FILMKRITIKA – A sziget szellemei Martin McDonagh rendezésében, Colin Farrell és Brendan Gleeson főszereplésével készült minden ízében fanyar humorú, sötét vígjáték. A film premierje a Velencei Filmfesztiválon volt, és a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is játszották. A filmet dicsérték az alakításaiért, különösen a két főszereplőét: Farrellét és Gleesonét, valamint az egyszerre rendkívül szellemes, eredeti és gondolatébresztő történet vezetéséért.

A film 100 évvel ezelőtt, 1923-ban, az ír polgárháború idején játszódik Írország partjainál egy kis szigeten, és két barát, Pádraic és Colm történetét követi nyomon, akik minden értelmes ok nélkül heves viszályba keverednek. A film állítólag méltó utódja McDonagh korábbi művének, az In Bruges-nek, amelyben ugyanazok a színészek játszották a főszerepet, és amely egy hasonlóan fanyar humorú fekete komédia két bérgyilkosról.

Mesteri főszereplők

A sziget szellemei egyik legnagyobb erőssége az alakítások, különösen Colin Farrell és Brendan Gleeson játéka. Kémiájuk az elejétől kezdve nyilvánvaló, és tökéletesen kiegészítik egymást, azáltal is, hogy egymás tökéletes ellentétkei. Farrell alakítása, mint Pádraic, egyszerre vicces és tragikus, ahogy megpróbálja megérteni, miért utasítja el Colm hirtelen a barátságukat. Gleeson alakítása Colmot hasonlóan erős, ahogyan a karakter egy látszólag szelíd barátból a harag és az erőszak által felemésztett emberré válik.

A filmben erős mellékszereplők is szerepelnek, köztük Kerry Condon mint Pádraic húga, Siobhán és Barry Keoghan mint Dominic. Condon alakítása, mint Siobhán különösen figyelemre méltó, mivel realizmust és földhözragadtságot visz a filmbe. Ő a józan ész hangjaként és közvetítőként szolgál Pádraic és Colm között, és alakítása mélyebbé teszi a film elszigeteltségről és tetteink következményeiről szóló témáit. Keoghan alakítása Dominic szerepében szintén figyelemre méltó, mivel a sebezhetőség és az ártatlanság érzetét hozza a filmbe. Pádraic és Colm vakmerőségének ellenpólusaként szolgál, és emberséget kölcsönöz a film erőszakkal kapcsolatos témáinak.

A banya

A sziget szellemei másik figyelemre méltó aspektusa az öreg banya ábrázolása, aki az ír folklór természetfeletti lényének, a „bansiknak” a megszemélyesítője. Az öreg banyát Sheila Flitton alakítja, és a filmben több jelenetben is titokzatos és baljós jelenlétével különleges hangulatot kölcsönöz a filmnek.

A vén banya a halált és a végzetet szimbolizálja, és jelenléte kísérteties és természetfeletti elemet ad a filmnek. A vén boszorkányt alakító színésznő kiválóan kelti életre a karaktert, és a rettegés és nyugtalanság érzetét kelti a jelenetekben, amelyekben megjelenik. Az ő alakítása nagyszerű kiegészítője a filmnek, és a vén banya megformálása egy különleges mélységet ad a film halál és végzet témáinak.

Kiváló operatőri munka és atmoszféra

Az alakítások mellett a film technikai elemei is figyelemre méltóak. A díszlet és a filmzene mind-mind elsőrangúak, és egyaránt hozzájárulnak a film eredetiségéhez.

A sziget szellemei operatőri munkája különösen figyelemre méltó, mivel megragadja a sziget szépségét és elszigeteltségét. Nem felejtkezhetünk meg a produkciós tervezésről sem, amely egy egyedi és magával ragadó világot teremt a film számára. A film zenéje is hozzájárul a film általános hangulatához, és szimbolizálja a sziget helyszínének elszigeteltségének témáját.

Sötét komikus hangvétel

A sziget szellemei mint sötéten komikus hangvétele is kiemelkedő. A film képes a humor és a horror közötti vékony határvonalon mozogni, és ezt igazi profi eleganciával teszi. A film erőszakhasználata különösen hatásos ebben a tekintetben, mivel egyszerre sokkol és szórakoztatja a nézőket. Ennek is köszönhető, hogy akit igazán magával ragadja a sajátos történet és a film hangulata, az egyetlen pillanatig sem unatkozik a nagyszerű ritmusérzéke miatt.

McDonagh rendezése is figyelemre méltó, mivel képes egy különálló és magával ragadó világot teremteni a film számára. A szigeti környezetet nagyszerűen használja ki, és tökéletes hátteret biztosít a film elszigeteltséggel és tetteink következményeivel kapcsolatos témáinak.

Kihagyhatatlan

Összességében A sziget szellemei egy nagyszerű sötét komédia, amelyet érdemes megnézni nemcsak azoknak, akik rajonganak Martin McDonagh munkásságért, hanem azoknak is, akik szeretik Farrell és Gleeson alakítását. A filmnek sikerül egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató történetet mesélnie, és képes a humor és a horror közötti vékony határvonalon mozogni. A film tempója, alakításai és operatőri munkája egyaránt figyelemre méltó, és ez egy olyan film, amely még sokáig a moziból való távozás után is veled marad. A sziget szellemei tehát nemcsak szórakoztató, hanem elgondolkodtató is, igazi kihagyhatatlan klasszikus.

-BadSector-