TESZT – A Goat Simulator megőrizte azt, ami az első részben is jellemző volt rá: szórakoztató tud lenni, de egyszerre hosszabb távon nem javasolt a Coffee Stain North terméke, viszont rövidebb dózisokban szórakoztató, kellemes, sőt, kooperatívan még inkább hangulatos tud lenni a kecskellemetlenkedés. S mégis: a furcsasága az erénye, és nem teljesen „funkcionál megfelelően”, de direkt teszi ezt.

Pilgor ismét jeleeeeeen! Gyűjtsd össze a csordádat, és vágj bele a Goat Simulator 3-ba; egy teljesen új, teljesen realisztikus, többjátékos sandbox farmélménybe.

Só

Először is egy mondat arról, hogy hol a Goat Simulator 2: ez lenne az. Csak poénkodnak a fejlesztők, úgyhogy ugrottak egyet. Ilyen volt a Leisure Suit Larry történelmében is. A komolytalanság a játékmenetre is vonatkozik: nem akar mély, megható történettel rendelkezni, mert nem ez a célja. Szórakoztató akar lenni, így amikor a furcsa fizika jóvoltából minden gyakran robban, és amikor megtaláljuk a dolgokat, amivel interakcióba léphetünk, az feledteti a kidolgozott történet hiányát. Fel lehet robbantani szinte bármit, és röhögni lehet azon, amikor a közelben levő autók úgy pattognak, hogy az egyszerűen kacagásra késztet. A műfaj nyílt világú, de ennek lebontása tűnik inkább feladatnak. Egy változás viszont van az előző részhez képest: most már vannak küldetések és előremenetel, ami a Goat Simulatorra nem nagyon volt jellemző, így most gyűjteni kell a tárgyakat, mintha egy PS1-es korszakból származó platformert játszanánk. A végén még egy boss is van, ami azért meglepő lehet.

Hiába a küldetések, a feladat megszokott lesz: a legtöbb esetben ugyanis vagy el kell vinni egy tárgyat a kijelölt pontra, vagy tönkre kell vágni azt. Az utóbbi esetben sokszor le kell fejelni azt, vagy bevethetjük a nyelvünket, hogy megnyaljuk a sót. Illetve ezzel ragaszthatjuk magunkat a tárgyakhoz. Ugrani is lehet, mégpedig háromszor is, így az akrobatika sem marad ki a Goat Simulator 3-ból. Ha kellően őrültek vagyunk, akár a volán mögé is beülhetünk, de ha az eddigi fizika is kiszámíthatatlannak volt nevezhető, a helyzet tovább fajul így. Természetesen ha nem lennének poénok a küldetésekben, a játék megszűnne kecskeszimulátor lenni. Addig rendben is van, hogy a Goat Simulator 3 parodizálni próbál, mert jól áll neki, de ezzel túlzásba megy, és kliséssé válva pontosan ugyanaz jellemző rá mint az általa parodizált játékokra. Azaz, és ez angolul jobban hangzik, de elég sokat élt ahhoz, hogy végül hősből gonosszá váljon. Szóval olybá tűnhet, hogy a ló túloldalára esett át a játék, ahogy a Counter-Strike, a The Elder Scrolls V: Skyrim, vagy ahogy a DOOM is becsusszan a Coffee Stain North célkeresztjébe. (Vajon az Ikeát miért kellett parodizálni? Továbbá: az utalások néha túlzottan kifinomultak, így nem mindenki fogja megérteni őket.)

Bors

A Goat Simulator 3 legerősebb pontja az, hogy maximum négyen együtt játszhatunk. Emiatt talán jogos lehetne két értékelést adni a játéknak, de annyit itt el lehet mondani, hogy kooperatívan plusz 1 pontot (10%-ot) hozzá lehet adni a jobb hangulat és a nagyobb őrültségi faktor jóvoltából. Ekkor pedig tényleg elszabadulhatnak az indulatok és a gondolatok, és egy jó baráti kör esetében javasolt esetleg alkoholt fogyasztani, mert úgy még inkább röhögésre fogja késztetni a brigádot, ahogy minden szétesik körülöttünk. És az a baj, hogy mivel strukturálisan sokkal inkább nevezhető játéknak az első részhez képest, a kétélű kard itt inkább ártalmas lett.

Már szó volt arról, hogy rövidebb szegmensekben érdemes játszani a főleg mintha a Twitch-en és a YouTube-on közvetítő „népszerű” játékosoknak (influenszereknek?) szánt műfajú termékkel foglalkozni, ugyanis egy idő után fárasztó lehet, hogy a legtöbbször a kiszámíthatóság talajára pottyan, és a véletlenszerűség egy idő után már nem képes poénosnak hatni. Oké, vannak küldetések, de mögötte az alap nem nagyon változott, csak ki lett bővítve, ám nem annyira rossz ez a helyzet, hogy Patyomkin-játéknak kellene nevezni (azt a magyar állami mindenre lehet elmondani). Ez az értékelésben is képviselteti magát.

Paprika

A Goat Simulator 3 egy jóindulatú hetest kap, mert a játék maga jó. Ha barátokkal játsszuk, a hetest nyugodtan nyolcasnak lehet tekinteni. Szórakoztató élmény, hangulatos, és néhány utalás benne megállja a helyét, de egy idő után esetleg az idegeinkre mehet. És pontosan emiatt nem biztos, hogy jobban is lehet nevezni az első részhez képest. Az abszurditás garantálja, hogy a rajongók örömmel beszerezzék ezt a játékot, de nem biztos, hogy mainstream termékké fog válni. Az első rész ezt elérte (még Android és iOS port is van belőle, utóbbi biztosan). Viszont ne felejtsük, hogy ez a játék nem teljes áron jutott el a boltok polcaira. Így ennek tükrében kell értékelni, és emiatt a 7/10 értékelés megfelelően tükrözi, hogy ez egy jó játék, de nem kiváló. Pilgor megteszi, amit kell, de több kecske valóban megnyalja a sót. Talán még a show-t is.

-V-

Kiadó: Coffee Stain (Embracer Group)

Fejlesztő:Coffee Stain North

Stílus: kecske szimulátor

Megjelenés: 2022. november 17.