TESZT – Az Endling – Extinction is Forever példája annak, hogy egy játék időtartam tekintetében nem képes felvenni a versenyt a piacon levő termékek jelentős hányadával, de az általa biztosított élményt figyelembe véve mégis képes azonos, ha nem jobb szintet felmutatni, így ezúttal is az a helyzet, hogy a láng gyorsan kifullad.

 

A Föld utolsó anyarókájaként a kölykeidnek minden gondoskodásodra szükségük van, hogy túl tudjanak élni egy kegyetlen világban, amely lassan elpusztítja önmagát. Segítened kell nekik, majd jöhet a tanítás és a megmentés. Sosem szabad elfelejtened, hogy a kihalás örökre szól.

 

 

Egyedül a világ ellen

 

Van három rókakölykünk. Rajtuk áll a jövő ebben a lopakodásra kihegyezett kalandban, ahol a tér élettelen, de mégis veszélyekkel teli. El kell jutni a Föld azon pontjára, ahol már nem eshet komolyabb bántódásunk, de mivel az emberiségnek komoly (negatív) hatása van a környezetre és a vadvilágra, nem csoda, hogy a Herobeat Studios ezt komoly üzenet formájában szerette volna prezentálni. Ez pedig meg is valósult, mégpedig többnyire kimagasló formában: a játék elején egy hatalmas erdőtűzben kezdünk anyarókánkkal, aki nemsokára elleni készül. Aztán jön a nehéz falat: minden egyes nap élelmet kell találnunk utódjainknak, ahogy változnak az évszakok. Eközben az emberek lassan át akarják venni a terület felett a hatalmat, és naná, hogy a klímaváltozás hatásai is érzékeltetve lettek. Lassan, idővel összeáll a történet, és egyre több útvonal nyílik meg előttünk a két és fél dimenziós világban. Kb. a történet felénél alakul ki az összkép, hogy mi is lesz ennek a végeredménye. Nekünk eközben a feladatunk változatlanul az lesz, hogy a kölykeink mihamarabb lábra állhassanak, így néhány nap múlva már velünk jönnek, ugyanis nekik is meg kell tanulniuk, hogy miképp küzdjenek és miképp maradjanak életben.

Ez persze nem egyszerű: az egyiküket allopják, az anya meg útra kél, hogy megtalálja őt, csak eközben a gyűjtögető figura (Scavenger, magyarul mondjuk legyen guberáló) lesz a legnagyobb veszélyünk, ugyanis birtokában van egy mesterlövészpuska. Alig néhány másodperc, és durr, már meg is halunk. Futni nem szabad. Egy helyben maradni sokáig tilos. Lopakodni kell, amíg csak lehet, aztán sprint a fedezékig, és azt ne felejtsük, hogy az utódokra nem nagyon céloz, és ha ők felnőnek, követni fognak minket. A probléma csak annyi, hogy több ember is lesz. Az egyikük szinte állandóan az utunkban fog állni, viszont van azért barátságos figura: például a gitáros egy ujjat nem fog ránk emelni; tőle nem kell majd tartani. Ez kellemes meglepetésként fog hatni, mert talán túlzottan is hozzá lehet szokni ahhoz, hogy egy ilyen, túlélésre specializálódott játékban mindenki ellenségesen áll a karakterünkhöz…

 

 

Szomorú vasárnap

 

Vagy akármilyen nap, ugyanis a látvány lehangoló. Nem éppen a minőségre kell gondolni, hanem arra, ahogy a környezet nagyon is valós eséllyel lehet a közelünkben levő terület is. Ezt nem fogja eltakarni a játékmenet sem, ami viszont talán túlzottan ismétlődővé válik. Talán a rutinféle berögződés direkt lett ilyen, de meg fogjuk szokni, hogy a vadászat és a felfedezés elsődleges szempont lesz. Valami mindig változni fog, továbbá a veszélyek mindig lábujjhegyen fognak tartani minket, ebből adódóan a hangulat nagyon jó az Endling – Extinction is Foreverben.

Egyszerűen hangzik, és az is, de nem is kell túlkomplikálni. A visszafogottabb színárnyalatok alátámasztják a depresszív, kilátástalan környezetet és jövőt, így nem csoda, ha pillanatok alatt elmerülhetünk a játékban. Kár, hogy majdhogynem szó szerint kell érteni a pillanatokat, ugyanis ez nem vicc, de a játék két óra alatt végigjátszható. Tény, hogy izgalmas, ahogy az utódok miatt izgulunk, hogy ne legyenek bajban, amíg mi egy kicsit eltérünk tőlük, hogy keressünk valami élelmiszert, és az is igaz, hogy többféle befejezés is vár ránk, de itt csúszik el az egész élménye. A játékmenet mechanizmusai között sincs olyan sok olyan nagyon érdekes, így ebből a szemszögből a játék nem annyira forradalmi mint mondjuk amilyen a Tetris és a Half-Life a maguk nevében voltak.

 

 

Róka fogta csuka

 

Nem egyszerű megítélni az Endling – Extinction is Forevert. Bár maga az élmény jó, újrajátszásra nem biztos, hogy sokan vállalkozni fognak, és nem biztos, hogy ez egyike lesz azon címeknek, amiket meghatározott időközönként elővesz egy mezei játékos. (Nem kell tagadni: mindenkinek van ilyen játéka.) Két hónapja jött ki, de mintha nem nagyon bukkant volna fel bárhol is… Ha egy kicsivel hosszabb lett volna a játékmenet, szinte azonnal kaphatott volna egy hétfelest, de mivel tényleg két óra alatt is el lehet jutni a történetünk végére, így mindössze egy hetest érdemel a játék. Ez viszont továbbra is azt jelenti, hogy a produktum JÓ. Csak nem forradalmi. Nem olyan, amit hetente egy-két órát előveszünk, hogy foglalkozzunk vele. Nem fog egyhamar a feledés homályába zuhanni, és már ezért is megérdemel egy próbát (pl. Steamen van egy demó, úgyhogy nincs mentség). Főleg a környezettudatosságra való buzdítás miatt. Ehhez pedig egy olyan látvány társult, amit nem nehéz egyedinek nevezni. A kihalás örökké tart, de a feledés mindössze egy pillanatig.

-V-

---

Kiadó: HandyGames

Fejlesztő: Herobeat Studios

Stílus: lopakodás, túlélés, kaland

Megjelenés: 2022. július 19.