FILMKRITIKA – Régóta kedvelem Stephen King novelláit a hosszabb regényein túl is, és néhányat közülük nagyszerű filmekké is feldolgoztak a múltban, köztük az „Állj mellém!”, „A remény rabjai” és „A köd”. A horror mesterének 2020-as If It Bleeds című gyűjteményét a „Mr. Harrigan telefonja” című csodálatos kis szellemtörténet nyitotta, amelyből most egy Netflix eredeti horrorfilm készült John Lee Hancock, a Későn kezdő és a A szív bajnokai” rendezőjének rendezésében. Ezeknek a filmeknek a komolyságát hozta át King szellemtörténetébe, ezzel bebizonyítva azt is, hogy mennyire nem a megfelelő filmes erre a projektre.

 

 

Stephen King egyik művének legújabb filmadaptációjában ismét bebizonyítja, hogy a legvalószínűtlenebb forrásokból is képes feszültséget meríteni. Ebben az esetben ez a technológia, pontosabban a mobiltelefonok, amelyek közül az egyik az élők és a holtak közötti kommunikáció eszközének bizonyul. Sajnos az érdekes alapfeltevés ellenére a Mr. Harrigan telefonjából hiányzik a szükséges összetevő ahhoz, hogy igazán emlékezetessé tegye; egyszerűen nem túl ijesztő.

 

 

Az alap egy novella

 

A Netflixen bemutatott film King 2020-as If It Bleeds című gyűjteményének egyik novelláján alapul, és egy olyan látszólag idilli, kis New England-i kisvárosban játszódik, amely oly sok művének adott már hátteret. A 2003-ban játszódó prológusban megismerhetjük a kisfiút, Craiget (Colin O’Brien), akit szerető, munkásosztálybeli apja (Joe Tippett) egyedül nevel, miután édesanyja meghal. Nem sokkal később a visszahúzódó Mr. Harrigan (Donald Sutherland), a város leggazdagabb embere, lenyűgözve érzi magát, miután Craig a templomban bibliaolvasást tart. Óránként 5 dollárt ajánl neki, hogy jöjjön el impozáns kúriájába, és olvasson fel neki hangosan könyveket, köztük olyan gyerekeknek nem való címeket is, mint a Lady Chatterley szeretője és A sötétség szíve.

Aztán igen gyorsan néhány évvel későbbre ugrunk, amikor az immár tinédzser Craig (Jaeden Martell, az előző King-adaptáció, az AZ egyik veteránszínésze) és idős munkaadója között baráti és tiszteletteljes kapcsolat alakult ki. Mr. Harrigan még a szokásos ajándékát, a kaparós lottószelvényt is rendszeresen elküldi neki, egyikkel sikerül is 3000 dollárt nyernie a srácnak. A hálás Craig viszont egy iPhone-t ad Harrigan úrnak ajándékba, ami a megrögzött ludditának bevallása szerint nem érdekli. Amikor azonban Craig bemutatja, hogy a készülék képes naprakész tőzsdei jelentéseket szolgáltatni, a milliárdos befektető azonnal megtér. Még a csengőhangjuk is közös, Tammy Wynette „Állj az embered mellé” (Stand by Your Man) című száma, amelynek címe végül „hátborzongató” jelentést kap.

 

 

Az internet veszélyei

 

Mr. Harrigan előrelátóan látja a korlátlan internet lehetséges veszélyeit. Hosszú prédikációt is mond többek között a médiára és a politikára gyakorolt potenciálisan káros következményeiről, ami kísértetiesen előrelátónak tűnik (de természetesen utólagosan íródott). Látszik, hogy ez a téma inspirálta Kinget a történet megírására, és a horrorelemek azért kerültek bele, hogy a történet azért érdekes legyen.

A probléma az, hogy az ezt követő, borzongatónak szánt cselekményfejleményeket John Lee Hancock (A vakoldal) rendező/forgatókönyvíró nem adja vissza kellően hátborzongatóan. Harrigan úr hirtelen meghal, és Craigre hagy egy jelentős összeget, hogy továbbtanulhasson, és megvalósíthassa álmát, hogy forgatókönyvíró legyen (nem nehéz kitalálni, hogy mit gondolt erről az ötletről Harrigan úr). A hálás fiatalember titokban beteszi munkaadója telefonját a koporsóba a holttest mellé, barátságuk utolsó jeleként.

Ahogy az ember néha hajlamos megtenni egy elhunyt barátjával vagy szeretetével, Craig impulzívan felhívja Mr. Harrigan telefonját, és üzeneteket hagy neki a bajban, például amikor az iskolában egy hátborzongató zsarnok (Cyrus Arnold) áldozatává válik. Amikor válaszul szöveges üzeneteket kezd kapni, és a zsarnokot hamarosan rejtélyes módon holtan találják, akkor kezd aggódni, hogy egykori munkaadója „segít” neki a síron túlról is.

 

 

Ez a telefon nem elég fekete

 

A közelmúltban bemutatott horrorfilmsiker, A fekete telefon hasonló gondolatokat használt fel, de sokkal hatásosabban rémisztőbb módon. Hancock egyszerűen nem tűnik túlságosan érdekeltnek abban, hogy az alapkoncepción túl egy hátborzongató horrorfilmet készítsen. Hogy azért igazságosak legyünk, King novellájában sem voltak különösebben jól kidolgozva a horrorelemek. Ehelyett a film elsősorban egy valószínűtlen barátság elgondolkodtató portréja és egy felnőtté válás története, amelyben egy fiatalember megtanulja, milyen veszélyekkel jár, ha azt kapod, amit kívánsz.

A filmnek így is van némi hatása, mert Sutherland veterán képességeivel úgy adja vissza a mogorva Mr. Harrigant, mintha egy Dickens-regényből lépett volna elő, Martell pedig, aki olyan filmekben jeleskedett folyamatosan, mint a St. Vincent, a Midnight Special és a Henry könyve, elérte, hogy valóban törődjünk az érzékeny, zaklatott tinédzserrel.

Ez egy olyan ritka King-adaptáció, amely annál kevésbé bizonyul érdekesnek, minél borzalmasabbá próbál válni a történet.

-BadSector-