FILMKRITIKA – Két fiatal: egy fiú és egy lány esik szerelembe egymással, ami manapság a sok-sok romantikus magyar filmben már megszokott, itt viszont az igazán eredeti alapötlet, hogy egyikük gyorsan meghal, a másik pedig egy hullaház éjjeliőre, aki továbbra is „hulla szerelmes” a már halott lányba – aki viszont éjjelente (több más holttal együtt) nagyon is élő. Vagy csak élőhalott? Nagyon összezavartunk most mindenkit? Sebaj, ennek a különleges hangulatú sci-fi, fantasy, horror, és romantikus komédiának valahol ez is a célja…

Amikor Madarász Isti rendező az Átjáróház sajtóvetítése előtt arról beszélt, hogy nem szeretné, ha a jövő héten mozikba kerülő, következő Avatar-filmmel kellene konkurálnia, kicsit mosolyogtunk, hiszen maga a gondolat is valahol naivnak tűnhet: első blikkre hogyan is konkurálhatna egy magyar film a több százmillió dolláros amerikai szuperprodukcióval? És míg valahol a magyar költségvetés is határolta be az Átjáróhát lehetőségeit, ugyanakkor Madarász Isti filmje egy rendkívül ambiciózus, történetében és (egy-két kisebb bakit leszámítva) látványvilágában is izgalmas sci-fi és fantasy horror vígjáték, egy romantikus történetbe öntve, amely összességében remekül vegyíti ezeket a műfajokat, miközben az összkép egy a magyar filmgyártásban is eredeti alkotás.

Szerelem első (majd második) vérig

Krisztián (Bárnai Péter) és Ági (Rujder Vivien) már csecsemőkorukban is „találkoznak” egy szülészeten, ahol egy tragikus katasztrófa zajlik le, majd évekkel később, egy biciklibaleset során, felnőttként ismét összefutnak. Ez a találkozás Krisztián részéről szerelem első látásra, míg Ági csak némi győzködés után megy bele az első randiba. Krisztián közben munkát kap egy hullaház éjjeliőreként, ahol különös események történnek: bizonyos holtak „életre kelnek”, méghozzá azok, akiknek valamilyen „befejezetlen ügyük van” az életben, Krisztián feladata pedig az lesz, hogy ezeket az ügyeket rendezze. (Szóval, aki netán karrier terén hullaház éjjeliőr munkakörben gondolkozik, nem árt, ha alaposan meggondolja, milyen egyéb „járulékos” tevékenységek várhatnak még rá…) Amelyik „élőhalottnak” pedig ezt nem sikerül elintéznie, az a kegyetlen, démoni „Boncmester” (Kulka János) kezei között végzi, aki elrabolja a holtak lelkét a véres trancsírozás közben.

Miután Krisztián a sok újdonság miatt kicsit túl sokáig alszik, ezért lekési a randit, Ági egy olyan buszra száll fel, amely borzalmas balesetet szenved, Ági pedig a halálos áldozatok között van. A többit gondolom, már ki is találtok: Ági is a hullaházba kerül és Krisztiánnak az ő „ügyeit” rendezni kellene – feltéve, ha tudná, hogy mi az, ami visszatartja. Hősünk pedig ráadásul még továbbra is „hulla szerelmes” a halott Ágiba is, így mindent meg akar tenni, hogy a különleges képességekkel és varázserővel rendelkező, boszorkány nagynénje segítségével visszahozza a lányt az élők sorába.

Galla is „haláli”

Ahogy a bevezetőmben említettem, az Átjáróház többféle műfaj ügyes és eredeti keveréke, bár a tipikusan magyar módon romantikus szál most sem hiányzik. Naiv, fiatal szerelmesek kálváriája ez most is, ebből a szempontból jellegzetesen magyar film csak az Átjáróház, mert egyébként sok tekintetben innovatív. A sokféle zsáner ügyes keveredése mellett a humor sem hiányzik a filmből, amelyet ezúttal Galla Miklós (mint a hullaház igazgatója) a tipikusan rá jellemző, kacagtatóan fanyar stílusával szolgáltat nekünk. Galla ugyan nem szerepel olyan sokat a filmben, de minden másodperce miatt már megéri megnézni az Átjáróházat és akkor a film egyéb pozitívumait még nem is említettük.

Mert amúgy van belőlük bőven. A mesebeli Budapesten forgatott film helyenként képileg is izgalmas, abszurd, vagy groteszk világot kínál és attól sem fél, hogy több korszakot keverjen benne, amelyek így megadják a film sajátságos hangulatát. A filmben például Ági egy olyan ősrégi buszra száll, amelyet az ötvenes évekről szóló képekről (vagy az akkoriban játszódó, vagy készült filmekből) láthattunk csak, miközben Krisztián a nyolcvanas évek magyar slágerjátékát, a Rubik-kockát próbálja kirakni. Az események ugyanakkor a jelenkorban, 2022-ben játszódnak, lévén az egyik jelenetben megtudjuk, hogy Ági 29 éves és 1993-ban született…

Egyedüli negatívum talán, hogy bizonyos (főleg túlvilági) részekre azért elég erőteljesen a nyolcvanas évek televíziós alkotásainak olcsó (és vicces) kosztümjei, ruhái jutottak eszembe és szerintem ezt a szoros költségvetés határolta be, nem az alkotók vizuális elképzelései.

„Halálos ez a szerelem, úgy kell ez, nagyon kell ez én nekem…” (Ági és fiúk)

Az Átjáróházat nehéz lenne bármihez hasonlítani, de olyan szürreálisabb, groteszk Netflix horrorsorozatok jutottak eszembe, mint például legutóbb Guillermo Del Toro Rémségek tára című sorozata, ahol a halottak szintén, több részben is központi szerepet kaptak. A romantika azért az Átjáróháznak mindenképpen egy erős motívuma, tehát talán egy csipetnyi „Ghost” (Patrick Swayze, Demi Moore) is közrejátszik, csak itt az élő főszereplő nem egy szellem, hanem egy élőhalott iránt érez reménytelennek tűnő szerelmet. Aki szereti az ilyen egyedi stílusú, de azért erősen romantikus történeteket, azoknak mindenképpen ajánljuk ezt a filmet!

-BadSector-