FILMKRITIKA – Guy Ritchie, az olyan filmek egykori fenegyerek rendezője, mint A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, vagy a Blöff – később pedig közepes, vagy sokszor annál is gyengébb alkotásoké – most visszatér egy olyan műfajhoz, amelybe már egyszer beletört a bicskája: a kémthrilleréhez. A főszereplő ismét Jason Statham, aki a A Ravasz, az Agy… óta igazi akciósztárrá avanzsált, így a film jellegét és hangvételét nagyjából előre borítékolni lehetett, a minőség terén pedig sajnos a kellemes csalódás nem igazán jött össze…

Elég szemét hasonlat lenne azt írni, hogy Guy Ritchie a két füstölgő puskacsővel el is lőtte a teljes puskaporát, de az tény, hogy nagyjából a szintén zseniális Blöff után egyre inkább kezdett visszaesni a filmjei színvonala. Bármilyen témához nyúlt, már szinten mindig a saját, egyre önismétlőbb stílusával próbált csak érvényesülni, és a legutóbbi – szintén erősen közepes – Úriembereknél még a bűnügyi filmes zsánerhez is visszatért.

Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat…

Ez a mostani filmje egyszerre kémthriller és bűnügyi film, a megszokott sztárokkal, hiszen a főszereplő az 55 éves korára is elnyűhetetlen Jason Statham, a másik fontosabb szerepet pedig a szintén öreg róka Hugh Grant kapja, aki megint ugyanolyan típusú karaktert játszik, ugyanúgy, mint Ritchie korábbi két filmjében, az Úriemberekben és Az U.N.C.L.E. emberében.

Végül meg kell még említeni a sztárok között Josh Hartnettet is, aki egy filmsztárt játszik, aki kénytelen részt venni Statham kormány által megbízott kémbandájának akciójában, a hölgyek részéről pedig Aubrey Plaza képviselteti magát, aki egy felvágott nyelvű, belevaló, „tűzről pattant” ügynöknő.

„I’m a simple guy. I see Jason Statham, I watch” (ismeretlen költő Youtube kommentárja)

Paradox módon a színészekkel talán el is mondtam a film összes pozitívumát, mert az említett sztárok azért hozzák a kötelezőt. Jason Statham olyan laza, kemény és sztoikus, mint amilyen csak Jason Statham tud lenni és azért az akciójelenetei még most ott vannak a szeren.

A fenti Youtube kommentárt a film trailere alatt olvastam (és hangosan felröhögtem rajta), mert pontosan ezért szórakoztató ez a film. Hugh Grant is mintha csak az előző két filmből jött volna át, a napjainkban sajnos eléggé elhanyagolt Josh Hartnett pedig hiába most is nagyszerű a szerepében, de ez csak neki köszönhető, mert az egybites karakterének összetettsége kb. a Mortal Kombatos Johnny Cage-éhez mérhető.

Ritchie megint blöfföl

Ahogy anno az Úriemberek kritikájában is írtam: Ritchie valahogy elveszítette azt (talán Madonnával való házassága alatt), hogy mitől működtek annyira filmjei. Hiába hozzák sztárjai a kötelezőt, a korábbi laza és vagány stílusának már csak nyomai maradtak, mint egy üres héj, amelyből fájóan hiányoznak a színvonalas, tényleg csavaros, tényleg szellemes történet, az Blöff eszeveszett jó soundtrackje és poénjai és figurái, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső igazán eredeti és színes karakterei. Ami maradt, az pedig csak egy élvezhető, de erősen közepes kémthriller akciófilmhez jó. Kár érte.

-BadSector-