SOROZATKRITIKA – Az Amazon Prime sorozata, A periféria időutazásról és elektronikusan, többféle idősíkban összekapcsolt emberekről szól, szuperkatonákról és láthatatlan autókról, androidokról és egy dimenziók közötti összeesküvésről.

Látszólag talán túl zagyva és nincs értelme A perifériának, de William Gibsonnál már régóta tudjuk, hogy csak alaposan oda kell figyelni és egy elsőrangú sci-fi-vel van dolgunk. Chloë Grace Moretz a főszereplője a cyberpunk ősatyja regényének bravúros adaptációjának, amely akkor is rendkívül kielégítő, ha fogalmad sincs, mi történik…

Gibson 2014-es műve alapján

A Prime Video új sci-fi sorozata, a The Peripheral William Gibson 2014-es, azonos című regénye alapján készült. A cyberpunk műfaj egyik megalapítójának tartott Gibson írása számtalan más könyvre, filmre és tévéműsorra is hatással volt, de ritkán adaptálták közvetlenül a képernyőre. Az olyan regények, mint a Neuromancer, amelyek még azelőtt íródtak, hogy a nyilvános internet létezett volna, évtizedekkel később prófétikusnak tűnnek. Gibson a 2000-es években felhagyott a sci-fi írásával a realista fikció javára, mert a valóság utolérte a fikcióit. A Periféria volt az ő visszatérése az új jövőképek kitalálásához, és nyolc évvel később, a streaming változatot nézve a víziója túlságosan is hihetőnek tűnik.

Azért mondom, hogy „jövők” többes számban, mert a Periféria elsősorban két különböző helyszínen játszódik: 2032 Észak-Karolinában és 2099 Londonban. Az előbbi a mai Amerika felismerhető extrapolációja, ahol a virtuális valóság és a 3D-nyomtatás előretör – a szegénység, az egészségügyi ellátás költségei és a drogválság pedig egyre súlyosbodik. A főszereplő Flynne Fisher (Chloë Grace Moretz, felnőtt karrierje legnagyobb szerepében) halálos beteg édesanyjával, Ellával (Melinda Page Hamilton) és testvérével, Burtonnal (Jack Reynor) él, aki veterán, és akit technológiai kísérleteknek vetettek alá, és most hiperrealisztikus videojátékokban végzett munkákkal keresi a kenyerét.

Kétféle, különleges világ, izgalmas, eredeti karakterek

Lendületes, fantáziadús és vizuálisan káprázatos sci-fi, anélkül, hogy nyomasztó lenne, az Oscar-díjra jelölt Scott B. Smith („Egyszerű terv”) William Gibson-regény adaptációja üdítően tiszta és kifejezetten élvezetes.

Ráadásul az említett két valóság – a 2032-es Egyesült Államok déli része és a 2090 körüli London – között osztja meg az időt. Így a két világból a legjobbat kapjuk, sokféle, színes karakterrel, időutazó hackerekkel, Elon Musk-szerű agresszív vállalati vezetőkkel, különleges harci technológiát használó veterán katonákkal, mogorva jó öreg gengszterekkel és emberi, és android bérgyilkosokkal és még sorolhatnánk.

A harcok nagy részét Flynne vívja, aki egy 3D-s nyomtatással és fénymásolással foglalkozó boltban dolgozik és beteg édesanyját ápolja, míg volt katona bátyja, Burton (Jack Reynor) egy lakókocsiban él a birtokukon. Burton hivatásszerűen játszik virtuális valóságjátékokkal, de Flynne valójában még nála is jobb.

Ennek hatására felpróbál egy új headsetet, amely egy jövőbeli Londonba repíti. Csakhogy ez a valódi jövőbeli London, ahol Flynne-t besorozzák egy vállalati kémkedésbe, amit ő játéknak hisz. Mire rájön, hogy ez a valóság nem virtuális, különféle emberek Londonban és otthon is meg akarják ölni Flynne-t.

Gibson-fanoknak kötelező

A periféria annak ellenére is nagyszerű sci-fi sorozat, hogy rengeteg áltudományos cyberpunk zagyvaság van benne. Smith lendületben tartja az eseményeket, és Gibson egyéni stílusa neki köszönhetően jön át igazán. Moretz nemrég szerepelt egy másik sci-fiben, az elég rémes Anya/Androidban , szóval az nem volt jó ómen, de szerencsére az a rettenet nem befolyásolta ezt a remek sorozatot és az ő szintén elsőrangú alakítását sem. Egyszóval, a műfaj és William Gibson rajongóinak kihagyhatatlan ez a sorozat.

-BadSector-