SOROZATKRITIKA – A Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet sztoikus, cinikus és a végére mégis hősies karaktere ezúttal egy, a nevével fémjelzett sorozattal tért vissza. Diego Luna már nemcsak a Star Wars-filmek „Piszkos tizenkettős” filmjében nyújtott remek alakítást ugyanezzel a karakterrel, de a Netflix gengsztersorozatában, a Narcos: Mexico főszereplőjeként is bizonyított. Nagy elvárásokkal ültem tehát le az Andor első négy részt tartalmazó screenerje elé, amelyet a Disney + bocsátott rendelkezésünkre és a sorozat annak ellenére sem okozott csalódást, hogy talán ez a széria áll a legmesszebb a Star Wars univerzumtól stílusában, hangulatában egyaránt.

A Batman: Sötét Lovag végén hangzik el az az ikonikus mondat a Gordon felügyelőt alakító Gary Oldman szájából, hogy Batman akkor az a hős volt, „akit Gotham megérdemel, de nem az, akire most szüksége van.”

A Diego Luna által alakított Cassian Andornál pont megfordíthatnánk ezt a mondatot, ugyanis általában véve nem ilyen hősöket „érdemel” a Star Wars univerzum, hanem az Erő által átitatott, hatalmas erejű Jediket, akik a legtöbbször önfeláldozásukkal, vegytiszta jellemükkel egyfajta példát mutatnak. Persze, ott van Darth Vader, de ő az archetípusa a Jó oldalról a Gonoszra teljesen átállt hősnek, majd gonosznak – tehát az „antihős” kifejezés nála egyetlen filmben sem alkalmazható. Cassian Andor azonban egy igazi „black ops” lázadó, akire ez a szokásos „fekete-fehér” filozófia nem passzol, annál inkább a szürke ötven árnyalata.

Bár a küldetései persze a Lázadók nemes céljait képviselik (például a Zsivány Egyesben a Halálcsillag terveinek elrablása), ugyanakkor Andor sosem habozik piszkos módszereket is használni: hidegvérrel megölni egy sikátorban egy kényelmetlenné vált lázadótársát, vagy szemrebbenés nélkül hazudni az ügy érdekében a saját társainak is. Andor ugyan nem Erő-használó, viszont egy intelligens, hidegvérű, ügyes bérgyilkos és karizmatikus vezető, aki szinte sosem hagyja, hogy az érzelmei befolyásolják. Van benne egy kis James Bond, egy kis Jack Bauer, egy kis 47-es ügynök a Hitman videójátékos franchise-ból és persze némileg a Mandalorianhoz is hasonlítható. Visszatérve a Batman-hasonlatra: a rengeteg klisé és önismétlő sztori, a jól bejáratott és megszokott hősök és gonoszok után üdítő változatosság ez az összetettebb jellemű hős, akit Diego Luna ismét remekül alakít. A Batman-hasonlatra visszatérve: tényleg úgy gondolom, hogy ő az a hős, akire most a Star Wars-nak szüksége van.

Inkább „Mass Effect-es” itt a hangulat, viszont nincs kapkodás

Viszont azt is el kell ismerni, hogy ahogy Andor teljesen másmilyen, mint a megszokott Star Wars-hősök, úgy a nevével fémjelzett sorozat is talán a legkevésbé hasonlít a klasszikus Star Wars-ra, beleértve az eddigi spin-off filmeket, vagy más Disney+ szériákat is. Anélkül, hogy spoilereznék a cselekményből, rögtön a sorozat elején láthatunk egy olyan bárjelenetet, amely vizuális megvalósításában kiköpött Mass Effect és a BioWare nagyszerű szerepjátékos franchise-a egyébként is nagyon sok tekintetben hasonlít az Andorra. Hogy ezt ki mennyire tartja pozitívumnak, vagy negatívumnak, azt döntse el mindenki saját magában, de Mass Effect-fanként én ennek is örültem.

Másik jellegzetessége a sorozatnak, hogy bár van az első négy részben is akció, de jóval kevesebb, mint akár a filmekben, akár az előző sorozatokban – beleértve a legutóbbi Obi-Wan Kenobi-sorozatot is. Az Andor egy tipikus „slow-burner”, amelyben a cinikus és teljesen más élethelyzetben lévő címszereplő fokozatosan kerül a lázadókhoz. Andor jelenét és gyerekkorát is megismerhetjük, párhuzamosan egymás mellé vágott jelenetek során. Az tizenkét részesre és jelenleg két évadosra tervezett sorozat első négy részéből még sok minden egyébként nem derül ki, tehát ne tessék arra kissé összecsapott cselekményre számítani, ami az Obi-Wan Kenobit jellemezte a maga hat részével. Itt van idő bőven megismerni a karaktereket, a motivációikat, a jellemfejlődésüket. Igen, Andorén túl a többi karakterét is.

Változatos, érdekes karakterek

Az Andor karakterábrázolásának talán emiatt is hatalmas előnye, hogy nemcsak a főhős, hanem a többi szereplő jellemrajzai is sokkal árnyaltabbak. Az itt a 84-es Dűnés Kyle McLahanra feltűnően hasonlító Kyle Soller például egy eleinte idealista és egyszerre rámenős, ugyanakkor introvertált fiatal birodalmi tisztet alakít, aki akár felettesei utasításait is figyelmen kívül hagyja, ha éppen sérti az igazságérzetét. Ugyanakkor még zöldfülű is és akció közben sem áll mindig a helyzet magaslatán. Soller alakítása elsőrangú – fényévekkel színvonalasabb például, mint a Kenobi-sorozatban kicsit hasonló karaktert alakító, eléggé ripacskodó Moses Ingramé.

A sorozat harmadik aduásza pedig nem más, mint Stellan Skarsgård, a Skarsgård-színészfamília atyja, akit nemrég a másik sci-fi franchise-ben, a Dűnében láthattunk Harkonnen báróként. Az első négy részből még nem derült igazán, hogy Skarsgård enigmatikus karaktere pontosan kicsoda (azt sem akarjuk elárulni, amennyit tudni, hogy ne spoilerezzünk), de az borítékolható, hogy fontos szerepe lesz végig a sorozatban. Nagyon sok, teljesen új karaktert is megismerhetünk, de az ismerősök között üdvözölhetjük majd a fiatal Mon Monthát is, akit a Zsivány Egyes, meg más, animációs sorozatokhoz, spin-offokhoz hasonlóan ismét Genevieve O’Reilly alakít. Panaszkodnunk tehát a karakterek terén nem kell, már az első négy részben is tömérdek, jól kidolgozott karakterrel megismerhetünk, cserében viszont meg kell barátkozni a megszokott Star Wars-tempóhoz képest „slow-burner” cselekménnyel – már, akit ez egyáltalán zavar.

Ami pedig a sorozat vizuális világát illeti, én azzal is elégedett voltam, azzal például kifejezetten, hogy végre-valahára megszabadultunk a már dögunalmas Tatuin sivatagbolygótól. (Legalábbis az első négy részben, de remélem, ez így is marad…)

A tolvajról szóló Star Wars-történet eddig belopta magát a szívembe

Az Andor első négy részével én eddig összességében elégedett voltam. A zsiványból „Zsivány Egyes”-ügynökké váló Cassian Andor egy érdekes, összetett karakter, akit Diego Luna ismét remekül alakít és a többi színész munkájáról is általában véve hasonló jókat mondhatunk el. Bár a történetvezetés inkább „slow-burner” (ami a Star Wars-ra egyáltalán nem jellemző), illetve a sorozat stílusa is általában véve messze áll a klasszikus Star Wars-tól, de talán ezzel jártunk most a legjobban. Várom a további részeket!

-BadSector-