FILMKRITIKA – Az AI, a Detroit Become Human, vagy a Blade Runner tematikáját is felölelő M3GAN egy olyan életnagyságú „androidbaba”, amelyik a főszereplő kislány életében bekövetkezett tragédia után egy játékfejlesztő jóvoltából annak „legjobb barátja” lesz – méghozzá túlságosan is az. Amikor pedig egy ilyen „agresszíven szerető” android a legjobb barátod egy sci-fi horrorban, abból nem sok jó sülhet ki számodra…

Az elszabadult technológia és a gyilkos androidok aligha számítanak már új ötletnek, de az „M3GAN” ennek ellenére megtalálja a módját, hogy okosan és kellő öniróniával adjon hozzá a műfajhoz, egy tényleg hajmeresztő és vicces horrortörténettel, amelyet attól válik még szórakoztatóbbá, hogy a nagyon közeli jövőben játszódik. A videójátékok elé ragadt gyerekek miatt állandóan aggódó szülők számára egy gyilkos android babatárs felvillanó lehetősége pedig tökéletes tematika egy horrorfilmhez.

Robotbabák és robotházikedvencek

A Blumhouse horrorfilmgyár és a Démonok között James Wanja itt a producer (aki emellett a forgatókönyvíró Akela Cooperrel osztozik a történeten), a film főszereplője pedig Allison Williams, aki egy jószándékú, de kicsit bekattant robotbabagyártó kutatóját alakítja, akinek a legjobb tervei rendszeresen szörnyen balul sülnek el.

A Tűnj el! című horrorfilmből ismert színésznő Gemma Williams szerepében kénytelen magához venni a hirtelen elárvult kilencéves unokahúgát, Cadyt (Violet McGraw), aki egy autóbalesetben elvesztette anyukáját és apukáját. Gemma egyedülálló és a munkájának szenteli magát, ami történetesen egy játékgyártó cég robotikusaként termékek fejlesztését jelenti, köztük a Purrpetual Petz nevű viccesen ostoba játékot, ami a tökéletes high-tech házikedvenc egy olyan gyerek számára, akit korábban traumatizált egy szőrös barát eltemetése.

Gyerek és robot kötődése

Gemma azonban egy sokkal ambiciózusabb terméket tűzött ki célul, egy emberhez hasonló androidot, amely kötődik a gyermek tulajdonosához, és tanul a kölcsönhatásaikból. Tanácstalanul, hogyan is bánjon Cadyvel, odaadja neki a Model 3 Generative Android, vagy röviden M3GAN prototípusát, amely betölti az űrt a lány életében, miközben lenyűgözi feszült főnökét (Ronny Chieng) az izgató kereskedelmi lehetőségekkel.

Az M3GAN egy igazi csoda, eleinte csak néhány apró hibával, amelyek mondjuk mindenkiben rossz előérzetet kelthetnénk, de hát úgy tűnik, Blade Runnert meg más elszabadult, gonosz androidokról szóló sci-fik filmeket itt senki sem nézett.

Persze, ahogy azt már megszokhattuk, rövidesen el is szabadul a pokol, mivel M3GAN vágya, hogy megvédje Cadyt és megkímélje a fájdalmától, egyre agresszívabbá változtatják, és más, olyan embereknek sem kíméli az épségét, vagy az életét, akik ilyen, vagy olyan okból árthatnak a lánynak.

Szörnyeteg a robot bébiszitterből és szörnyeteg a kislányból is

Gerard Johnstone rendező szépen építkezik ezek felé a pillanatok felé, okosan időt hagyva a történet felépítésének, mielőtt a véres események beindulnának. A film egyben egy okos elmélkedés is arról, hogy milyen veszélyekkel jár, ha a technológia a végső bébiszitter szerepét tölti be, hiszen Cady maga is egy kis szörnyeteggé válik, amikor megfosztják az M3GAN társaságától.

Ebben az értelemben az „M3GAN” ügyesen irányítja a sztorit, hogy figyelmeztetésként szolgáljon, ugyanakkor szerény eszközeivel és a PG-13-as besorolás korlátain belül mégis hozza a szükséges feszültséget és horrort, mindezt általában közönségbarát módon. Még Gemma gyermekneveléssel kapcsolatos tanácstalansága is többnyire komikus szinten működik, többnyire nevetünk rajta, és nem érezzük fárasztónak, mivel ezen a téren a film sem veszi túl komolyan önmagát.

A horror a világjárvány kezdete óta a legmegbízhatóbb műfajok közé tartozik a kasszáknál, és a „M3GAN” úgy tűnik, hogy ezt a sorozatot folytatni fogja. Ha ez így van, az M3GAN talán nem az utolsó modell lesz, amely legördül a Blumhouse futószalagjáról. Én kisebb hibái ellenére is jól szórakoztam a filmen és kellemes érzésekkel jöttem el a vetítésről.

-BadSector-