FILMKRITIKA – Egy gyermek elrablása egy hosszadalmas megváltási kísérletet indít el ebben a szó szerint és átvitt értelemben is „földhözragadt” thrillerben. A cím- és főszereplő Lou egy idős hölgy, aki sokkal több, mint aminek látszik, pedig a mogorva tekintetével és magának való modorával már az első benyomás sem piskóta. Bár idősebb hölgy ritkán főszereplője ennek a műfajnak, a Lou mégis egy igazi, kőkemény thriller. Kár, hogy nem a jobbik fajtából…

Bár sok jót nem mondhatunk el a Netflix „Lou” című thrilleréről, de egy dolog biztos: a forgatása igazi embert próbáló élmény lehetett. A szinte folyamatos esőzés, a mocsaras sárban való áztatás és a gyakori közelharcoktól megviselt színészek, úgy tűnik, kegyetlenül megszenvedtek a pénzükért.

Egy idős amazon

Ennek következtében a főszereplő Allison Janney iránti csodálatom, amely már amúgy is nagy volt, az egekbe szökött. A különc, mogorva, magának való címszereplő, aki egy meghatározhatatlan évjáratú nő, és akit eleinte lapáttal, puskával vagy szarvastetemmel láthatunk, mindössze hűséges és cuki kutyájához: Jaxhez igazán kedves, de hozzá sem minden jelenetben.

Ami mindenképpen csodálatra méltó, az tehát Allison Janney alakítása, akit sem a munkakörülmények, sem Maggie Cohn és Jack Stanley nevetségesen túlzó forgatókönyve sem zavarja a legcsekélyebb mértékben sem színészi játékában és a fizikai megpróbáltatások során. Mogorva figurája és acélos, mégis intelligens tekintete egyfajta sebzettséget kölcsönöz neki, amely még akkor is fenntartja a néző figyelmét, amikor régóta tudjuk, valójában kicsoda is ő, és miért folytat olyan elkeseredett harcot a puszta túlélésen túl két másik szereplőért: egy elrabolt kislányért és az anyjáért.

Pedig ő csak nyugodtan és magányosan akart élni

Amikor a családi fájdalmak és politikai gaztettek sűrű szövevénye miatt Lou-nak el kell hagynia a csendes-óceáni északnyugati faházát, hogy segítsen az említett fiatal anyának (Jurnee Smollett) visszaszerezni elrabolt, tizenéves korú lányát, Lou alig habozik. Felhagyva korábbi tragikus terveivel, a viharral sújtott erdőn keresztül az emberrabló nyomába ered, a kétségbeesett anyával társulva. Az út tele lesz veszélyekkel és visszatekintésekkel, megbánásokkal és titkokkal, ahogy Lou múltjáról fokozatosan lehull a lepel.

Bár a sztori tartogat meglepetéseket és a színészek sem rosszak, a rendező, Anna Foerster – aki az elég gyatra Underworld: Blood Wars (2017) című filmje mellett eddig főleg a televízióban dolgozott – a Lou második felétől kezdve nagyobb figyelmet fordít a film lenyűgöző harci koreográfiájára, mint a központi rejtély részleteinek tisztességes feltárására.

De miért?

Kicsoda Lou? Mi ez a Lou? De, ami a legfontosabb, miről akart végül is szólni ez a Lou? Fogalmam sincs, ami biztos, hogy egy időnként szórakoztató, tényleg jól kidolgozott akciójelenetekkel teli, de többnyire mégis érdektelen, zsé kategóriás történetű, 107 perces túlélő akciófilmet láthatunk csak, amely méltatlan mind Janney tehetségéhez, mind a mi figyelmünkhöz.

A film eredetileg a Paramountnál készült JJ Abrams produceri közreműködésével, de a végeredményt látva, hogy ez a forgatókönyv miért kapott ekkora figyelmet, az talán a film legnagyobb rejtélye. A marketing által eredetileg Thelma és Louise és a Taken találkozásaként leírt Lou inkább olyan, mint az Egy ágyban az ellenségel, a Rambo és a Taken találkozása, de sajnos ez közel sem olyan szórakoztató koktél, mint amilyennek hangzik.

Maggie Cohn és Jack Stanley forgatókönyve a sok rejtély ellenére is egyszerre marad egyszerű és hiteltelen. Kár, mert a hatvan év körüli akcióhősnő karaktere végsősoron érdekes húzás lett volna, és a főszereplő Allison Janney alakítása is ott van a szeren, no meg az akciójelenetek sem voltak rosszak. Minden más viszont elég kiábrándító.

-BadSector-