TESZT – Minden idők egyik legnagyobb hatású horrorjátéka visszatér, hogy megmutassa az „új fiúknak”, mitől döglik a légy (illetve, a nekromorfok). A Dead Space 15 évvel később is megállja a helyét a csúcson.

 

 

Ahogy felpattansz az USG Ishimura fedélzetére és a Dead Space főszereplőjének, Isaac Clarke-nak a páncéljába bújsz, olyan rémületet fogsz átélni, mint még soha, ahogy a nekromorfok először rád támadnak. Ezek az emberekben és idegen lények átalakult mutánsok, valamint a vallási fanatizmus történetszálai teszik az USG Ishimurát a túlélőhorror műfaj egyik legfélelmetesebb helyszínévé.

 

 

Az űrben most sem hallja senki, ahogy sikoltasz…

 

Az Alien óta tudjuk, hogy van valami olyan klausztrofóbiás abban, hogy valaki az űrben rekedt… Dead Space-ben pedig erre rátesz két lapáttal a kemény testhorror, a borzalmas mutáns, emberekből átalakult idegen közvetlen fenyegetése, az őket táplálkozásra buzdító vallási fanatikusok, és ez a hatalmas űrhajó számtalan lerombolt, vértől szennyes helyszíne… Az Dead Space Isaac életösztönének, küzdőképességének és türelmének kegyetlen próbája és ez nincs másképp a remake-ben sem.

A különös mutánsok által leront USG Ishimurán nincsenek biztonságos helyek, és nincs menekvés a szörnyek elől. Még a mentőállomásokkal és tárolókkal ellátott szobákban sem lehetsz biztos benne, hogy nem jelenik meg egy Lurker vagy Slasher. Ez a bizonytalanságérzet egy nagyszerű harcrendszerrel párosul, amely nélkül a Dead Space nem lenne ugyanaz az érzés. A fejlövéseid nem számítanak az USG Ishimura fedélzetén, itt minden a mutánsok feldarabolásáról szól. Az olyan képességekkel, mint a Stasis és a Kinesis, amelyekkel lelassíthatod az ellenséget, és felnyársalhatod őket közönséges tárgyakkal, a harc eleinte nyomasztó. Amint azonban belerázódsz a dolgok menetébe, hihetetlenül kreatívvá válhatsz a nekromorf hordák legyőzésében.

 

 

Néha visszafelé is kell menned

 

A Dead Space Remake játékmenete nem csak a mechanikáról, az erőforrások kezeléséről, a képességekről, a fegyverek fejlesztéséről, a felfedezésről vagy a harcról szól. Sőt, ez az élmény eléggé magával ragadó ahhoz, hogy ne csak egy kontrolleren keresztül manipuláljuk a játékot, hanem érezzük is azt. Az apokaliptikus horror környezet már a bevezető jelenetekben nagyon is valóságossá válik. Isaac első lépései előrefelé vezetnek, de sokszor van, amikor vissza kell mennünk. Egy túlélőhorrorban elég furcsának hangozhat, hogy nem haladunk előre. A Dead Space Remake azonban ebből a szempontból is realista: nem mindig megy minden simán, és néha hátrafelé kell menni, hogy a cél felé haladjunk.

Ugyanakkor sokáig nem válik monotonná a játék, mert a Dead Space „Intensity Director”-jának köszönhetően az ellenséges szörnyek bármikor, bárhol előtűnhetnek, miközben a világítás vagy a hangzás működése teljesen is egyedi lehet, és személyes játékélményt nyújt, így a harcok nem ugyanúgy fognak lezajlani. Itt tényleg soha nem tudhatod, mire számíthatsz.

Emellett a Dead Space elsőrangú zenéje és effektjei is olyan kísérteties csúcsokat ér el, amelyek John Carpenter munkásságát idézik (Carpenteres Dead Space-filmet akarunk!), de nem csak akkor, amikor veszélyben vagy; hanem még a biztonságos pillanatokban is rémisztő élményt nyújthat. A Dead Space egyetlen pillanatra sem lassít; folyamatosan a képernyő elé szögez, és a különböző crescendókkal és száguldó tempókkal a frászt hozza rád. Mi volt az a jelenés? Miért beszél Nicole arról, hogy Isaac „mindenkit újra egésszé tesz”? Mi folyik itt valójában?

 

 

Mindig nézz a hátad mögé!

 

A Dead Space cselekménye valóban érdekes, és amikor a feszültséget kell fokozni, nem hagyatkozik olcsó ijesztgetésekre sem. A játék igazi mestere a feszültség hatékony megteremtésének – még most, mintegy 15 évvel az eredeti megjelenése után is. Vegyük például a liftbe való belépést. Azt gondolod, hogy most már biztonságban vagy, és hogy a téged üldöző Necromorph biztosan nem fér be ide. Egyszer csak berobban az ajtón, és te kiköpöd az kávédat, amikor már azt hitted, hogy végre biztonságban vagy, és kortyolhatsz belőle. Vagy éppen egy hosszú folyosón sétálsz, amikor a végén hirtelen elszakad a turbina. Azonnal célba veszed a fegyvered, és felkészülsz a véres összecsapásra, de ebben az esetben téves riasztás volt; a játék csak a feszültséged növelte.

És ez csak kettő a sokféle ijesztgetés közül, amelyeknek a révén a figyelmed mindig Isaacra és az USG Ishimura összpontosítod. Oldalakon keresztül tudnék írni a Dead Space összes benne rejlő izgalmáról, de ha már ismered az előző játékot, akkor úgy is tudod, miről beszélek. Ha pedig nem, akkor jobb, ha magad tapasztalod meg.

Amikor a zene éppen nem hozza rád a frászt, vagy nem a falakra mászni tudó, savköpködő csecsemők ellen küzdesz, akkor a környezettől cidrizel, hála a profi megvilágításnak, a ködnek, a filmszemcsés effektusoknak. Mindezek tetejébe nincs semmilyen felhasználói felület: a Dead Space készítői már 2008-ban is tudták, hogyan merüljünk el teljesen a játékban.

Egészen a játék második feléig. Ahogy a hetedik fejezet kibontakozott, és én folytattam a küldetést, a játékmenet kezdett zavarosnak és önismétlődőnek tűnni. Ami kezdetben tökéletes játékritmusnak indult, az hamarosan elmosódott; egy ponton úgy éreztem, mintha minden második szoba, ahová beléptem, egy újabb karanténzóna lett volna, ahol egy hordával kellett felvennem a harcot.

Bár az ismétlődő feladatok a játék második felében némileg rontottak az élményen, nem tudtam nem arra gondolni, hogy ez némileg a Dead Space javára vált. Elvégre el tudod képzelni, hogy Isaac mit érezhet, mire a játék utolsó fejezete eljön? A mentális állapota az idő előrehaladtával lassan romlik, és az utolsó fejezetekre a játékos is és maga Isaac a történetben is teljesen kimerül.

 

 

Fejlessz, hogy életben maradj!

 

Fontos megemlíteni a fegyvereinek és űrpáncélunk fejlesztéseit is. Bevallom, hogy utóbbi nem volt prioritás számomra, mivel a harc hatékonyságának javítása, és a fegyverek fejlesztése révén tudjuk legyőzni a nekromorfokat. Később, amikor az oxigén- és légellenállás kezelését kellett megoldani, megbántam, hogy nem fejlesztettem megfelelően a ruhát. Lehetőség van a tipikus életsáv növelésére, valamint az ellenállás és az erő növelésére, ha több oxigénre vágyunk. Itt külön kiemelem a légi harcokat, amelyek abszolút lenyűgözőek. Egyértelműen érezhettük a különbséget a földön vagy a levegőben végrehajtott lövés között.

A megfelelően maximalizált fegyverekkel és egy szűk ruhával sokkal jobban felkészültünk a harcra. A Dead Space Remake-ben a harc rendkívül kihívásokkal teli, agresszív és kemény. Bár a játék korai szakaszában még nem sokféle nekromorf van, az biztos, hogy soha nem untam meg a harcot velük. Az EA Motive kiváló munkát végzett a játék harci ritmusát illetően, és bár a lények némileg hasonlítanak egymásra, mégis van az az érdekes tényező, hogy összekapcsolhatjuk őket azokkal az emberekkel, akik egykoron voltak – amitől sokkal hátborzongatóbbak, mintha csak „egyszerű” szörnyek lennének.

 

 

Hatalmas különbségek a 2008-as verzióhoz képest

 

A játékot PS5-ön játszottam, így a lehető legjobb teljesítményt kaptam a játékból. A különbség az eredetihez képest óriási, még a debütálás óta történt technológiai fejlődést figyelembe véve is. A részletgazdagság felülmúlhatatlan, kiemeli a környezetet, emiatt pedig új életet lehel a játékba.

A betöltési idő is óriási javuláson ment keresztül, hiszen nem kell sokáig várakoznunk, hogy a térkép különböző területeit elérjük. Függetlenül attól, hogy melyik módot választod, a minőséget (4K, 30fps és ray tracing) vagy a teljesítményt (2K QHD, 60fps ray tracing nélkül), a Dead Space Remake egyformán lenyűgöző.

A Dead Space Remake emellett sokkal több, mint egy szerelmeslevél az eredeti játék rajongóinak. Az EA irigylésre méltó következetességről tett tanúbizonyságot, és ugyanazt a célt tartotta szem előtt: egy videojátékos etalon létrehozását. Ezt tette 2008-ban a Dead Space-szel, most pedig mindenkinek megmutatta, hogyan kell remake-et készíteni.

A remake minden téren hű az eredetihez, de különösen, ami a narratívát, a környezetet, a karaktereket, a nekromorfokat és az összes többi elemet illeti. Hatalmas élmény mindezt újra átélni.

 

 

Így kell remake-et csinálni!

 

A Dead Space Remake azért jön, hogy életre szóló leckét adjon minden fejlesztőcégnek, megmutatva, hogyan kell sikeres remake-et készíteni. A Motive Studio megmutatta, hogy a helyes megoldás az, amelyik tiszteletben tartja az eredeti tartalmat, és csak a feltétlenül szükséges elemeket teszi hozzá, hogy az élményt a jelenlegi technológiához igazítsa. Amit a sci-fi horror rajongóinak kínál, az másodszorra is a műfaj legnagyobb ajánlója, amivel számolni kell. A játékélmény abszolút lebilincselő, és mindent elsöprő. A szeretet és a tisztelet, amit ebbe a remake-be fektettek, nyilvánvaló, és a Dead Space Remake akár év játéka jelölt is lehet.

-BadSector-

---

Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Motive Studio

Stílus: Túlélő horror, akció-kaland

Megjelenés: 2023. január 27.