TESZT – Maga az elképzelés, hogy egy cyberpunk Nagy-Britanniában játszódik a játék, nem rossz. Point-and-click műfaj, puzzle-k… és mindez körökre osztott akció stílusban. Furcsa a keverék, és maga a játék is részben az, ugyanis a három antihős valóban ilyen szokatlan kombinációban méretteti meg magát. Ez az eredményen is érzékelhető sajnos: inkább egy koncepciónak mint egy befejezett játéknak hat.

 

 

A Sunday Gold egy point-and-click, körökre osztott kalandjáték, amely egy komor, disztópikus jövőben játszódik. Játssz egy szedett-vedett bűnözőtrió szerepében, hogy levadásszák és leleplezzék egy gonosz megacég és a mögötte álló rosszindulatú milliárdos sötét titkait. (Csak nem Elon Muskról van szó? Mondjuk amit a Twitterrel művel…)

 

 

Péntek

 

Érdekes, ahogy a két műfaj (ami egymáshoz nem nagyon áll közel) ilyen ügyesen képes egymásra támaszkodni, ugyanis nem az a helyzet, hogy két „fél játékot” hegesztett össze a BKOM eggyé. A point-and-click elemek ugyanis körökre vannak osztva. A három karakterünk (nevük Frank, Sally és Gavin) az általuk birtokolt akciópontok segítségével léphet interakcióba a tárgyakkal. Ezeket a pontokat úgy kapjuk vissza, ha befejezzük a körünket, vagy harcot kezdeményezünk ellenfelünkkel, aki cserébe a terület készültségi szintjét megemelheti a körünk befejezése után, és ezzel az ütközetek nehezebbé válnak. A felszerelésünket, fegyvereinket és tárgyainkat a puzzle-k megoldása során leljük fel, és ha belejövünk a játék stílusába, a harcok során több akciópontot felmarkolva nem kell több kört a puzzlemegoldásra szánni. Félreértés ne essék, egyik játékmenetes elem sem tekinthető kifejezetten összetettnek, de azért azt el kell ismerni, hogy a kettő jól passzol egymáshoz, és ki is tudják egészíteni egymást.

Taktikázni kell, és valamelyest érdemes is: mindig ott van a lehetőség, hogy egy kicsivel arrébb otthagyott tárgyakért visszamenjünk, ha esetleg szorulna a nyakunk körül a hurok. A történetben pedig valóban egy milliárdos kísérleteit akarja a trió nyilvánosságra hozni a korrekt módon megírt antikapitalista sztoriban, de ez sem változtat azon a tényen, hogy ez egy tizenkettő-egy-tucat történet. Ez is ugyanazt a hiányosságot veti fel mint amit a játékmenetben is érzékelni lehet: felületes. Nincs meg az a kellő mélység, ami elkülöníti a maradandó, mondjuk 2-3 évente elővett játékot az egyszer végigjátszott, majd rövid úton el is feledett terméktől. Oké, hogy Gavinnek van egy hackelős minijátéka (mindegyiküknek van valami!), de ez magában nem teszi a játékmenetet kimagaslóvá. Rendben, hogy vannak harcok, de az ellenfeleknek több találat is kell, hogy legyőzzük őket, miközben a szinkron nagyon rövid idő alatt repetitívvé és fárasztóvá válik, és talán maguk a feladványok sem olyan nehezek mint mondjuk amit a The Witnessben látni lehetett (ha már puzzle, akkor egy kissé szokatlan, de jogos példa illik ide…).

 

 

Szombat

 

Kissé megosztó lesz ez, de a Sunday Gold vizuális stílusa nem tűnik teljesen egyoldalúnak. Pontosítva: nem mindenkinek fog tetszeni, ugyanis nem olyan kinézetű a játék, hogy egyöntetűen ki lehet mondani róla, hogy ez jó, vagy ez rossz. A karakterhalmaz elkövetője az utóbbi táborba tartozva véli úgy, hogy egy gyerekes, összefestett Peppa malachoz hasonló látványvilágot kapott a játék, ami tény, hogy cel-shaded, képregényes vizualitást (ez akár a támadások során is látható) és túlzásokba menő karakterisztikát adott a szereplőknek, de az összhatás nem tűnt megfelelőnek. Nagy eséllyel a ZA/UM sikerjátékát, a Disco Elysiumot próbálta követni, se ez nem jött össze neki.

A hangulat viszont igen: a brit pubos stílus, kombinálva a rablásokkal és megnyilvánulásokkal egészen hatásosnak bizonyult, és mindehhez egy kicsit bátrabb, sci-fibe hajló koncepció is társult a környezetben. El ne felejtsük a stresszmechanikát: figyelnünk kell, hogy kinek mennyi van, ugyanis ha túl magas, vagy hallucinálni kezd szegény, vagy egyszerűen nem teszi azt, amire kérünk. Ez ott is fontos lehet, amikor döntenünk kell, hogy Rambo módjára nekiesünk az ellenségnek, vagy inkább lopakodunk (amitől tuti parázni fog a csapat, mert azért mégis feszültséggel jár). De ez a két faktor is ugyanolyan felületes, ami miatt ez sem lesz komolyabb probléma, mert a döntéseink csak a feladataink kisebb részét érintik, meg az időt kell figyelnünk. Furcsa, amikor vannak ötletek, de nincs mögöttük tartalom, de sajnos a Sunday Gold több esetben is ebbe a hibába esett…

 

 

Vasárnap…i bronz

 

A Sunday Gold pont emiatt kap hatfelest: az elképzelések jók, de a kivitelezés miatt nem tud magasabbra jutni. Tetszetős a szatíra, jó a környezet is, nem beszélve a két műfaj keveredésével, de minden annyira felületesnek és hiányosnak hatott, és a látvány sem olyan nagyon szép. A klisés történet sem nagyon segített neki, hogy esetleg egy hetesre fel tudjon mászni az értékelése. Ha egy kicsit mélyebb lett volna minden tekintetben, nem kizárt, hogy az értékelés egy szép, kerek nyolcas lett volna. Úgyhogy ezt maximum leárazva ajánlott megvásárolni, ha a Disco Elysium tetszett. Amúgy pedig nem.

-V-

---

Kiadó: Team17

Fejlesztő: BKOM Studios

Stílus: körökre osztott point-and-click/puzzle/kaland

Megjelenés: 2022. október 13.