SOROZATKRITIKA – Amikor a Barbárok felkerült a Netflixre, az év egyik legnagyobb meglepetése lett. A maga nemében tényleg élvezetes, csak apróságok terén kissé faragatlan sorozatot kaptunk, de ez nem tántorította el a Vikings, Az utolsó királyság és hasonló szériák rajongóit, hiszen germán történelmi dráma népszerűsége is úgy megugrott, hogy a streaming-óriás szabad utat adott a második évadnak is.

 

 

A Barbárok második évadjának nagy erőssége, hogy ezúttal sokkal dinamikusabban és szövevényesebben alakulnak az események. A karakterkapcsolatok legutóbbi megalapozása után a Barbárok második évada mélyebb szövetségeket mutat be, de ugyanakkor megdöbbentőbb árulásokkal is sokkolja a nézőt – egyben előkészítve az évad drámai és véres befejezését.

 

 

„Ari” a barbár

 

Mielőtt azonban elérnénk ezt a pontot, a történet egy évvel a nagy erdei harc után veszi fel a fonalat. A germán törzsek laza szövetséget kötöttek Arminius – illetve becenevén „Ari” (Laurence Rupp) – zászlaja alatt, de vannak, akik megkérdőjelezik az uralmát. Ari felesége Thusnelda (Jeanne Goursaud), és van egy közös gyermekük. Ez persze súrlódásokat okoz Folkwinnal (David Schütter), hiszen ő eredetileg is kapcsolatban állt Thusneldával.

Eközben a Római Birodalom a csata után bosszúra szánja el magát. Tiberius és fia, Germanicus összegyűjtik erőiket, és megpróbálják igénybe venni egy Marbod nevű törzsi vezető segítségét, aki a történet további részében szerves részévé válik.

 

 

Profibb látványvilág, jobb sztori

 

Többet nem árulok el, de elég, ha annyit mondok, hogy a Barbárok az előző, kissé amatőrebb évad után igazán magára talált, és érezhető a bizalom, amely a produkció minden egyes aspektusán átfut. A csaták koreográfiája igazán jól sikerült, míg a jelmeztervezés mindenütt kiváló. A csaták már az előző évadban is elsőrangúak voltak, azonban ebben az évadban még arra is sikerült rátenni két lapáttal.

Míg a látvány javulást jelent, ami itt igazán kiemelkedik, az a sztori. Persze, a germán barbárok VS római birodalom cselekményszál még mindig a fősztori lényege – és sok tekintetben újra fel van dolgozva – ebben a második évadban is, de sokkal erőteljesebb, drámaibb és egyben kifinomultabb a történetvezetés. A találkozások sokkal nagyobb súlyt kapnak, a párbeszédek színvonalasabbak, és van néhány igazán meglepő pillanat is.

 

 

Apák és fiúk

 

A sorozat azonban nem tökéletes, és időnként a tempó eléggé lelassul. A történet közepén elég sok apa/fiú/szülő/család témát szeretnének az inkább a barbárok véres harcaira kíváncsi néző torkán iy lenyomni és az „Apák” című fejezet kifejezetten sok időt tölt a kapcsolatok kiépítésével. Bár ez önmagában még rendben lenne, az ilyen jellegű pillanatok valójában nem viszik annyira előre a karaktereket vagy a történetet, mert az annyira nem színvonalas a dramaturgia.

Ez mégis csak egy apró kifogás az egyébként igazán élvezetes folytatásban. Ha élvezted az első évadot, akkor nagy valószínűséggel ebben a folytatásban is találsz majd bőven elég kedvelni valót. A Barbárok idén igazán kiteljesedett, és a 6 epizódot öröm egy huzamban végigülni. (Én is ezt tettem.) Jól megírt, véres és végig lebilincselő: a Barbárok 2. évada bátran ajánlható minden történelmi és fantasy film és sorozat rajongójának.

-BadSector-