VÉLEMÉNY – A videojáték-adaptációk évtizedek óta népszerű témák a szórakoztatóiparban. A Super Mario és a Street Fighter korai napjaitól kezdve az olyan újabb adaptációkig, mint a The Last of Us, az adaptációk sikere változatos volt. Míg egyesek, mint például a The Last of Us, a kritikusok által elismert és a közönség által jól fogadott filmek, mások, mint például a Resident Evil-filmek és a Netflix-sorozat, kevésbé voltak sikeresek.

 

 

A videojátékok más médiumokhoz való adaptálása során az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a film és a televízió médiumai nagyban különböznek a videojátékokétól. A videojátékok nagymértékben támaszkodnak a játékosok interakciójára és arra, hogy a játékosok irányíthassák a történet kimenetelét, míg a film és a televízió passzív médiumok, amelyek arra támaszkodnak, hogy a közönség egyszerűen csak nézze a történet alakulását. Ez a különbség megnehezítheti a videojátékok azon elemeinek filmre vagy televíziós műsorra való átültetését, amelyek a videojátékot magával ragadóvá és élvezetessé teszik, például az, hogy a játékos képes irányítani a történet kimenetelét.

A videojátékok más médiumokhoz való adaptálásával kapcsolatos másik kihívás az a tény, hogy a videojátékok többsége nem lineáris narratívát szem előtt tartva íródott. Sok népszerű videojátékot, például a nyitott világú játékokat úgy tervezték, hogy a játékosok saját tempójukban fedezzék fel a történetet, és ne egy meghatározott útvonalat kövessenek. Ez megnehezítheti egy film vagy televíziós műsor koherens narratívájának kialakítását, mivel az eredeti játék nem lineáris szerkezete nem feltétlenül illeszkedik a film és a televízió hagyományosabb narratív struktúrájához.

 

 

A legelső adaptációk elég rosszul sikerültek

 

Az első – meglehetősen sikeres – videojáték-adaptáció az 1993-as Super Mario Bros. című film, amelyben Bob Hoskins Mario és John Leguizamo Luigi szerepét játszotta, több mint 20 millió dollárt hozott a kasszáknál, és vegyes kritikákat kapott. A kereskedelmi siker ellenére a filmet kritizálták, mert túlságosan eltért a forrásanyagtól, és a főszereplők jellemzése is gyenge volt.

A Double Dragon 1994-es filmadaptációja, amely a népszerű játéktermi játékon alapult, kritikai és kereskedelmi kudarcot vallott. A filmet a gyenge színészi játék, a gyenge cselekmény és a forrásanyaggal való kapcsolat hiánya miatt kritizálták.

Az 1994-ben megjelent Street Fighter filmadaptáció szintén kritikai és kereskedelmi kudarcot vallott. A filmet kritizálták a gyenge színészi teljesítménye és a forrásanyaghoz való hűség hiánya miatt.

Az 1995-ös Mortal Kombat-film az azonos című népszerű verekedős játék adaptációja volt. A filmet Paul W. S. Anderson rendezte, a főszereplők pedig Robin Shou, Linden Ashby és Bridgette Wilson voltak. Annak ellenére, hogy a film vegyes kritikákat kapott a kritikusoktól, kasszasiker volt, és világszerte több mint 122 millió dollárt hozott.

 

 

Angelina Jolie emeli a tétet, de a két Tomb Raider még mindig inkább átlagos

 

A következő videojáték, amelyet adaptáltak, egy másik bestseller franchise volt: Tomb Raider. Két Tomb Raider-film is készült Angelina Jolie főszereplésével: „Lara Croft: Tomb Raider (2001) és a Lara Croft Tomb Raider: Az élet bölcsője” (2003). Ezek a filmek az azonos nevű népszerű videojáték-franchise alapján készültek. Mindkét film kereskedelmi siker volt, de a kritikusok vegyes kritikákat kaptak.

A „Lara Croft: Tomb Raider”-ben Jolie alakította Lara Croft ikonikus karakterét, a képzett és kalandvágyó régésznőt, aki egy hatalmas ősi lelet visszaszerzésére indul. A filmben akciódús jelenetek mellett egy csipetnyi fantasy is helyet kapott, ahogy Croft egy titkos társaság ellen küzdött, hogy megmentse a világot. A filmet dicsérték a vizuális effektek és Jolie alakítása miatt, de kritizálták a karakterfejlődés hiánya és a gyenge történet miatt.

A „Lara Croft Tomb Raider: Croft új küldetésre indul, hogy megtalálja Pandora szelencéjét, egy hatalmas ereklyét, amely állítólag az örök élet kulcsát rejti. A film ambiciózusabb volt, nagyobb költségvetéssel, jobb akciójelenetekkel és vizuális effektekkel. A kritikusok azonban úgy vélték, hogy a film a bonyolult cselekmény és az érzelmi mélység hiánya miatt szenvedett.

Mindkét filmet kritizálták a történet és a karakterfejlődés mélységének hiánya miatt, valamint azért, mert inkább az akcióra és a vizuális effektekre koncentráltak. E kritikák ellenére a filmek sikeresek voltak a kasszáknál, és hozzájárultak ahhoz, hogy Jolie akciósztárrá váljon. A filmeket a kritikusok nem díjazták, de kereskedelmi sikert arattak, és a közönség szerette őket.

Összességében az Angelina Jolie főszereplésével készült két Tomb Raider-film vegyes sikert aratott. Képesek voltak megragadni a videojáték-sorozat szellemiségét és izgalmas akciójeleneteket nyújtani, de a történet és a karakterfejlődés terén nem tudták kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket.

Sikeresebb Tomb Raider videojáték-adaptáció az azonos című 2018-as film, amelyben Alicia Vikander alakította az ikonikus karaktert, Lara Croftot. A film több mint 275 millió dolláros bevételt hozott a kasszáknál, és a kritikusok pozitív kritikákat kaptak róla. Dicsérték az akciójelenetekért és Vikander Croft megformálásáért, valamint a forrásanyag hű adaptációjáért.

 

 

Resident Evil: középszerűtől a vacakig, de így is jövedelmező, hogy lemészárolják az eredeti koncepciót

 

A Resident Evil franchise hosszú múltra tekint vissza a szórakoztatóiparban: 1996-ban indult a túlélő horror videojáték-sorozattal, majd több adaptációban, többek között hat élőszereplős filmben és egy nemrégiben törölt Netflix-sorozatban.

A Resident Evil-filmek Paul W.S. Anderson rendezésében és Milla Jovovich főszereplésével, Alice-szel a főszerepben az Umbrella Corporation nevű vállalat történetét követték, amely biofegyvereket fejlesztett ki, ami zombijárványhoz vezetett. A filmek pénzügyi sikert arattak, és világszerte több mint 1 milliárd dolláros bevételt hoztak, de kritika érte őket a forrásanyagtól való eltérés és a túlzó akciójelenetek miatt.

A Netflix sorozat, amely egyszerűen csak a „Resident Evil” címet viseli, 2020-ban jelent meg, és a videojáték-sorozat újragondolása volt. A sorozat általában negatív kritikákat kapott a kritikusoktól és a rajongóktól egyaránt, kritizálták a gyenge írás, a gyenge alakítások és a forrásanyaghoz való kapcsolódás hiánya miatt. A negatív fogadtatás ellenére a sorozatot egy évad után törölték.

Összességében a Resident Evil franchise vegyes fogadtatásban részesült a különböző adaptációk során. Bár a filmek pénzügyileg sikeresek voltak, kritizálták őket, amiért eltávolodtak a forrásanyagtól. A Netflix-sorozat viszont nem kapott jó fogadtatást, és kritizálták a gyenge írás, a gyenge alakítások és a forrásanyaghoz való kapcsolódás hiánya miatt. A sorozatot emiatt egy évad után törölték is. A franchise továbbra is népszerű, de ezt az adaptációt koránt sem fogadta jól a közönség.

 

 

Assassin’s Creed: a következő „hitbeli ugrás”… nagy bukáshoz vezet…

 

A 2016-os Assassin’s Creed film Justin Kurzel rendezésében és Michael Fassbender főszereplésével az azonos című népszerű videojáték-sorozat adaptációja. A film Callum Lynch történetét követte nyomon, aki egy titkos bérgyilkos társaság leszármazottja, aki egy Animus nevű eszközzel újra átéli őse, Aguilar emlékeit a 15. századi Spanyolországban, hogy felfedezze az Éden almájának, egy ősi ereklyének a helyét, amely állítólag a szabad akarat irányításának erejével bír.

A filmet a kritikusok vegyes kritikával és a közönség vegyes fogadtatással fogadta. Egyesek dicsérték a film akciójeleneteit és vizuális effektusait, míg mások a filmet a szövevényes cselekmény és a karakterfejlődés hiánya miatt kritizálták.

A vegyes kritikák ellenére a film nem volt kasszasiker, világszerte 240 millió dolláros bevételt ért el 125 millió dolláros költségvetéssel szemben.

Összességében az Assassin’s Creed filmadaptációja kereskedelmi kudarcot vallott, és vegyes kritikákat kapott a kritikusoktól. A filmet a szövevényes cselekmény és a karakterfejlődés hiánya miatt kritizálták. Bár volt néhány jó akciójelenet és vizuális effekt, nem tudta megragadni a videojáték-sorozat szellemét, és nem tudott kapcsolatot teremteni a közönséggel.

 

 

Tudják? Srácoknak…

 

A népszerű videojáték-franchise-ok, a Ratchet and Clank és a Sonic the Hedgehog filmes adaptációi a gyermekbarát adaptációk példái. A 2016-ban bemutatott Ratchet és Clank film a címszereplőket követi, akik megmentik a Solana-galaxist egy gonosz elnöktől. Bár a film animációja és szinkronja jól sikerült, a kritikusoktól eléggé lehúzták az animációs filmet.

A 2020-ban megjelenő Sonic the Hedgehog a klasszikus platformjáték-sorozat élőszereplős adaptációja. A film Sonicot követi, aki egy kisvárosi seriffel szövetkezve próbálja megakadályozni, hogy a gonosz Dr. Robotnik felhasználja Sonic képességeit. A film vegyes kritikákat kapott, és kritizálták Sonic karakterének dizájnja miatt, mielőtt áttervezték volna. A folytatás, a 2022-ben megjelent „Sonic the Hedgehog 2” szintén vegyes kritikákat kapott, és kritizálták az eredetiség hiánya miatt.

Összességében mind a Ratchet és Clank, mind a Sonic the Hedgehog filmadaptációja a gyerekeket célozza meg akciódús és humoros elemeivel, de nem sikerült teljesen megragadniuk az eredeti játék lényegét. Azzal a közös kihívással is szembesültek, hogy a játék nem lineáris narratíváját lineárisra kellett adaptálniuk a filmek számára. Az adaptációk kereskedelmi sikerek voltak, de a kritikusoktól vegyes kritikákat kaptak. Amiatt is kaptak jó sok savat, mert nem voltak hűek a forrásanyaghoz. Ezek a példák jól mutatják a videojátékok más médiumokba történő átültetésének nehézségeit, valamint a forrásanyaghoz való hűség fontosságát.

 

 

The Witcher: csak részben videojáték-adaptáció

 

A The Witcher Netflix-sorozat egy fantasy dráma, amely Andrzej Sapkowski azonos című könyvsorozatán alapul. A sorozat Geralt of Rivia, a witcher néven ismert szörnyvadász kalandjait követi nyomon, aki a kontinens politikájában és konfliktusaiban lavírozik. A sorozat csak részben videojáték-adaptáció, mivel nem a játékokból, hanem a forrásanyagból merít ihletet.

A 2023-as évaddal a sorozatnak már két évadja van, a harmadiknak pedig hamarosan lesz a premierje. Az első évadot a közönség és a kritikusok általánosságban jól fogadták, a második évad azonban vegyesebb fogadtatásban részesült a rajongók körében.

A sorozat főszereplője Henry Cavill, mint Geralt, és számos neves színész is szerepelt mellékszerepekben. Azonban bejelentették, hogy a harmadik évad után Cavillt Liam Hemsworth váltja majd. A váltás okai egyelőre nem ismertek. A második évad vegyes fogadtatása és a közelgő főszereplőváltás ellenére a rajongók már nagyon várják a harmadik évad megjelenését és a történet folytatását.

 

 

Uncharted: középszerű kísérlet egy szeretett játékfranchise adaptálására

 

A régóta várt Uncharted-film Tom Holland és Mark Wahlberg főszereplésével végre a mozikba került. Az azonos című népszerű videojáték-sorozat alapján készült film a kincsvadász Nathan Drake és mentora, Victor Sullivan kalandjait követi nyomon, akik egy veszélyes útra indulnak, hogy leleplezzenek egy történelmi összeesküvést.

A film egyik legnagyobb problémája Tom Holland szereposztása Nathan Drake szerepében. Bár Holland tehetséges színész, Drake alakításából hiányzik az a báj és szellemesség, amiről a karaktert ismerjük. Holland Nathan Drake-je inkább tűnik általános akcióhősnek, mint a játékokból ismert és szeretett karizmatikus kincsvadásznak. Mark Wahlberg Victor Sullivan, más néven Sully alakítása hasonlóan kiábrándító. Wahlberg Sullyja nem az a bölcselkedő és mogorva mentor, akit a játékokból ismerünk, hanem a szokásos Mark Wahlberg.

A film története is alulmarad, a szövevényes és értelmetlen cselekmény nem képes megragadni a kaland és a felfedezés érzését, amelyről a játékok ismertek. A film tempója is gondot okoz, a lassú pillanatok elhúzódnak, és túlságosan bízik a CGI-s akciójelenetekben.

Pozitívum, hogy Antonio Banderas jó alakítást nyújt a főgonosz szerepében, és a film akciójelenetei is jól sikerültek. Ezek a pozitívumok azonban nem elégségesek ahhoz, hogy megmentsék a filmet az általános középszerűségtől.

Összességében az Uncharted-film egy elszalasztott lehetőség egy szeretett franchise adaptálására. Nem sikerül megragadnia a játékok szellemét, és egy általános és felejthető akciófilm-élményt nyújt. A sorozat rajongói csalódottak lehetnek, de a film azok számára is vonzó lehet, akik nem ismerik a játékokat.

 

 

A Halo is halovány próbálkozás maradt

 

A Halo, egy amerikai katonai sci-fi televíziós sorozat, amelyet a Paramount+ streaming szolgáltatás számára fejlesztettek ki, és amely az azonos nevű népszerű videojáték-franchise alapján készült. A 2022-ben bemutatott sorozat az emberiség és a Szövetség, egy idegen szövetség, az emberi faj kiirtására elszánt idegen szövetség között zajló 26. századi háborút követi nyomon. Annak ellenére, hogy a Halo tehetséges szereplőgárdával és lenyűgöző vizuális effektekkel rendelkezik, vegyes kritikákat és reakciókat kapott a rajongóktól.

A videojátékok más médiumokra történő adaptálásakor az egyik legnagyobb kihívás az, hogy úgy kell koherens narratívát létrehozni, hogy közben hű maradjon a forrásanyaghoz. Ez különösen nagy kihívás az olyan nyílt világú játékok esetében, mint a Halo, amelyek célja, hogy a játékosok saját tempójukban fedezzék fel a történetet. A Halo esetében a sorozat alkotói úgy döntöttek, hogy egy önálló történetet hoznak létre a saját „ezüst idővonalán” belül, amely elkülönül a franchise kánonjától. Ez a döntés vegyes reakciókat váltott ki a rajongók körében: egyesek dicsérték a kreatív szabadságot, amit lehetővé tett, mások pedig kritizálták, hogy nem maradt elég hű az eredeti forrásanyaghoz.

A videojátékok más médiumokra történő adaptálásakor a másik kihívás az, hogy lebilincselő és kielégítő akciójeleneteket kell létrehozni. Bár a sorozat lenyűgöző akciójeleneteket tartalmazott, egyes kritikusok úgy érezték, hogy ebben a tekintetben alulmaradt, és nem tudta ugyanazt az intenzitást és izgalmat megragadni, mint a videojáték-sorozat.

Összességében a Halo vegyes képet mutat a videojáték-adaptációk terén. Bár tehetséges szereplőgárdával és lenyűgöző vizuális effektekkel rendelkezik, nehezen tud hű maradni a forrásanyaghoz, és nem tud magával ragadó és kielégítő akciójeleneteket létrehozni. Nem egy rossz sorozat, de nem is igazán jó.

 

 

Az utolsó a videojáték-adaptáció a megváltó?

 

A legújabb adaptáció a 2023-ban bemutatott The Last of Us című HBO-sorozat, amely az azonos című videojátékon alapul. A sorozatot a kritikusok elismeréssel fogadták, és dicsérték a színészi játékáért, a rendezéséért és a forrásanyaghoz való hűségéért. A sorozat Joel, egy csempész és Ellie, egy tinédzser lány történetét követi nyomon, akiknek egy halálos gomba által elárasztott poszt-apokaliptikus világban kell végigutazniuk.

A sorozat, amelynek főszerepében Pedro Pascal Joelt és Bella Ramsey Ellie-t alakítja, két túlélő útját követi egy olyan világban, amelyet egy gombafertőzés okozta zombiszerű lények lepnek el. A fantasy- és akció-kaland-sorozatokban jártas Pascal és Ramsey szereposztása bölcs döntés volt, és a színészek erőteljes alakításokat nyújtanak.

A The Last of Us egyik fő erőssége, hogy hatékonyan tudja közvetíteni a játék történetének érzelmi súlyát és intenzitását. A sorozatnak sikerül megragadnia a játék könyörtelen sötétségét és rendíthetetlen emberségét, ami a zombis műfajban kiemelkedővé teszi.

A sorozatban Craig Mazin, a kritikusok által elismert Csernobil minisorozat írója és Neil Druckmann, az eredeti játék alkotója is részt vesz. Együtt egy igazán filmszerű és magával ragadó élményt tudtak létrehozni, amely hűnek tűnik a játékhoz, ugyanakkor önálló, lenyűgöző televíziós alkotásként is megállja a helyét.

Azonban nem mentes a hibáktól. Egyes nézők a tempót lassúnak találhatják, és a rajongóknak nem feltétlen tetszenek a változtatások. Másrészről viszont a sorozat nem sok újat kínál azoknak, akik már játszottak a játékkal, de azoknak, akik még nem, friss és izgalmas nézői élményt nyújt.

Összességében a The Last of Us az HBO Maxon üdvözlendő kiegészítője a videojáték-adaptációk világának. Sikerül megragadnia a játék érzelmi intenzitását és filmszerűségét, miközben megállja a helyét, mint egy lebilincselő és erőteljes televíziós alkotás. Lehet, hogy nem tökéletes, de jelentős lépés a jó irányba a videojáték-adaptációk gyakran rosszallott műfajában.

 

 

Borzasztó nagy a kihívás, kevés az igazi siker

 

Összefoglalva, a videojáték-adaptációk évtizedek óta népszerű témák a szórakoztatóiparban, de az adaptációk sikere változó volt. A videojátékok más médiumokra, például filmre és televízióra történő adaptálása hatalmas kihívást jelent, mivel a médiumok nagymértékben különböznek egymástól, és azokat az elemeket, amelyek egy videojátékot vonzóvá és élvezetessé tesznek, nehéz lehet átültetni egy filmre vagy televíziós műsorra. Ráadásul a videojátékok többsége nem lineáris narratívát szem előtt tartva íródott, ami megnehezítheti a film vagy televíziós műsor koherens narratívájának kialakítását.

Az első videojáték-adaptációk, mint a Super Mario Bros, a Street Fighter és a Double Dragon, a Mortal Kombat kivételével kritikai és kereskedelmi szempontból egyaránt kudarcot vallottak. Az Angelina Jolie főszereplésével készült Tomb Raider-filmek kereskedelmi sikerek voltak, de a kritikusok vegyes kritikákat kaptak. A Resident Evil-filmek pénzügyileg sikeresek voltak, de kritika érte őket, mert eltávolodtak a forrásanyagtól. A legutóbbi Resident Evil Netflix sorozatot nem fogadták jól, és egy évad után törölték, mert véres volt.

Összességében, bár néhány videojáték-adaptáció sikeres volt, a többségnek nem sikerült megragadnia az eredeti forrásanyag szellemét és kapcsolatot teremtenie a közönséggel. Egy videojátékot filmmé vagy sorozattá adaptálni nagy kihívás, de a megfelelő megközelítéssel és a megfelelő csapattal lehetséges egy olyan sikeres adaptáció létrehozása, amely a játék rajongóinak és az új közönségnek egyaránt tetszik.

-BadSector-