TESZT – Peter Parker elment szabira és afroamerikai haverja és társa: Miles Morales „veszi fel a fonalat”. Néhány hónappal a Marvel’s Spider-Man Remastered megjelenése után PC-re is megérkezik a 2020-as karácsonyi folytatás: íme a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales ismertetője.

Vajon a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales igazi folytatásnak tekinthető? Narrációs szempontból kétségtelenül igen: a játék eseményei néhány hónappal a Marvel’s Spider-Man történései után játszódnak, és arról szólnak, hogy Miles Morales mentora, Peter Parker védőszárnyai alatt próbál azzá a hőssé válni, aki szeretne lenni.

Tartalmilag azonban egészen más a helyzet: a sorozat első fejezete kifejezetten tartalmasabb és sokrétűbb kampánnyal büszkélkedhetett, annál is inkább, mivel a Remastered verzióban három DLC is helyet kapott, ehhez képest az új Pókember kalandja szinte egy expanziónak felel meg, a maga hét órájával és a végkifejletig tartó kicsivel többel, valamint a mellékküldetések jóval kisebb mennyiségével.

Mindenesetre még rövidsége ellenére is egy rendkívül élvezetes élményről beszélünk, amely a játékmenet terén különböző újdonságokra, a lebilincselő, helyenként megható történetre, valamint a tovább érlelt művészeti ágra számíthat: olyan elemek, amelyek miatt a Miles Morales kötelező darab mindenkinek, aki a Marvel’s Spider-Man-t élvezte.

Aztán jön a kérdés, amit mindannyian feltesznek maguknak: milyen a Nixxes által a Windows platformra készített játék konverziója, és hogyan viszonyul az első fejezethez végzett munkához? Vedd fel a jelmezed, töltsd be a hálóvetődet, és ha már itt tartunk, vegyél fel sapkát és sálat is, mert hideg van odakint: itt a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales for PC kritikája.

Történet: A „végső Pókember”?

Az Ultimate Fallout minisorozat lapjain született a Föld-1610-es Peter Parker halála után, a Brian Michael Bendis, Warren Ellis és Mark Millar által 2000-ben létrehozott Ultimate Univerzumban, Miles Morales egy lényegesen más eredettörténettel büszkélkedhet az Insomniac játékokban, tökéletesen illeszkedik a játékuniverzumba, amelyről a Marvel’s Spider-Man értékelésében beszéltünk.

Miután a sorozat első játékának végén a Pókemberrel azonos képességek birtokába jutott, Miles elmondja barátjának, Peternek, hogy mi történt vele, és az utóbbi felfedi neki az igazságot, ad neki egy jelmezt, és beleegyezik, hogy „kiképzi” őt, hogy olyan legyen, mintha ő lenne New York és különösen Harlem őrzője, a környék, ahol a fiú az édesanyjával él az apja tragikus halála után.

Az út, amelyen a fiatal főhős a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales kampányában találja magát, tehát az az út, amely elvezeti őt a hőssé váláshoz, de mindenekelőtt ahhoz, hogy emancipálja magát és megszerezze saját identitását a város lakói szemében is. akik mindig is az „igazi” Pókember segédjének, valamint egy diszkrét bajkeverőnek tekintették: ez a koncepció a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales korai jeleneteiben is megismétlődik.

A történet tehát kifejezetten erre a témára koncentrál, és nagyon kevés kitérőt enged meg magának, de a történet központi szereplőit nagyszerű jellemfejlődésen mennek keresztül, illetve számíthatunk az ismét kifogástalannak bizonyuló, néhány esetben egyértelműen a filmes Pókember előtt tisztelgő, rendkívül látványos jelenetekre.

Egy átlagos srác, akiből szuperhős lesz

Miles egy átlagos fiú, aki azonnal szimpatikus, és azt kell mondani, hogy a szerzők nagyon jól megfűszerezték a történetét olyan részletekkel, amelyek képesek emberi mélységet adni a főhősnek. Igaz: egyes narratív megoldások telefonhívásnak tűnnek, és nélkülözik az igazi fordulatokat, ahogy a gonosztevők száma is jelentősen lecsökkent a már említett Marvel Pókemberhez képest.

A maga kis módján, mondjuk így, a játék mindazonáltal rendkívül élvezetesnek bizonyul, sőt, ügyesen el is fedi a hagyományos stílusú nyílt világ szerkezetének korlátait, szintén és mindenekelőtt annak az ötletnek köszönhetően, hogy a melléktevékenységek többnyire opcionálisok, amelyekkel kipróbálhatjuk magunkat egyik főfeladatban és a másikban, mivel nem csillognak a változatosság és a komplexitás terén.

Játékmenet: mint a Pókember, van amiben jobb, van amiben kevésbé

Miles ugyanolyan képességekkel van felruházva, mint Pókember, de valami többel is: a kampány kezdeti szekvenciái során felfedezi, hogy képes pusztító bioelektromos kisüléseket kibocsátani (képességek, amelyeket a fejlesztők leleményesen kihasználtak arra is, hogy itt-ott szép környezeti rejtvényeket állítsanak fel), valamint képes elvegyülni azáltal, hogy szó szerint láthatatlanná válik, bár csak korlátozott ideig.

A szabad folyású harci rendszert sikerült még inkább optimalizálni, kevesebb mellé ment, üres lövések és jobban kialakított harci ritmus jellemzi az újabb részt. Ennek eredményeképpen az összecsapások terén a játék még inkább frenetikus és szórakoztató csaták. amelyben stratégiailag adagolni a speciális mozdulatok koncentrálni őket a legveszélyesebb és legnehezebb ellenfelek.

Ebből a szempontból is kevésbé gazdagnak bizonyul a folytatás: New York különböző bűnbandáit alapvetően három ellenfélkategória váltotta fel, jelen esetben az utcai bűnözők, a Roxxon zsoldjában álló zsoldosok és az Underground tagjai, bár soraik között típusok, felszerelések és képességek tekintetében többféle változatosságot is találunk.

Sajnos bossharc fronton kevés az újdonság és a változatosság: a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales, amiatt is, mert a kampányban mindössze három (valójában két és fél) gonosztevő szerepel, akikkel meg kell majd küzdenünk. Másrészt a fejlesztők tovább javították a háló lengését és általában a Manhattanen belüli mozgásképességünket, nagymértékben csökkentve azokat a helyzeteket, amikor a karakter függőleges falra futáshoz folyamodik, viszont felgyorsították a hálón lengedezést egy újabb, levegőben történő indításnak köszönhetően.

A főhős emellett teljesen új animációkkal büszkélkedhet Peter mozgásához képest, és ez jól látszik, amikor egyik épületről a másikra hintázik, vagy csak éppen harcol. Úgy tűnik, Miles mindig egyensúlyban van, pedig kezdetben egy ügyetlen és koordinálatlan mozgású srác, akit azonban a neki adott képességek „mentenek meg”, amelyek többek között emberfeletti reflexeket és felkészültséget kölcsönöznek neki.

A PC-s verzió különbségei

Így jutunk el a PC-s változathoz, a jelen ismertető tárgyához. Mi változott a Miles Morales játékban az előző részhez képest? Ahogy várható volt, nagyon kevés. A grafikai beállítások ugyanazok, mint az előző epizódban, és sajnos ezúttal is hiányzik a felbontás százalékos skálázása, valamint egy belső benchmark, amely lehetővé teszi a teljesítmény ellenőrzését. A felskálázási technológiák hatásáról kiderült, hogy nagyon korlátozottak, a DLSS, FSR, XeSS és IGTI csak kis mértékben javítja a teljesítményt, bár elméletileg az effektív felbontás jelentősen csökken. Megtaláljuk a dinamikus felbontás lehetőségét is az fps-céllal, ami azonban agresszívan működik, és nagymértékben csökkenti az általános minőséget.

A Ray tracing sokat nyom a latban, mondtuk: ha elkerüljük az aktiválását, a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales egy RTX 3070-en képes valódi 4K-n futni átlagosan 50 fps-sel, upscaling technológiák nélkül és az összes beállítást maximális értékre húzva. Innentől kezdve már csak egy kicsit kell ügyeskedni, hogy minden helyzetben, még a legzűrösebb és legforgalmasabb helyzetekben is 60 fps-sel fusson a játék. Ismét kár, hogy ezt nem lehet megtenni egy egyszerű százalékos skálázással, mint ami az Uncharted Legacy of Thieves értékelésünkben írtunk.

A maximális beállítások és a 4K helyett a ray tracing aktiválásával elég komoly teljesítménycsökkenés következik be, amitől akár 10 fps-sel is csökkenhet a képfrissítés. A játék ráadásul hajlamos a változásokat fokozatosan és nem azonnal végrehajtani, ami sok nehézséget okoz, amikor a legjobb kompromisszumot próbáljuk megtalálni a részletesség és a gördülékenység között. A mi esetünkben azonban sikerült viszonylag stabil 60 képkockát elérnünk úgy, hogy 1440p-re csökkentettük a felbontást, és a Max előbeállítást használtuk (ami „magas” lenne) mind az általános beállításoknál, mind a sugárkövetésnél, de a DLSS-t is „minőség” fokozaton tartva.

Nézd csak! Itt jön egy másik Spider-Man!

A Marvel’s Spider-Man: Miles Morales egy magával ragadó, látványos folytatás, néhány fontos játékmenetbeli fejlesztéssel: és kihagyhatatlan azoknak, akik élvezték az Insomniac Games sorozatának első epizódját, bár tartalmilag a játék tartalmában (DLC révén) sokkal szegényesebb az alap Marvel’s Spider-Man Remasterednél, és az eladási ár sem tükrözi jobban ezt a helyzetet. A PC-s konverzió ismét szolid, de bizonyos szempontból ellentmondásos, rengeteg opció van, de a skálázhatóság miatt hiányzik pár fontos lehetőség, így végsősoron ahhoz, hogy az élményt igazán a maximumra tudjuk vinni, egy csúcskonfigurációra van szükség.

-BadSector-

Kiadó: Sony Interactive Entertainment

Fejlesztő: Insomniac Games

Stílus: Akció-kalandjáték

Megjelenés: 2020. november 12. (PlayStation 4, PlayStation 5), 2022. november 18. (PC)