkal begyűjtött pénzekkel Babyface kozmetikusan testreszabható… viszont ezt mégis feleslegesnek is lehetne nevezni. Talán az sokkal hasznosabb lett volna, ha a ruházatokat és a tetoválásokat kihajítják a koncepcióból, hogy cserébe kifinomultabb és áramvonalasabb, célravezetőbb élményt kaphassunk (itt meg lehetne kérdőjelezni, ahogy a játék a legjobb mozdulatainkból egy rövid videót/gifet csinál, amit a közösségi felületeken meg lehet osztani, de ezt nem lehet kritikusan kezelni, ez csak egy hasznos plusz). A Hotline Miami hatásosan elérte ezt, és a két játék között a hasonlóság a soundtrackben is megnyilvánul. A Midnight Fight Express zenei kísérete nagyon jó, de nem sok a valószínűsége annak, hogy ebből is lesz limitált kiadású bakelites verzió.

 

 

Bunyó éjjel, bunyó nappal

 

A Midnight Fight Express játékmenetében többnyire jó, de hiányosságai miatt a hétfeles értékelést nem kaphatja meg. A történet teljes egyszerűséggel kidolgozatlan, és emiatt a hangulata is elmarad attól, amit a játékmenet kapcsán el tudna érni. Sok féle ellenfél van, a soundtrack is húzós, és maga a harc kielégítő, de minden más aspektusban már nem elmarad attól, amit kiemelten jónak lehetne nevezni. Úgyhogy ez mindössze egy korrekt termék lett pláne azért, mert egyetlen személy hozta össze.

-V-

---

Kiadó: Humble Games

Fejlesztő: Jacob Dzwinel

Stílus: beat’em up

Megjelenés: 2022. augusztus 23.