TESZT – A Luminous Productions új, nyílt világú akció-RPG-je, a Forspoken varázslatos kalandot kínál a játékosoknak, tele mágiával és szörnyirtással, de a történetmesélés, a karakterfejlődés és a grafikai kivitelezés terén bőven lett volna hova fejlődnie. Emellett sikerült minden idők egyik legklisésebb, legunalmasabb női karakterét is megalkotni benne.

 

 

A Forspoken 2023 első nyílt világú játékaként, új és ismeretlen címként nehéz küzdelem elé néz. A játék fejlesztése során többször is késett, és a demó megjelenését követően jó nagy adag negatív visszajelzést is kapott, ami aggasztó képet fest a Luminous Productions akció-RPG-jéről. Tesztünkben alaposan kiveséztük a játékot, és sajnos úgy találtuk, hogy a benne rejlő lehetőségek nagy része kiaknázatlanul maradt. A hiányosságok ellenére a Forspoken két kulcsfontosságú területen kiemelkedik, amelyek réven azért egy aránylag szórakoztató és magával ragadó fantasy-élmény lehet egyesek számára, de túl sok a játék hibája ahhoz, hogy bárkinek bátran ajánlhatnánk, hogy a játék borsos árát kicsengesse. Jómagam PS5 konzolom segítségével merészkedtem Athia varázslatos világába, ami sajnos hamar kiábrándító utazássá vált.

 

 

A legnagyobb varázslat a klisék eltüntetése lett volna

 

A Forspoken története eléggé kiábrándító. Már a kezdetektől fogva világos, hogy az elbeszélést sztereotípiák, következetlenségek és rossz tempó jellemzi. A játék Alfre „Frey” Hollandot követi, egy fiatal fekete nőt a New York-i Hell’s Kitchenből, aki lopásból él. Amikor megpróbálja elhagyni a várost a macskájával, Homerrel, a dolgok rosszabbra fordulnak, és egy beszélő karkötőre bukkan, amely Athia fantáziavilágába repíti. Itt újonnan szerzett varázserejét kell használnia, hogy szembeszálljon egy rejtélyes katasztrófával és a szörnyekkel, amelyek évek óta gyötrik az utolsó megmaradt lakosokat.

Frey szegény és meg nem értett fekete kívülállóként való ábrázolása, valamint annak a bandának az ábrázolása, amellyel problémái vannak, erősen támaszkodik a szokásos sztereotípiákra. Az eredetiség hiánya kiábrándító, és elveszi a játékban rejlő lehetőségeket. Emellett a játék nem tárja fel teljesen az Athia történetének pillanatait, például Frey kezdeti bebörtönzését, mivel a mágiája miatt veszélyt jelent, amit nem magyaráznak meg és nem indokolnak meg a sztoriban sehol.

Míg a Forspoken mögött meghúzódó történet érdekes, egyedi naptárrendszerrel, a világ és a kultúra bemutatása nem kielégítő. A háttérinformációk nagy része a gyűjthető archívumbejegyzések mögött rejtőzik, ahelyett, hogy izgalmas küldetésekbe és párbeszédekbe épülne be. Továbbá a játék nem vizsgálja meg érdemben a nők szerepét ebben a társadalomban, és olyan közhelyes elemekhez folyamodik, mint a Frey képességeit fokozó körömlakk. A történet emellett rendkívül kiszámítható és felszínes, így enyhén szólva is sok kívánnivalót hagy maga után.

 

 

Unalmas női főszereplő

 

A Forspoken főhőse, Frey, szintén nem egy hihető és emberi hősnő. Motivációi és kapcsolatai, különösen a segítőjével, Reif-fel és az utcán csavargó lánnyal, Oleviával, rosszul megalapozottak és mesterkéltek. Frey a rá váró veszélyek és problémák ellenére is szívesen tér vissza New Yorkba, másrészt viszont hevesen elkötelezi magát mások megsegítése mellett, anélkül, hogy a játékosnak lehetősége lenne valódi kapcsolatot kiépíteni vele. Frey jellemfejlődése még a beszélő karikagyűrű felfedezése és a mágikus erők megszerzése után is következetlen, és nehezen kérdőjelezi meg saját tetteit és érzelmeit.

A Frey és Reif közötti dinamika is hiányzik, a két karakter közötti kapcsolat kevéssé fejlődik. Ez ellentétben áll Frey és Auden, egy fontos küldetésfelelős interakciójával, de ez kivétel. A karakterek általában unalmasak és nehéz megszeretni őket, ami csökkenti a játékos motivációját a játék folytatására. A szinkronszínészi játék jól sikerült, de a humorosnak szánt próbálkozások laposak és erőltetettnek hatnak. Az Athia lakói által félreértett Frey által használt idiómák és kifejezések inkább abszurditást, mintsem humort kölcsönöznek a játéknak.

 

 

Erőtlen open world élmény

 

Athia világa a Forspokenben vizuálisan változatos biomok sokaságát kínálja, de végül nem képes lekötni a játékost. Annak ellenére, hogy a játék magyarázatot ad a világ ürességére, a világot sivárnak és barátságtalannak érzem. A Forspoken által kínált ismétlődő és sablonos feladatok, mint például a harangtornyok megmászása, a falvakban és romokban lévő ellenséges hordák kiirtása, valamint a nyersanyagok és kincsesládák fosztogatása a Ubisoft nyílt világú játékaiban megtalálható – és már agyonhasznált – hétköznapi elfoglaltságokra emlékeztetnek.

A térképszimbólumok és a feladatok ellenőrzőlista funkciója, valamint a jutalmakra vonatkozó információk elveszik a felfedezés és az izgalom minden örömét. A Reif radar képességének használata szintén megszünteti a felfedezés szükségességét, mivel kiemeli a nyersanyagokat, kincsesládákat és ellenségeket, ezáltal a fosztogatás és a melléktevékenységek érdektelenné válnak. A „labirintusok”, amelyeket elágazó és rejtélyes dungeonként mutatnak be, ehelyett lineárisak és ötlettelenek, a színek és a szörnyek állandó ismétlésével. Még a boss-okból is hiányzik a kreativitás és az eredetiség.

Összességében a Forspoken nem nyújt meggyőző nyílt világú élményt. A részletekre való odafigyelés és a felfedezésre való ösztönzés hiányát tovább rontja, hogy a játék a gyors parkourra összpontosít.

 

 

Ezért nem éri meg „haknizni”

 

A Forspoken mellékküldetései nem hagynak maradandó benyomást, és nem nagyon motiválják a játékost, hogy egyáltalán belekezdjen. Bár van néhány kivétel, mint például egy küldetés, amely mélyebb megértést nyújt egy mellékszereplő személyiségéről, többségük jelentéktelennek tűnik. A macskák üldözése és az árusoknak való babagyűjtés feladata például iszonyúan ötlettelen. A gyerekeknek szóló fotókészítő küldetés szintén bénának tűnik egy fantasy világban.

Emellett néhány mellékküldetés csak a történet bizonyos pontjain érhető el, ami ahhoz vezethet, hogy a játékos lemaradhat róluk, ha nem figyel a térképre, vagy ha a játék nem közli őket világosan. Egy egyszerűbb rendszert jobban értékeltünk volna.

Pozitívum, hogy a harci és parkour rendszer, amely a Forspoken magját képezi, tényleg élvezetes: kellően jól irányítható, erőteljes és dinamikus. A parkourban az állóképesség fontos tényező, de idővel fejleszthető. A karakter mozgáskészlete a történet előrehaladtával bővül, olyan új képességekkel, mint a kapaszkodóhorog és a vízen való szörfözés képessége. Bár a játékban a parkour nem olyan precíz, mint például egy Pókember-játékban, vagy egy Assassin’s Creedben, a játékban található gyors utazási pontok lehetővé teszik a játékosok számára, hogy szünetet tartsanak, és gyorsan mozogjanak a világban anélkül, hogy a parkourra kellene hagyatkozniuk.

 

 

Mágia és… körömfestés felsőfokon!

 

A Forspokenben az említett parkour és a mágia kombinációját kell használnunk, hogy legyőzzük az ellenséget a játék nyílt világú környezetében. A parkour jelentős szerepet játszik a harcban, lehetővé téve a játékosok számára, hogy a levegőből kitérjenek és támadjanak az ellenségre. Az állóképesség mellett a játékosoknak Frey találatpontjait is szemmel kell tartaniuk, mivel a védelme idővel elhasználódik, így sebezhetővé válik, ilyenkor kell bevetni a gyógyító italokat.

Frey négy különböző támadástípust és támogató mágiát használhat, amelyeket idővel feloldhatsz és fejleszthetsz. A jobb ravaszokkal aktiválható támadóvarázslatok kis köveket lőnek az ellenségre, mint egy gépfegyver. A játékosok a varázslatokat fel is tölthetik a nagyobb sebzés érdekében. A bal oldali ravaszokkal aktiválható támogató varázslatok olyan hatások kiváltására használhatók, mint a bilincsek vagy a méreg az ellenségre. Idővel egy extra „boost” varázslat is feltöltődik, ami még erősebb, mint a többi.

A játékosok a képességfákon keresztül léphetnek szintet a varázslatok terén, és fejleszthetik köpenyeiket, nyakláncaikat és varázslataikat, hogy erősebbé váljanak. A Forspoken emellett a „női vonalat” is erőltetni szeretné, mert… Frey körmeit is kifesthetjük a passzív képességekért! (Ez nem vicc!) Emellett a játék nehézsége kiegyensúlyozott, így a játékosok könnyedén haladhatnak előre a történetben, viszont összességében azonban a játék elég önismétlő és monotonná is válhat.

 

 

Nem a szemüveged koszos, ez bizony homályos…

 

A Forspokennek technikai nehézséggel is meg kell küzdenie, például a sugárkövetés tekintetében igencsak alulteljesít. Bár összeomlást vagy hibát nem tapasztaltunk, a játékot akadályozzák a láthatatlan falak, Frey korlátozott mozgása a beszélgetések során, valamint az átvezetők elmosódottak.

Ami a grafikát illeti, a Forspoken azért nem csúnya, köszönhetően a plasztikus textúráknak, a jól kidolgozott animációknak és a részletes ellenségmodelleknek, de mindhárom grafikus módban (teljesítmény, minőség és sugárkövetés) az alacsony renderelési felbontás miatt az összkép mégiscsak lehangoló. A Forspokenben a felbontás dinamikus, így teljesítmény módban átlagosan 900p, ray tracing módban 1080p, minőségi módban pedig valamivel több mint 1200p az eredmény. Az AMD Fidelity FX Super Resolution 2.0 használata javíthat a képminőségen, de az elmosódás problémáját nem oldja meg teljesen. A játék minőségi módban teljesít a legjobban, de itt viszont időnként szaggat. Az elmosódás mellett egyéb problémák is jelentkeznek, mint például a különféle képi artifactok, illetve a haj és a növényzet villódzása.

A Forspoken a fénysugarak kiszámításának fejlett technológiáját is felhasználja a szilárd tárgyakra vetülő valósághű árnyékok létrehozásához, a megvalósítás azonban elmarad a designtól. Az árnyékgradiensek közül sok esetben nem sikerül realisztikus megjelenést elérni. A megvilágított tárgy, a fényforrás és a környezet közötti távolságot csak néhány esetben ábrázolja pontosan, ami olyan sugarakkal követett árnyékokat eredményez, amelyek nem tűnnek ki jelentősen a hagyományos árnyékokhoz képest. Ráadásul a Forspokenben a fényviszonyok statikusak, ami korlátozza a dinamikus árnyékok megjelenését, ami a sugárkövetés kulcsfontosságú jellemzője. A megvalósítás hiányos, és a frissítési sebesség 60 Hz-es televíziókon 30 fps-re, illetve 120 Hz-es kijelzőkön 40 fps-re csökkenését eredményezi.

 

 

Sokkal szórakoztatóbb, amikor vége a fősztorinak

 

Furcsa módon a Forspoken valójában még szórakoztatóbbá válik, miután befejezted. Akkor egész Athia a lábad előtt hever, és nem lesz semmilyen átfogó történet, ami megállíthatna. Mivel az összes mágikus erőt és pályaképességet is feloldottad, kedvedre kísérletezhetsz azzal, hogy mi mindent lehet még megtapasztalni. Ahogy egy nyitott világhoz illik, még mindig van néhány ritka varázslat, amit felfedezhetsz, opcionális csatákat rendezhetsz, és még több háttérinformációba merülhetsz bele. Van valami varázslatos a Forspokenben. Egy kis képzelőerővel – és talán néhány frissítéssel – Athia egy kedves hely, ahol el lehet tölteni néhány órát, de összességében ez 2023 eddigi legnagyobb csalódása.

-BadSector-

---

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Luminous Productions

Stílus: Akció-RPG

Megjelenés: 2023. január 24.