FILMKRITIKA – A „Black Adam” főszereplője szinte korlátlan hatalommal rendelkezik, ami csak még szembetűnőbbé teszi a szánalmas forgatókönyvet. Dwayne Johnson rezzenéstelen arccal és rendkívül korlátozott színészi játékkal próbál érvényesülni, mint a DC legújabb szuperhős eposzában szereplő ősi misztikus lény. Maga a film közel sem olyan menő, mint a plakátja, miközben rávilágít az antihősök köré épülő történetek építésének eredendő kihívására. Ami az átlagnéző számára rendben van, az a rombolás- és pusztításpornó…

A korábban Teth-Adam (Dwayne Johnson) néven ismert antihős, aki eredetileg a Shazam (azaz Marvel Kapitány) képregények gonosztevője volt, saját eredettörténetet kap, amelyben rendkívüli képességekre tesz szert Kahndaq mitikus királyságában, majd nagyjából 5000 évig szunnyad, amíg fel nem ébresztik. Szabadulását egy kutatótól, a népét felszabadítani akaró Adriannától (Sarah Shahi) kapja, aki egy mitikus koronát keres, amely szintén mérhetetlen hatalommal bír, és amelynek köszönhetően elméletileg az Intergang nevű bűnözői vállalkozástól megszabadulhatna az uralma alatt senyvedő nemzet.

Adriannának van egy tinédzser fia is (Bodhi Sabongui), aki tökéletesen ismeri a szuperhősök történetét. Harmatgyenge komédiásként, viccesen próbálja folyamatosan rábeszélni Adamot a tőmondatok kimondására, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fiatal John Connor több mint 30 évvel ezelőtt a Terminátort edzette, ami pont annyira fárasztó és erőltetett, mint amilyennek hangzik.

Unalmas, klisés történet, kőkemény akcióval, rombolással, látványpornóval

Bár Black Adamnak az ismeretlenségből való felvezetése lehetett volna érdekes és izgalmas is, a film nagyrészt szűkszavú, keményfiús hangvételre korlátozza a Sziklát, semlegesítve Johnson impozáns fizikumán túlmutató filmvászon-„szupererejét” – nevezetesen természetes humorát, amelyet sokkal jobban kihasználnak olyan filmekben, mint a „Jumanji” újjáélesztése.

Ami majdnem megmenti a filmet (és sokak számára meg is menti), azok a képregényes fordulatok és a két óra nagy részében gyakorlatilag megállás nélkül zajló zúzós, kőkemény akció. Igazi látvány- és romboláspornóval van dolgunk, amely a hatalmas IMAX vásznon, dübörgő hangokkal és zenével remekül tud érvényesülni.

Persze, a könyörtelen tempóért cserébe kevés idő jut a cselekményre vagy a magyarázatokra. Amint Teth-Adam megjelenik, Amanda Waller (Viola Davis, aki az „Öngyilkos osztag” filmekből ismert szerepét ismétli) azonnal harcba küldi az Igazság Társaságának – az eredeti DC szupercsapat, amely a képregényekben az Igazság Ligáját előzte meg – tagjait.

Brosnan viszi a hátán a csapatot

Az összedobott csapat élén Hawkman (Aldis Hodge) áll, akit a varázsló Doctor Fate (Pierce Brosnan) és az ifjú újoncok, Atom Smasher (Noah Centineo) és Cyclone (Quintessa Swindell) kísérnek. Ebből az egyszerre eléggé szedett-vedett és fantáziátlan csapatból egyedül Pierce Brosnan jövőbe látó mágusát érdemes kiemelni, ugyanis az ex-James Bond színész intelligensen kimért játékával most is megtesz mindent, hogy a karaktere egyszerre érdekes és szimpatikus, szerethető legyen.

Bár az erőviszonyok tekintetében tényleg nem illenek össze, Jaume Collet-Serra rendezésében (aki a Dzsungeltúrában valamivel jobb hatásfokkal dolgozott együtt Johnsonnal) ezek a jelenetek tényleg látványosak és lendületesek. De akárcsak az „Igazság Ligája” „Snyder vágás” előtti verziója, a DC a Marvel filmes hatalmának megismétlésére irányuló sietségében alapvetően megpróbálja megúszni néhány történeti elem kihagyását, és csak úgy elénk löki az Igazság Társaságát, minden különösebb felvezetés nélkül. Persze, nincs is idő velük foglalkozni, hiszen a reflektorfényben a velük szemben álló Black Adam sütkérezik, aki a Szikla kényszerű belépője a DC-univerzumba.

Kólával, sok popcornnal élvezhető

Egyszerűen nem lehet megkerülni a párbeszédek nehézkességét, vagy azt az érzést, hogy a Black Adam túlbecsüli a karakterben rejlő érdekesebb elemeket. Marad a dübörgő akció és látványpornó: ha tényleg teljesen kikapcsoljuk az agyunkat, akkor popcornmoziként tagadhatatlanul jól működik a film. Dwayne Johnson antihőse pedig nem fog eltűnni: erre a stáblistás jelenet is egyértelműen utal…

-BadSector-