Mintha Phil Spencer már megint azzal vádolná a riválisokat, amit ő maga követ el…
Az Andrew Yoon Memorial-díjat nyerte el Spencer a New York Game Awardson. Ezt a díjat korábban Kojima Hideo, Tim Schafer, illetve Reggie Fils-Aimé is elnyerte. Készült egy beszéddel is, de kissé kritikusra vette a hangnemet. A korrektség jegyében teljes egészében közöljük, amit mondott (a végén azért bekeményít, még hozzá képest is szokatlanul durva módon):
„Hosszú ideje dolgozom a játékiparban, de már jóval korábban is játékos és játékrajongó voltam. Akkoriban, gyerekként minden fillért félretettünk a zsebpénzünkből, hogy megvehessünk egy új játékot, amit valószínűleg a doboz elejének képe alapján választottunk. Tudtuk, hogy ez lesz az a játék, amivel a következő hat hónapban, sőt talán egy évben is játszhatunk. Reméltük, hogy jól választottunk, mert azt a játékot mindannyian rendkívül jól meg fogjuk ismerni. Ezzel az egyetlen értékes játékkal mindannyian egy olyan új világba kaptatok meghívást, amelyet az adott kazetta mögött álló játéktervezők és fejlesztők úttörő mérnöki munkával és innovatív művészi látásmóddal hoztak létre. Amikor először tartottátok a kezetekben azt a kazettát, az izgalmas és várakozással teli, a játék pedig tiszta és teljes öröm volt nem csak azért, mert egy menő dolog tulajdonosaivá váltunk, hanem a játékkal és a közösséggel kapcsolatos élmények miatt is. Nem csak a családdal és a barátokkal játszottunk, hanem beszélgettünk róla, megszállottan rajta voltunk, nevettünk rajta, és néha sírtunk is miatta. Együtt éltük át a legjobb és legrosszabb pillanatainkat.
A játék az örömnek erről a visszhangjáról szól és szólt. Ma már annyi játék van. Több, mint valaha, és több játékos számára elérhető, mint valaha, de úgy is érezhetjük, mintha több lenne a kétségbeesés a világban. A rossz hírek folyamatos áradata a válságról válságra való folyamatos ugrálással… úgy érzem, hogy a gyermekként megtapasztalt öröm sokkal nehezebben elérhetővé vált mindannyiunk számára. Inkább egy bűnös élvezet. Úgy érzem, hogy manapság az öröm keresése a dacosság cselekedete. Pedig ma alkotóként, vezetőként, világépítőként a legnagyobb felelősségünk az, hogy örömre ösztönözzünk és meghívjunk. A több száz cím közül, amelyek ma és holnap a játékosok kezében vannak és lesznek, mindegyik az öröm hívószava. Halo, God of War, Vampire Survivors, Peppa Pig… nagy, kicsi, mobilos, indie játékok. Mindegyik arra szolgál, hogy az életünk közepén örömöt árasszon. Hogy annyi örömet adjon nekünk, hogy az emberek beszélni akarnak róla, meg akarják osztani. Akik ma itt vagyunk, és az összes csapatunk világszerte, mindannyian részesei vagyunk az öröm eme visszhangos hatásának. Az alkotóink, akik bátran és szándékosan kiadják a világnak a vízióikat, különösen a kritika és az eltörlés jelenlegi kultúrájában, a játékosaink, akik bátran és szándékosan szakítanak időt a játékunkra, hogy kipihenjék és megfiatalítsák az életüket.
Üzleti vezetőként arra vagyunk hivatottak, hogy bátran megvédjük és ápoljuk ezt a kollektív örömöt; hogy ezeket az élményeket inkubáljuk, megteremtsük és növeljük; hogy keressük és vegyük körül magunkat perspektívák sokaságával. Tiszteljük meg a tapasztalataink és a földrajzok közötti különbözőségeinket, és gyakoroljuk az empátiát, amikor szándékosan meghallgatunk másokat. Elfordulunk a játékosok és alkotók megosztásától, és inkább egymás felé fordulunk, miközben együtt fejlesztjük és erősítjük az örömöt. Ez a játéköröm visszhangja. Köszönöm ezt a megtiszteltetést ma este, és köszönöm mindannyiótoknak, hogy bátran döntöttetek az öröm megteremtése mellett,” mondta Spencer.
Az a Spencer, aki alatt a Starfield és a Redfall nem jön PlayStation 5-re, és az a Spencer, akinek munkaadójának több vállalást kell tennie, hogy az Activision Blizzardot magába olvassza, mert versenyellenesnek tartják a lépést…
Forrás: WCCFTech
