FILMKRITIKA – A néhai Antall József, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök a főszereplő karaktere a Blokád című filmnek, amely az 1990-es, első polgári engedetlenségi tüntetés történetét meséli el, amelynek során több ezer taxis és fuvarozó három napra megbénította Budapest és az ország több városának közlekedését, hogy a drasztikus benzináremelés ellen tiltakozzanak. A leginkább magyar thrillerekből ismert Köbli Norbert forgatókönyvéből és Tősér Ádám rendezésében készült film egy politikai thriller, amely 1990-ben és a 56-os forradalom alatt is játszódik, a fiatal történelemtanár és forradalmár Antall József történetét is elmesélve.

 

 

Az egy adott korszakot, híres szereplőt, vagy eseményt bemutató fikciós (nem dokumentum) történelmi filmek elég „necces” műfajnak számítanak, hiszen mindig az alkotók erősen szubjektív szemszögéből ismerhetjük a történetet.

 

 

Fikció kontra dokumentumfilm

 

Az „erősen szubjektív” alkotások sokszor már-már a „történelemhamisítás” kategóriájába bele-belefutnak, hiszen a Köbli Norbert által a Blokád sajtótájékoztatóján felemlegetett Oliver Stone-féle JFK „állítása” ellenére ma már tudjuk, hogy nem a CIA gyilkoltatta meg Kennedyt, vagy például a Brian de Palma-féle Aki legyőzte Al Capone-t is erősen rózsaszín szemüvegen keresztül mutatja be a filmben Kevin Costner által alakított Eliott Ness detektívet. De ide tartozik a nemrég bemutatott Marylin is, ahol az említett JFK-t egy másik oldaláról mutatja be, ahogy a szexörült és cinikus volt USA elnök telefonálás közben veszi rá Marilynt egy laza kis orális szexre, aztán a díva mehet is isten hírével. A rendező szíve joga, hogy ilyennek ábrázolja Kennedy-t, hiszen A szöszi teljes nagy részében fikció és csak Marilyn Monroe élete nyomán készült dráma. De a fiatal Alain Delon is játszott már francia köztársasági elnököt: Jack-Chaban Delmas-t a Párizs ég? című második világháborús filmben, ahol Franciaországot megmentő fiatal, sármos hősként állította be – talán mondanom sem kell, hogy a még mindig fiatal Delmas-nak nem volt egyáltalán ellenére dolog és ott segített sztorizásban Delonnak, ahol csak tudott.

Ha tehát ebből a szemszögből vizsgáljuk, akkor Köbli Norbertnek is szíve joga, hogy Antall Józsefet egy rendkívül rátermett, karizmatikus, értelmes, jól kommunikáló és a néző számára rendkívül szimpatikus hősként mutassa be, 56-ban és 90-ben egyaránt. Az pedig az én szívem joga, hogy ezzel a képpel ne nagyon értsek egyet, mivel Antall kormánya alatt már én is fiatal egyetemista voltam és sokszor hallottam a tévében beszélni, hogy mennyire szerencsétlen módon kommunikál, kormányának, vagy politikusként neki saját magának egyéb viselt dolgairól nem is beszélve. (De ez most nem ennek a cikknek a tárgya.) De ez az én Antall-képem, a Blokád hőse pedig Köblié, szóval mindez teljesen rendben van.

 

 

Mese ez, gyermek

 

Az, hogy a film elején ő osztja ki Gorbacsovot, hogy fel kéne oszlatni a varsói szerződést, különben ő fogja lejáratni a Szovjetuniót, miközben a megbeszélésen vele együtt jelenlévő Göncz Árpád meg félénken megdorgálja, hogy nem kéne, Józsi, ez mégiscsak a Szovjetunió, valószínűleg épp annyira mese, mint ahogy Eliott Ness sem üldözte a valóságban Frank Nittit Al Capone tárgyalásának szünetében a bíróság épületén keresztüllövöldözve magát, egészen a tetőre feljutva egy ikonikus leszámolás során. Marha jó kis jelenet volt az is, ez is, de köze sincs egyiknek sem a valósághoz. Persze, Köbli Norbert a politikai thrillerek forgatókönyvének mestere, szóval nincs is ezzel probléma, hiszen ez a film is fikció.

Az egy másik kérdés, hogy Göncz Árpádot egy elvtelen, hazug pojácának beállítani, aki politikai karrierje érdekében szinte bármire képes és Antallt is befújta az ÁVH-nak a vallatások során, talán nem volt túl etikus, vagy történelemhű dolog, de mivel még mindig a fikció talaján járunk, amely nyomokban valóságos eseményeket is tartalmaz, Köbli ezt még mindig simán megteheti. Meg aztán értitek: ha JFK sz*pathatta Marilynt az említett áléletrajzi fikcióban, akkor Göncz Árpád miért ne tehetné meg ugyanezt Antallal (csak átvitt értelemben) egy politikai thrillerben, nem igaz?

 

 

Szórakoztató thriller

 

No de elég a politikai thrillerekről és valós történelmi szereplők igaz, vagy hamis ábrázolásáról való általános elmélkedésből, nézzük, hogy ez a film, mint politikai thriller hogyan funkcionál. A Blokád egy jól megkonstruált, szórakoztató politikai thriller, remek alakításokkal, amelyek terén külön ki kell emelni Seress Zoltánt és ifj. Vidnyánszky Attilát Antall József idősebb és fiatalkori szerepeiben. Aki egy elvtelen és elég ostoba Göncz Árpádot vízionál maga elé, annak nem kell panaszkodnia Gáspár Tibor alakítása miatt sem, hiszen Göncz arcmimikáját, gesztusait, hanglejtését a színész szintén nagyon profin adja vissza.

A kórházi ágyon fekvő, halálosan beteg Antall visszaemlékezése az 56-os eseményekre ugyan hosszútávon kicsit sablonos és kiszámítható, de az azért színvonalasan ágyazódik a történetbe. Egyébként ez mindig is jellemző volt a saját korlátait láthatóan jól ismerő Köblire: alapvetően minőségi, csak éppen a megszokott amerikai thrilleres klisékből kényelmesen építkező történeti struktúrák jellemzőek az forgatókönyveire.

 

 

Nem a híd, hanem Oliver Stone van túl messze…

 

Nincs ezzel sem baj, csak nem árt, ha tisztában van vele, hogy ezzel a tempóval az általa is nagyra becsült Oliver Stone-hoz sohasem sem fog felérni, ahogy a sajtóeseményen is megemlített JFK-vel sincs ez a film azért köszönőviszonyban sem. És nem csak azért nincs, mert míg Oliver Stone tipikusan lázadó típus, az ő filmjei mindig az akkori establishment kritikájaként is szolgáltak, addig Köbli Blokádja nagyszerűen ágyazódik bele a jelenlegi kormány nagy-nagy propagandaforgatókönyvébe és saját gondosan kialakított hősi eposzába. Hanem azért sincs, mert Oliver Stone egész egyszerűen egy világszínvonalú művész. Persze, aztán az is lehet, hogy a két dolog valahol kapcsolódik is egymáshoz…

-BadSector-