TESZT – A Sonic franchise új része próbált újítani. Többnyire sikerrel. De ezúttal is ugyanolyan megosztó módon tette, mint anno a három változatban is megjelent 2008/2009-es Sonic Unleasheddel. Ezúttal viszont egy kiadást kapott az öt konzol és a PC, és ezek közül érdemes a Switch és a PC verziót azonnal elfelejteni: előbbin a technológiai limitáció, utóbbin a folyamatosan hazatelefonáló Denuvo miatt nem javasolt a vétel.

Éld át Sonic élményét, mint még soha!

Tails

A három évtizede tartó Sonic folyamatosan jelentkezik ilyen-olyan játékokkal. Voltak sikeresebb spin-offok (Sonic & All-Stars Racing Transformed) és kudarcba fúlóak is (Sonic Free Riders a Kinecten); és szintúgy voltak nagyon jó fő epizódok (Sonic Generations) és botrányosan pocsék részek is (a 2006-os Sonic The Hedgehog például). De a Sonic Frontiers egyik kategóriába sem tartozik. Beismerten a Sonic Adventure nyíltabb világgal rendelkező stílusa felé néztek vissza, de eközben a művészeti stílus inkább életszerűbbé vált, ami talán a két, sikeresnek tekinthető filmadaptáció miatt is történhetett. A nyílt világa több zónára van bontva, eltérő témákkal (amik klisések, úgyhogy egyetlen példa sincs itt megemlítve), és ezekben többféle puzzle van, kihívásokat lehet teljesíteni, és ellenfelekből is vannak nagyobbak, ahol a csaták (ha Super Sonická válunk) inkább eltérnek a régebbi részekben (Sonic Adventure 1-2, Sonic 2006…) látottaktól, és inkább emlékeztettek például a Dragon Ball: Kakarotra, esetleg a Xenoverse 2-re. Szóval több nagyobb terület van, és ezek térképét a kihívások teljesítésével bővíthetjük, de vannak csövön csúszó szegmensek és időfutamok is (elvégre a sebességet ki kell használni).

Ehhez persze a franchise-ra jellemző sztori társul, és a szinkron megosztó lett: nem biztos, hogy Sonic hangja mindenkinek elnyeri tetszését. Ez a gondolat arra is vonatkozik, hogy Sonic nem csak két-három mozdulattal rendelkezik, hanem komplett mozgástára van (és ezeket skillfa-szerű módon nyithatjuk meg), és a modern játékokban talán túl sokszor látott tutorial/gyakorlási opciót érdemes alkalmazni, mert ezek a mozdulatok hasznosak lesznek, hiába van az, hogy ha esetleg eltalál minket valami, akkor nem bukjuk el az összes gyűrűnket egyszerre (nagy eséllyel a Nintendo Switch-en futó port kiakadna, ha egyszerre 400 gyűrű kihull a kék sündisznóból). Sonic sebességét vagy erejét is szintenként emelhetjük magasabbra, és a nyílt világ hatása egyszerre két játékot juttathat eszünkbe. Egyrészt a kezelőfelület inkább hatott egy Assassin’s Creedre, másrészt pedig a játékmenet inkább a Super Mario Odyssey (és vizualitásban a The Legend of Zelda: Breath of the Wild) felé hajlott. Aztán ha elegendő kulcsot gyűjtünk össze, akkor megnyílik a játék második térfele (amit először eléggé abrupt módon fogunk látni a játék legelején, az intro jelenet után).

Amy

A Cyber Space (kiberűr) pályák a klasszikus stílust képviselik, ám az oldalnézet helyett hátulról láthatjuk Sonicot, így inkább a Sonic 06, esetleg a Sonic Heroes (sans csapat), vagy a Sonic Lost World stílusát vette át a Frontiers. Ezek a pályák rövidek (megérzésre több időt töltünk el a nyílt világban), de itt komoly teljesítményt kell felmutatni, ugyanis a megfelelő idő elérésével kulcso(ka)t kapunk, amik szükségesek lesznek a Chaos Emeraldok megszerzéséhez. Ha ezek összejönnek, akkor Super Sonicként a régió titánja legyőzhető (itt válik DBZ-be a harc), aztán mehetünk a következő területre.

A monotonitást megtöri például a horgászós minijáték (és itt van az a hülye Big az első Sonic Adventure-ből, és most röhög a karakterhalmaz elkövetője az ottani hangeffektjein; Jon St. John, Duke Nukem hangja viszont nem tért vissza…), ami zeneileg jó aláfestésű, de láthattunk már a SEGÁtól jobban kidolgozott horgászatot. A vízben legalább el lehet feledni, hogy a környezet nem tűnik olyan élénknek, mint a régebbi részekben. Sokszor hatalmas, üres területek vannak kihasználatlanul. (Nem annyira, mint a Sonic Boom: Rise of Lyric esetében.) Ezeken a harcok (mert nem csak annyiból áll, hogy rájuk ugrunk és pakk) legalább jók, mert azért kissé változatosak, és legalább van értelme körüljárni mindent, mert a maximalistáknak is azért kedvezni kell. Nekik több nehézségi szint is van, úgyhogy lazán két számjegyű órát is bele lehet ölni a Sonic Frontiersbe.

Big

A Sonic Frontiers azért kap egy hat és felest, mert el lehet tölteni vele az időt, ha megszokjuk, hogy mennyire más mint a Sonic Forces (karakteralkotás most nincs), mennyire nem retro mint a Sonic Mania, és mennyire nem komolytalan mint mondjuk a Sonic Heroes volt itt-ott. A játék a rajongóknak ettől függetlenül kötelező vétel, de azért érdemes a frame rate opciót választani a kurrens-gen konzolokon, mert ebben az esetben a 4K nem tűnik értelmes választásnak. Itt a sebességen van a lényeg. Az pedig megvan. Nem átlagos a termék, de lehetett volna jobb is, ugyanis a nyílt világos szegmensek nem tűntek annyira koncentráltnak, mint a sebességre építő Cyber Space pályák. Eggman ezúttal is megkapja a magáét.

-V-

Kiadó: SEGA

Fejlesztő: Sonic Team

Stílus: nyílt világú akció-kaland

Megjelenés: 2022. november 8.