TESZT – A rövidesen a PS Plus februári kínálatába érkező Steelrising egy Souls-szerű játék, amely egy alternatív francia forradalom viharos első napjaiban játszódik, amikor XVI. Lajos király megpróbálja megakadályozni a történelem menetét, és egy steampunkos „automatákból” (robotokból) álló hadsereggel szétzúzni az induló mozgalmat. A francia fejlesztők játéka szolid harcrendszerrel büszkélkedhet, és az alternatív steampunk sztorija ellenére meglepően hűséges a félig történelmi környezetéhez. Sajnos néhány durvább bug és kiforratlan designmegoldás némileg ront az összképen, arról nem is beszélve, hogy ez egy újabb soulslike, amelyik képtelen elszakadni a FromSoftware örökségétől.

 

 

A középszerű RPG-k és másodosztályú nyomozós címek után a francia Spiders Studio 2019-ben a GreedFall című játékkal végre elkezdte kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. A valóban jó szerepjáték gazdag világépítéssel és szolid harcokkal bizonyította, hogy a francia csapat képes valami különlegeset alkotni. Három évvel és egy műfajváltással később a fejlesztő a Steelrisinggal tér vissza. Ez egy újabb előrelépést jelent a csapat számára. Azonban túl sok technikai hiba állja útját annak, hogy elmondhassuk, hogy igazán minőségi címet raktak le az asztalra.

 

 

Ezt a francia forradalmat nem így tanították az iskolában

 

A Steelrising egy gazdag környezetű RPG helyett, amelyben sok karakterrel találkozhatunk és egy hatalmas világot fedezhetünk fel, inkább egy ízig-vérig Souls-szerű játék. Megtartja a Spiders Studio korábbi játékainak történetmesélését és választási lehetőségeit – többféle befejezést is feloldhatunk a döntéseink alapján -, de körülbelül annyira áll a valóság talaján, mint bármelyik másik Dark Souls-élmény.

Az sztori szerint 1789-ben, a francia forradalom idején járunk, amikor XVI. Lajos király emberi hadseregét automaton légiókra cserélték le. Ezek a robotkatonák járják Párizs utcáit, és elűznek és megsemmisítenek minden ellenállást. Te, az Aegis nevű, személyre szabható automata, elhagyod a királynő testőrségét, hogy megpróbálj véget vetni a király zsarnokságának.

A játék intrójánál rögtön meg is ejteném első, kicsit szubjektívabb kritikámat, ami engem talán némileg jobban érint, mint a magyar gamerek zömét. Bár beszélek franciául felsőfokon, a játékot franciák készítették, Franciaországban játszódik a forradalom alatt, továbbá mindjárt az elején Marie-Antoinette beszélget valakivel (nyilván eredetileg franciául), de a játéknak mégsincs francia szinkronja, csak angol. Az Assassin’s Creed Unity-t is kétszer is franciául nyomtam le és ott nagyon élveztem a színvonalas francia szinkront. Na ezt itt nem tudom megtenni.

 

 

Merész ötletek

 

Persze, van egy dolog, amit nem lehet eltagadni a Steelrisingtól, mégpedig a fejlesztők ambícióját. A francia forradalom valós eseményeit mechanikus katonákkal helyettesíteni nem kis merészség, és az eredmény egy igazán egyedülálló univerzum a játékvilágban. Bár a nagyjából 12 órás kampány során felismerhetsz néhány híres francia nevezetességet, a háború sújtotta utcák és az ott járőröző veszélyek idegenek. Animált kandeláberek pózolnak bossharcokként, a trombitások dallamaikat sebzéssé változtatják, és gigantikus fejű robotszörnyek vezetik a fémkutyák falkáit.

Valóban szokatlan megközelítés a történetmesélés, a helyszín és az ellenséges dizájn terén, de mégis jól működik. A játék örökre elkülönül minden más Souls-szerű, a FromSoftware formuláját lemásolni próbáló játéktól. A Spiders Studio igen kreatívan ötlötte ki a francia forradalom steampunkos alternatív megvalósítását, és minden aspektusát aprólékosan dolgozta ki, hogy az alternatív történelemfelfogáshoz illeszkedjen. Ha valamiért, akkor a fejlesztő egészen biztosan dicséretet érdemel ezért.

 

 

En garde!

 

Ez idáig mind szép és jó, de ahol azonban minden Soulslike-nak domborítania kell, az a harc. A Steelrising leginkább az Elden Ringre hasonlít, a földön végrehajtható kombókkal és a függőleges sebességet biztosító ugrásgombbal. A szokásos állóképességi sáv által korlátozva, a rendelkezésünkre álló energiával blokkolhatunk, kitérhetünk és támadhatjuk az ellenséget a földről vagy a levegőből. Az irányítás a DualSense-el érzékeny és a támadásaid dinamikája, ütéseid súlya realisztikus, maga a harc pedig jól „átérezhető” és remekül irányítható – különösen, amikor megtántorítasz egy harcost, és a földre küldöd.

Az igazán jó fegyverválaszték azt is garantálja, hogy megtaláld a játékstílusodnak megfelelő eszközt, hiszen egyszerre hét különböző osztályból kettőt teljesen kimaxolhatsz a játék során. Ez nagyban bővíti a képességeidet, hiszen Aegisnek az egyik slotban lehet a főfegyvere, a másikban pedig egy lövedék alapú eszköz, amely távolról osztja a sebzést, és az elemi gyengeségekre hat. A kettő közötti gyors váltás létfontosságú a bossok legyőzéséhez, és a felszerelésedet ezután a szokásos bombákkal és bájitalokkal fűszerezheted. Mindez együtt egy meglepően sok lehetőséget és kombinációt kínáló dinamikus harcrendszert hoz létre. Itt jegyezném gyorsan meg, hogy aki az elejétől fogva szeretne lövöldözni, az a soldier kasztot válassza a játék elején, mert nála ez a speciális támadás és higgyétek el: megéri!

 

 

Kempelen Farkas bevállalná

 

Ha járatos vagy ebben a műfajban, akkor már megszokhattad mindazt, amit ez a játék kínál: időzítsd helyesen a kitéréseket, vonulj vissza a megfelelő időben, hogy visszanyerd az állóképességedet, és ne légy túl mohó, különben kifogysz a szuflából és alaposan lesérülsz, vagy gyorsan le is vágnak. Nehézségi szintet nem lehet váltani, szóval annál is inkább okosan kell harcolni. A szokásos pihenős, energiát feltöltős Dark Souls-os „tábortüzeket” itt Vestaloknak hívják és egy szobor jelképezi őket, az ellenségek által elejtett „valutát” pedig a statisztikáid fejlesztésére vagy új tárgyak vásárlására használhatod. Tudod, mint a többi soulslike-ban.

Ami azonban itt egy kicsit mégis más, az az, hogy valóban számítanak a karaktered és a fegyvered fejlesztései. Tényleg éreztük, hogy Aegis egyre erősebb lesz, ahogy haladunk előre, akár úgy, hogy növeljük a támadóerejét, akár úgy, hogy extra páncélt húzunk fel, vagy úgy, hogy több életerőt adunk neki. Míg egy Dark Souls játékban néha úgy érezhetjük, hogy csak a statisztikákat növeljük a kedvéért – különösen, ha elérünk egy magas szintet -, a Steelrisingban minden fejlesztés számít. Elégedettséggel tölt el, amikor észreveszed, hogy az ellenség kevesebb találat után hal meg, te viszont annál jobban bírod a gyűrődést.

Ez növeli a harcrendszer értékét; ez az, amivel aktívan akarsz foglalkozni a puszta élvezet miatt. Ahogy az Aegis ereje növekszik, úgy nő a magabiztosságod és a lehetőséged is, hogy erősebb mozdulatokat alkalmazz és támadásokat láncolj össze, hogy gyorsan leterítsd az ellenséget. Amikor minden flottul működik, akkor remek élmény ezzel a címmel játszani.

 

 

Franciaország, ahogy még nem láttad

 

Strukturálisan a Steelrising nyolc helyszínt foglal magában Franciaországban, köztük Saint-Cloudot, Versailles-t és Luxemburgot. Ezek a területek a történet előrehaladtával nyílnak meg, és opcionális mellékküldetéseket hoznak magukkal. Ezek mind el vannak választva egymástól; nem tudod a címet nyílt világként kezelni, és zökkenőmentesen utazni mindegyik között. Vagyis minden kerület – illetve az egész játék – tényleg eléggé lineáris.

Bár vannak felfedezendő titkok és kis opcionális területek, de igazából mindig csak egy irányba lehet menni. A játék mindig a következő fő cél felé hajt, a Vestalokhoz vezető rövidebb utak pedig útközben nyílnak meg. Van egy bizonyos fokú szabadság, miután az egész pályát megnyitottad – ez a legjobb alkalom például a mellékküldetések teljesítésére -, de a láthatatlan falak mindig visszatartanak attól, hogy letérj a kitaposott útról.

Egy kis változatosságot a kampány során feloldott képességekből lehet meríteni. A lassított rohanás („slow-motion dash”), a csáklyázás és az „erőteljes rúgás” némi könnyed platformjáték élménnyel egészíti ki a szokásos soulslike felfedezést. És bár mindig csak akkor használhatod őket, amikor a játék szükségesnek ítéli, mégis szórakoztató a használatuk.

 

 

Hiba a gépezetben

 

Sajnos a teljes élményt az rontja némileg le, ami a „robotpáncél” alatt zajlik. Végigjátszásunkat folyamatosan kisebb vizuális és technikai hibák rontották le. Az ellenséges életjelző sávok véletlenszerűen eltűntek, az interaktív súgók nem működtek, és a textúra pop-up is sajnos rendkívül gyakori jelenség. Sok párbeszédes jelenet közben a hang is teljesen elmaradt, vagy csak szakadozva, a fele hallatszott, ami azt jelenti, hogy felirat nélkül fogalmad sincs, mi történik. Ráadásul a játék a végső területre való belépés előtt figyelmeztet téged, hogy nincs visszaút. Azt mondja, hogy létrehoz egy külön mentési fájlt, így visszatérhetsz más területekre, és hozzáférhetsz minden jövőbeli tartalomhoz, ez a második mentés azonban sohasem készült el.

A játék a jelenlegi állapotában tökéletesen játszható, és az első napon egy javítás is felkerült, de sajnos nem tudjuk garantálni, hogy a frissítés kijavítja az összes hibát, amivel találkoztunk. Nekem a játék egyszer elég durván ki is fagyott, egy pár másodperce a PS5 képernyője is teljesen elsötétült, konkrétan a szívinfarktus kerülgetett. Általában azért a PS5 alkalmazás bezárása és az újraindítás minden problémát orvosolt, de kiábrándító, hogy egy ilyen alapvetően jó játékot cserben hagynak a technikai hiányosságok.

A látvány sem valami nagy durranás. Persze, azt nem vártuk, hogy a Steelrising a PS5 határait feszegeti, de a cím kifejezetten last-gen kinézetű, gyenge karaktermodellekkel és unalmas környezetekkel. Egyszer sem nyűgözött le minket a vizuális pompa, pedig hát Európa egyik legszebb fővárosában járunk. A legzavarbaejtőbb talán az, hogy a játék kizárólag current-gen rendszerekre készült. Egy PS4-es verzió nélkül, ami visszafogja a szoftver képességeit, a Spiders Studio talán apait-anyait beleadhatna abba, hogy a címe vizuális téren ragyogjon. Ez azonban nem történt meg, és az adaptív ravasz vagy a haptikus visszajelzés támogatása nélkül ez a kiadás egy kicsit elpazarolt lehetőségnek tűnik.

 

 

Egyelőre csak soulslike-rajongóknak

 

A Steelrising a Spiders Studio eddigi legjobb játéka, de túl sok hiba és technikai probléma tartja vissza az igazi nagyságtól. A harcrendszere végig magával ragadó és élvezetes marad, és a francia forradalom egyedi, mechanikus megközelítése azt jelenti, hogy tovább él majd az emlékezetünkben, mint a korábbi soulslike próbálkozások. Egyelőre ez még csak a műfaj fanatikusainak való, de hat hónap múlva talán a Steelrising csúcsformában lehet, ekkor már bőven megéri játszani vele.

Köszönjük a Magnew-nak a tesztkódot!

-BadSector-

---

---

 

Kiadó:  Nacon
Fejlesztő:  Spiders
Stílus:  Soulslike
Megjelenés: 2022. szeptember 8.