FILMELŐZETES – A Babylon szédítően magával ragadó történet szélsőséges ambíciókról és féktelen kihágásokról – számos karakter felemelkedését és bukását mutatja be Hollywood első fénykorából, amikor a gátlástalan dekadencia és a mérhetetlen perverzió ülte torát.
Damien Chazelle forgatókönyvíró-rendező 15 éven át érlelte dédelgetett tervét, kutatott, világot épített, és csak ezután állt neki az írásnak, majd kezdte rendezni a filmet.
„Egy új művészeti forma és egy új iparág korai időszakában próbáltam belenézni a mikroszkóp lencséjébe, és megnézni, mi történt, amikor mindkettő még csak a szárnyait próbálgatta – magyarázza Chazelle. – De ennél is komolyabban érdekelt, hogy megmutassam, mi jellemez egy változó társadalmat. A húszas években számos gyors és szinte katasztrofálisnak tűnő változás zajlott Hollywoodban, volt, aki túlélte, sokan pedig nem. Manapság ezt ’új korszakot nyitó bomlási folyamatnak’ nevezhetnénk. Láthatjuk, hogy ezek az emberek mi mindenen mentek keresztül, és át tudjuk érezni, mekkora személyes árat fizetett az a sok ember, akiket akkoriban a túlzott becsvágy Los Angelesbe vonzott. Sötétebb vetülete is van ennek a sztorinak, mint korábban gondoltam. Megjelent a szinkronhang (vagyis a forgatáson fölvett eredeti hang; addig a némafilmek számára utólag állítottak elő zenét, ennek tehát semmi köze a mai utószinkronhoz – a ford.), új erkölcsi szabályok születtek – amelyeket aztán a Produkciós Törvényben foglaltak össze a harmincas években –, és egy lényegében informálisan működő közösséget olyan globális iparággá szerveztek át, amilyennek ma is ismerjük. Ezzel párhuzamosan Los Angeles falusias sivatagi városkának mondható településből a világ egyik legnagyobb megapoliszává nőtte ki magát röpke egy évtized alatt, a húszas évek kezdetétől. Rengeteg csillogó épület és filmstúdió emelkedett ki a hamuból, de ez iszonyú emberi áldozatokkal járt.”
A Babylon ötlete 2009-ben továbbra is foglalkoztatta Chazelle-t, de közben elkészítette első nagyjátékfilmjét (Guy and Madeline on a Park Bench), ami annyira megtetszett a Focus Features egyik fiatal igazgatójának, Mathhew Plouffe-nak, hogy ismeretlenül találkozóra hívta a rendezőt. Chazelle elmesélte egyik filmötletét, ami a némafilm-korszak alkonyán játszódó, sokszereplős tragikomikus eposz lehetne.
„Egy ilyen léptékű film elkészítése akkoriban képtelenségnek tűnt pusztán a méretek és a költségek miatt – mondja Plouffe, a Babylon egyik producere. – De mi fiatalok voltunk, mertünk nagyot álmodni, és a következő években sokat beszélgettünk a projektről, miközben a barátságunk és a karrierünk egyre haladt előre.”
2018 nyarától 2019 tavaszáig Chazelle és Plouffe magánvetítéseket szerveztek használaton kívüli mozikban, hogy újranézhessék 35 milliméteres formátumban azokat a filmeket, amelyek inspirálták őket – ezek olyan alkotások, amelyek rendezői szemlátomást új horizontokat akartak meghódítani, és amelyeket Pauline Kael kritikus emlékezetesen „ínyencek filmjeinek” nevezett. A teljesség igénye nélkül: Türelmetlenség (D. W. Griffith: Intolerance), Játékszabály (Jean Renoir: The Rules of the Game), Robert Altman: Nashville, A Leopárd (Luchino Visconti: The Leopard), Szarvasvadász (Michael Cimino: The Deer Hunter), Az édes élet (Federico Fellini: La Dolce Vita), Aranypolgár (Orson Welles: Citizen Kane), Keresztapa II, Apokalipszis most (Francis Ford Coppola: The Godfather Part II, Apocalypse Now), Paul Thomas Anderson: Boogie Nights, Nagymenők
(Martin Scorsese: Goodfellas).
Chazelle mélyen beleásott a némafilm-korszak történetébe, és egészen más benyomása alakult ki a húszas évek emberéről, mint ahogyan eddig ábrázolták.
„Gyakran azt gondoljuk erről a korszakról, hogy a túlzott martinifogyasztás volt a legmerészebb kihágás. Pedig az a helyzet, hogy ezek az emberek teljesen eszeveszett világban működtek, ahol egy egész iparág és egy város nőtt ki a földből, ehhez pedig bizonyos fokú őrületre volt szükség.”
„Kutatásaink során rábukkantunk egy csomó olyan dologra, amik jóformán kiütöttek – mondja Olivia Hamilton producer. – A fellelt tények felülírtak számtalan közkeletű vélekedést, amit a korszak emberéről gondoltunk. Különösen Hollywood volt sokkal vadabb, lármásabb, sokrétűbb és szabálytalanabb formájú, mint eddig képzeltük.”
„Ez iszonyúan amerikai történet – mondja Chazelle. – Egy csomó jöttment meg vigéc meg bandita meg álmodozó otthagyja az előző életét, sátrat ver a sivatagban, és létrehoz egy iparágat, ami globális óriássá válik. Ebből aztán hatalmas dicsőség és tragédia származik.”
Miután Chazelle megtette első kutatási körét, összeállt egy százoldalas, egyes sortávval írt Word dokumentum, amit Plouffe tréfásan Disszertációnak keresztelt el. Benne volt minden alapvető dolog, ami a filmhez kellett – honnan származnak az ötletek a karakterekhez, hogyan születtek a jelenetek, mi a történelmi háttér. E dokumentum alapján 2019 elejére megszületett a Babylon forgatókönyvének első változata. A következő hónapokban Chazelle gondosan alakítgatta, és májusra kész lett.
„Nem tudtuk, hogy jön a covid, azt sem, hogy kik lesznek a szereplők, de abban biztosak voltunk, hogy ez a legvadabb, legképtelenebb forgatókönyv Hollywoodban, és bármire képesek vagyunk azért, hogy vászonra kerüljön” – mondja Plouffe.
A forgatás 2021. július 12-étől október 10-éig zajlott, és bár a stábból sokan még soha nem vettek részt ekkora produkció elkészítésében, tudták, hogy jó kezekben vannak, mert Chazelle a rendező.
„Damiennek a kezdetektől ott volt a fejében az egész film, szó szerint képkockáról képkockára – mondja Marc Platt producer. – Különleges tehetsége volt ahhoz, hogy mindent ehhez a történethez passzítson, a kameramunkát, a látványt, és hogy a rengeteg alkotóelemet integrálja a képekbe annak megfelelően, ahogyan a történetet el akarja mesélni. Igazi szerzői filmes, és ez minden képkockán meglátszik.”
Üdvözöljük Babylonban!
A Babylon a dekadencia csúcsairól az aljasság legmélyebb bugyraiba taszít, és Florencia Martin látványtervező volt az, aki ennek a szédítő utazásnak a látványát megálmodta.
„Már a forgatókönyv első változatának olvastán tudtam, hogy ebben a filmben benne kell, hogy legyek – mondja Martin. – Szinte beférkőzött a bőröm alá, nem hagyott nyugodni. Elképesztő volt az a világ, amit Damien megteremtett.”
Martin szerint Chazelle nem olyan filmet akart, ami archaikus kordumentumos benyomást kelt, és tele van a korszakhoz kötődő klisékkel.
„Ezzel a hozzáállással vágtunk neki, és elkezdtük kideríteni, mi történt igazából, amikor megkezdődött Los Angeles felemelkedése és alakot öltött a kultúrája – folytatja a látványtervező. – Kemény feladat volt, óriási változások történtek. Rengeteg ember érkezett Amerika más városaiból meg a világ minden részéről; létrejött egy csomó új dolog, például a mozi és a hollywoodi filmipar; a város elképesztően gyorsan és mohón növekedett; az új technológia elkezdte kiszorítani a régi módszereket; hatalmas volt a szabadság, rengeteg a lehetőség, de ez egyben kedvezett annak, hogy az emberek túlzásokba essenek és eszetlenül viselkedjenek. A kábítószerfogyasztás akkora volt – különösen a kokainé –, hogy egészen meglepődtünk. Mindez arra ösztönzött minket, hogy leássunk a nyers valóság mélyére, bemutatva a korabeli helyszíneket, a drog és a szex tébolyát és azt, ebben a közegben miként viszonyultak egymáshoz az emberek, hogy mindebből komplett vízió álljon össze.”
Meg kellett teremteni a hatalmas növekedés előtti Los Angeles hangulatát, emiatt pedig ki kellett menni a város határain kívülre. „A központtól nagyon távol még vannak érintetlen területek és narancsültetvények, még mindig úgy nézi ki ez a környék, mint egy régi szarvasmarhaváros (ez volt a kissé pejoratív neve a régi Vadnyugaton azoknak a településeknek, amelyek gazdasági működése a szarvasmarhatenyésztésre és -kereskedelemre épült – a ford) – magyarázza Chazelle. – Mindig sokkoló, amikor kiderül, hogy a régi Los Angeles mennyire vidékies kinézetű volt. Poros kisvárosból gyorsabban nőtt megalopolisszá, mint bármely más város a világon. Ez a növekedés éppen filmünk kezdetén kapcsol teljes sebességre, tehát azokat a helyszíneket kerestük, ahol még ott ül a város régi pora.”
A film készítői nagy örömükre olyan helyszíneket is találtak, amelyek létrejötte Hollywood alapítóinak nevéhez fűződik. „A mozikat, amikben forgattunk, Charlie Chaplin építtette – mondja Chris Baugh vezető helyszínfelelős. – Néhány fontos jelenetet a híres rendező, Busby Berkeley házában vettünk fel, aztán áttelepültünk a szomszédba, a híres komikus, Fatty Arbuckle otthonába, tehát szó szerint az alapítók nyomdokaiban jártunk. Olyan tipikus hollywoodi helyeken is forgattunk, ahol még nem dolgozott filmes stáb, ami elég ritka dolog.”
Meg van írva a csillagokban
Chazelle először azt a színésznőt akarta megtalálni, aki a film női főszereplőjét, Nellie LaRoyt játssza. Nellie ismeretlen színésznő, aki a szórakoztatóipar nagy sztárja akar lenni. Margot Robbie azt mondja, amikor elolvasta forgatókönyvet, még soha ne indult be ennyire. „A munkatársaim kicsit meg is ijedtek, amikor látták, hogy teljesen odáig vagyok – mondja a színésznő. – Rá volt írja a fejemre: mindenki dobjon el mindent, ez a szerep az enyém!”
„Nellie szerepére olyan színész kellett, aki tényleg nem riad vissza semmitől – mondja Chazelle. – Olyasvalaki, aki addig tudja két kézzel rángatni a vásznat, amíg a karaktere el nem éri, amit akar. Nekem ilyen Nellie, és ilyen Margot is. Számos egyéb tekintetben teljesen eltérő emberek, de az energia, a szenvedély és a féktelen mohóság abszolút közös bennük.”
Miután Robbie leszerződött a filmre, ugyanolyan alapos kutatásba fogott, mint korábban Chazelle és munkatársai. Nellie karakterét a némafilmkorszak számtalan sztárja inspirálta, ám Clara Bow valós élettörténete segített igazán Robbie-nak abban, hogy megértse az álatala alakított figura jellemét és indítékait.
„Clara Bow-nak olyan pocsék gyerekkora volt, amilyenről még nem is hallottam – mondja a színésznő, arra utalva, hogy Bow számtalan traumát élt át, mert kilátástalan nyomorba született. – Clara szülei nem is állíttatták ki a születési anyakönyvi kivonatát, mert két kisgyerekük már meghalt, és úgy gondolták, arra a kis időre már megint minek. Ennek olvastán kezdett el kialakulni előttem Nellie karaktere. Elképzeltem, hogy mindig úgy érezte, számára minden nap ajándék ebben a nyomorult életben, ezért mindent egy lapra kell feltennie, mert talán nem lesz holnap.”
A film másik főhőse Manny Torres, a fiatal ámodozó, aki ugyanúgy be akar törni Hollywoodba, mint Nellie. Erre a szerepre Chazelle viszonylag ismeretlen színészt keresett, és úgy látott neki a keresésnek, ahogyan sok rendező és kasztingos teszi – elkezdett portrékat nézegetni.
„Ez egy filmes közhely, amiről nem gondoltam, hogy a való életben is működik, de esetünkben pontosan így történt – mondja a rendező. – Megnéztem egy csomó portrét, és Diego Calva úgy nézett rám vissza, mint egy költő. Volt valami költői a szemében, akár egy álmodozónak.”
Chazelle kertje rögtönzött stúdióvá változott, ahol Calva, Chazelle és felesége, Olivia Hamilton, aki a film egyik producere és Ruth Adler rendezőt is játssza benne, végigpróbálták Manny összes jelenetét, hogy Calva felépíthesse a karaktert.
„Olivia játszotta az összes többi szerepet, én pedig az iPhone-ommal fölvettem mindent, hogy Diego valamennyi jelenetben felkészült legyen – magyarázza Chazelle. – Amikor végigpróbáltunk mindent, összevágtam az egészet, aláraktam Justin Hurwitz zenei demóit, és lényegében elkészült a film ’iPhone-nal a kertben’ típusú változata.”
Természetesen adta magát, hogy Brad Pitt legyen Jack Conrad, a sikere csúcsán lévő némafilmsztár.
„Brad azon kevesek egyike manapság, akiket a régi mozisztárok aurája leng körbe – magyarázza a rendező. – Ilyennek képzeljük a régi Hollywood legjobbjait, Bradről pontosan ez jut eszünkbe, különösen pályafutásának mostani szakaszában. Nem látszik, hogy dolgozna rajta, minden láthatatlanul és magától, karizmatikusan árad belőle.”
A világ legvarázslatosabb helye
A film egyik legmozgalmasabb jelenete a filmforgatás a Kinoscope Studio telephelyén, ahol teljes a káosz, a rendezőasszisztensek káromkodnak, a produkciós asszisztensek észvesztve rohangálnak, a kameradaruk csikorognak a pusztában a tűző napon, ami totális kakofóniának tűnik, pedig ez a kreatív történetmesélő gépezet idegközpontja.
„Ez azon ritka pillanatok egyike a filmben, amikor Nellie meg sem tud mukkanni, mert először van forgatáson, és teljesen lenyűgözi a rettentő cirkusz – mondja Robbie. – Nellie borzasztóan kaotikus teremtés, és pont ettől különleges, ezért tud mindig a legőrültebb lenni még a bolondokházában is. De amikor először lát filmforgatást, belehasít a felismerés: ’Basszus, ezek még nálam is őrültebbek!’”
„Azt akartam, hogy a közönségnek mindent átható audióélményben legyen része – magyarázza Chazelle. – Afféle háromdimenziós, lebilincselő hangorkánt teremtettünk, ami mindenkit magába szippant.”
„Hollywood némafilmes korszakát az Üvöltő Húszas Évek időszakához kötik, de szerintem ez a kifejezés nem ragadja meg igazán, mekkora vadnyugat volt itt akkoriban – folytatja a rendező. – Vakmerő úttörők rendkívül heterogén csapata hihetetlen kreatvitástól hajtva nekiállt, hogy észvesztő tempóban létrehozzon egy új iparágat a semmiből, ezt a hevületet a szex, a drog és a zene fűtötte, ami még egyszer nem fog így összeállni.”
-theGeek-
Forrás: UIP Dunafilm
