TESZT – Amennyire a játék betépettnek képzeli magát az élettől, annyira szakadt el a valóságtól és a minőségtől Justin Roiland játéka. Az illetőt a Rick and Morty sorozat kapcsán lehet ismerni, de nem kötelező a sorozat ismerete ehhez az abszurd, szokatlan, káromkodásokkal teli lövöldözős játékhoz, aminek a címe amúgy a történetre is vonatkozik.

Justin Roiland fejéből jött a High On Life. Az emberiséget egy idegen kartell fenyegeti, amely drogként akarja felhasználni őket. Rajtad múlik, hogy megmentsd és társulj karizmatikus, beszélő fegyverekkel, legyőzd Garmantuoust és bandáját, és megmentsd a világot!” – szól a Steam értékelés.

Alien shooter

Rengeteg földönkívülit kell kiiktatni az élő és beszélő fegyverek segítségével. Pisztoly, shotgun, automata pisztoly, illetve az utódaival támadó fegyver is van. A fegyverek tuningolhatóak a szervek segítségével, és ezeket vagy ládákban találjuk, vagy a boltban lehet megvenni őket. Kelleni is fognak, ugyanis a játék jelentős része során (leszámítva az utolsót, az alacsony tárkapacitású Lezduitot) a legtöbbjük átlag alattinak hat, és ebből adódóan a legtöbb ellenfel ünkbe rengeteg töltényt kell applikálni, hogy azok kidőljenek, pláne a Kenny néven futó első pisztollyal. Ez rombolja a hangulatot, és ez főleg akkor érvényes, amikor a bossfightok során is rengetegszer el kell találni őket. A fegyverek pontossága is megkérőjelezhető, és ez alól talán a (naná, hogy ausztrál… talán túl sokat nézték a fejlesztők a Crocodile Dundee-t) kés a kivétel, ami legalább nem beszél megállás nélkül.

Ha már duma, csak eleinte tűnik fókuszáltnak a mondanivaló, és később ez nem tűnt olyannak, de az idegesítő tényező tovább erősödik, amikor végig kell hallgatni a monológokat, és hiába reflektálnak arra, hogy esetleg elfordul a játékos, vagy legalábbis elmegy a helyszínről. Néhol a minijátékok hathatnak így: van például egy, ahol a papírmunka vár, és ez a kényelmetlen gondolat később is fenn fog maradni, mert a pontatlan lövöldözés mellett ezek a kitérők inkább rossz érzést keltenek, mintsem kitérőként szolgáljanak. A látvány miatt talán az sem kizárt, hogy ez a játék korábban VR-ral volt tervezve (és mivel Roiland korábban a Trover Saves the Universe-en dolgozott, ami szintén VR-cím, talán nem véletlen?), mert láthatjuk a karakterünket már a kiválasztás során, a tempó is szokatlan, a bossok mérete talán direkt túl lett méretezve, illetve a vizualitás is errefelé terelhet gondolatilag. Kissé drogos Teletubbies-hatást kelthet, amennyire egyszerű kinézete van később. Eleinte még nem, mert az első nyílt világú szekció a cyberpunk stílusával eltér. Ha kissé követhetetlen az ingadozás a témák között, nem véletlen: a játék maga is mintha imbolyogna.

Sajátos humor

A kb. 16-17 órát igénylő végigjátszás már a legelején erős káromkodásba kezd, és ez nem fog leállni szinte egyetlen pillanatra sem. A humor nem biztos, hogy mindenkinek így fog hatni, és talán a Rick and Morty sorozathoz hasonló ez (a karakterhalmaz elkövetője egyetlen epizódot sem látott belőle). Hiába tűnik egy-két helyszín kellemesnek, a párbeszédek közül néhány már az idegtépő szintjét követi. S mégis ez teszi egyedivé a High On Life-ot, ugyanis a türelmünk tesztelésén túl ugyanis a szülőnk otthonában (ez ugyanis a főhadiszállás) lehetőség van arra, hogy végignézzünk egy teljes filmet.

Nem, ez nem valami vicc: konkrétan ott van a játékban a Tammy and the T-Rex 1994-ből Denise Richardsszal a főszerepben, és a barátjának agyát egy, kb. a Five Nights at Freddy’sből kiugrott dinoszauruszba tették át. De ezen túl még azért szót kell ejteni a közlekedésről is, ugyanis ezt a felettébb erőszakos késünkkel ejthetjük meg, és így juthatunk át egy kábelen A pontról B-re, később pedig már egy jetpackkel is lehet mozogni (ennek kimaxolásával pedig nem kevés távolságot lehet megtenni). Ezeket látván megint fel kell tenni a kérdést, hogy a High on Life nem VR-ra lett eredetileg tervezve? Ugyanis az immerzió a virtuális valóságban lenne jobb, ha ezeket ott lehetne alkalmazni.

Időnként vicces

A High On Life csak és kizárólag azért kap öt és felet, mert néhány pillanata azért képes humoros lenni, illetve azért azt is fel lehet írni pozitívumként, hogy pár karakter a stábból bizarr és jól is áll neki. Viszont ez egy türelemjáték. Próbára teszi a türelmet, amikor a fegyvereket használjuk és hallgatjuk; amikor a jelenetek végét várjuk; amikor elindítjuk a játékot, és amikor a humortól már inkább szabadulnánk minél messzebbre. Akinek Roiland munkássága tetszik, kezelje a pontszámot egy hetesként, de a többieknek a High On Life nem tekinthető ajánlott vételnek, ugyanis néhol mintha kezdene az egész beindulni, aztán belassul az egész, mert hallgatni kell, ahogy a karakterek beszélnek, mozdulni pedig nem nagyon lehet. Hullámzó, imbolygó összképet ad magáról, és a dialógus önmaga nem teszi a terméket sikeressé. Nem lenne meglepő, ha néhány év végi rossz játékos listán is felbukkanna.

-V-

Kiadó: Squanch Games

Fejlesztő: Squanch Games

Stílus: akció-kaland, FPS

Megjelenés: 2022. december 13.