SOROZATKRITIKA – A Shantaram egy összetett, érdekes Apple TV+ dráma, amely rengeteg lehetőséget nyújt Charlie Hunnam számára, hogy valóban gazdag színészi repertoárját kamatoztassa. A nyolcvanas években játszódó történet egy Indiába szökött ausztrál rab történetét dolgozza fel, egy olyan író viszonylag jól ismert regénye alapján, aki hasonló élményeken ment keresztül.

Gregory David Roberts az egyik legérdekesebb ember, akiről még sosem hallottál. Nekem legalábbis nem volt ismerős, de tölts el egy percet a Wikipedia oldalán, és kíváncsiságodat neked is fel fogja kelteni. Ez az ember, akit fiatalabb korában „úri banditaként” ismertek udvarias viselkedése miatt, amikor bankokat rabolt ki, hogy támogassa heroinfüggőségét. Amikor végül elkapták, megszökött az ausztráliai Pentridge börtönből, és sikerült Indiába menekülnie, ahol 10 évet töltött, mielőtt megint elfogták, amikor megpróbált Németországba átjutni. Hazájába visszatérve, és ismét a börtönben kezdte el írni a Shantaram című regényt, amelyet az őrök állítólag kétszer is megsemmisítettek, mielőtt hat évvel később szabadult. Ez a sorozat a megmaradt, harmadik verzióból készült regényének filmes adaptációja.

Kicsit kusza, kicsit zavaros, de mégis szórakoztató

Fontos, hogy a Shantaram regény, nem önéletrajz, annak ellenére, hogy a főszereplő egy Roberts-hez  nagyon hasonló ember, aki megszökik egy ausztrál börtönből és Indiába menekül. „Nem az számít, hogy mennyi minden igaz vagy nem igaz belőle rám” – mondta Roberts – „hanem az, hogy mennyire igazak mindannyiunkra, és a közös emberségünkre.”

Ha mindez kuszán, mégis érdekesen hangzik, akkor megfelelő lelkiállapotban vagy ahhoz, hogy elfogyaszd az Apple TV+ adaptációt, amely szintén a Shantaram nevet viseli. A főszerepben Charlie Hunnam mint Lin, a Roberts által a szökése után választott álnév (ami, mint gyakran halljuk, hindi nyelven „péniszt” jelent), a történet pedig kicsit kusza, kicsit zavaros, de leginkább szórakoztató.

Hunnamot leginkább Jax Teller a Sons of Anarchy sorozatból, ahol 92 epizódot (!) nyomott le, de Guy Ritchie és más rendezők közkedvelt színésze is. Hunnam egyébként eredetileg angol, de amerikai karaktereket szokott alakítani, most viszont egy ausztrált, aki új-zélandinak álcázza magát, és aki, ha a pillanat úgy hozza, tud elfogadható tudja utánozni az amerikai akcentust. (Tekintve, hogy a cselekmény nagy része Indiában játszódik, az írók gyakorlatilag az összes nagyobb angol gyarmatot lefedik.) Itt egy kicsit kedvesebb és szelídebb, mint más szerepeiben, és több humorérzéke is van, de az a csendes kétségbeesés és leleményesség, ami a szelíd motoros szerepét meghatározta, nagyon is jelen van.

Született loser

Hunnam más filmjeiben fenegyerek szokott lenni, itt viszont sok szempontból egy született loser: állandóan kirabolják, vagy, amikor már végre leléphetne, akkor éppen az indulás pillanatában gyújtogat. Az 1980-as évek Bombayjében (ők Mumbai helyett Bombaynek hívják, így én is) sokan azt szeretnék, ha eltűnne, mások szinte kényszerítő erővel marasztalják, de ő Corleone-szerű abban az értelemben, hogy abban a pillanatban, amikor végre leléphetne, a városnak mégis sikerül visszahúznia őt.

Hunnam szokás szerint erős választás a főszereplőnek, és a mellékszereplők is hasonlóan erősek; Shubham Saraf, mint „Bombay első számú idegenvezetője” és Lin barátja, különösen mulatságos és szórakoztató karakter a sorozat elején, ahogy Antonio Desplat is, mint a ravasz üzletasszony, Karla, aki összebarátkozik Linnel, kihasználja őt, majd a saját feje fölött találja magát.

A történetet tekintve azonban itt nagy a káosz. Egy börtönszökéses jelenettel kezdődik, ami önmagában is lenyűgöző, de aztán gyorsan elvisz minket Bombaybe, ahol Lin a nyomornegyedek, a bűnözői alvilág, a rendőrség, a virágzó éjszakai élet és a kettő között mindenhol megfordul. Ez jellemzően egyike azoknak a történeteknek, ahol egy fickó leszáll a repülőgépről, és azonnal főszereplővé válik egy olyan idegen helyen, ahol még sosem járt, ahol senki sem ismeri, és bár ez itt-ott hihető, a legtöbbször azért nem annyira és a néző többnyire képes elveszni a frenetikus tempóban, és maga mögött hagyva ezeket az aggályokat.

Túl sok a kérdőjel és a mellékvágány, kevés és gyenge a központi történeti szál

Mégis, ez egy valós kritika, aminek valós hatása van a sorozatra. Mint ahogy a nyomornegyedekben is, ahol Lin a legreménytelenebb helyzetében tartózkodik, vagy mint magának Bombaynek az ábrázolásában, nehéz felismerni egy központi szervezőelvet. És még akkor is, ha magával ragad a narratíva, ez a mögöttes kérdőjel megmarad, és némileg csökkenti az erős színészi játékot és a csodálatos operatőri munkát (Bombay, minden rendezetlen pompájában, itt az igazi sztár). Számomra ez egyike azoknak a sorozatoknak, amelyeknél megnézem az első évadot, meggyőzöm magam arról, hogy biztosan, vagy inkább csak… valószínűleg megnézem majd a következőt, aztán óhatatlanul elfelejtem, hogy mi vonzott benne, és hagyom, hogy elhalványuljon az emlékezetemből. Ez a következménye egy szétszórt történetnek, még akkor is, ha sok mindent jól dolgoztak ki benne.

Röviden, a sorozat hangulatos és magával ragadó, de ez a „ragadás” múlandó. Az egy dolog, hogy a főszereplő egy irányíthatatlan hős, és ebben a minőségében Lin érdekes, karizmatikus, és minden más is, amit egy idegen földről elszabadult szökött fegyenctől elvárunk. Egészen más dolog egy rosszul irányított, összevissza történet. Csábító lehet persze azt mondani magunknak, hogy „felejtsd el, ez Bombay” és elveszni a rejtélyben, de abban a pillanatban, amikor már hagyod magad elveszni a sorozatban, eszedbe juthat, hogy még az olyan film noir drámáknak is, mint a Kínai negyed – amelyek egy bizonyos idő és hely átláthatatlanságáról is szólnak -, van egy koherens, sőt, lineáris narratívájuk.

Kordrámának tehát érdekes, hangulatos sorozat a Shantaram, Charlie Hunnam remek főszereplésével és sok-sok emlékezetes karakterrel, továbbá egy izgalmas, beszippantó helyszínnel, azonban a túlságosan is kusza, inkoherens történet, illetve a központi fókusz gyakori elvesztése miatt még sem tud annyira lekötni, mint más sikersorozatok. Legalábbis ez a helyzet az első évadban, meglátjuk, hogy változik-e majd a folytatás.

-BadSector-