A zúzós indie-siker Choo-Choo Charles rengeteg mélységet rejt a komikus külső mögött, és még ott is sikerül javítania, ahol az AAA játékok korábban megbotlottak.

A Choo-Choo Charles-hoz hasonló indie játékok kis fejlesztőcsapatainak korlátai gyakran lenyűgöző innovációhoz vezethetnek ezeknek a korlátoknak köszönhetően. Sőt, mivel ez a közelmúltban megjelent indie kedvcsináló egy szóló fejlesztő szenvedélyes projektje, a korlátok miatt a Choo-Choo Charles még hihetetlenebbé teszi a Final Fantasy 15-höz való hasonlóságát.

A Choo-Choo Charles és a Final Fantasy 15 közötti összehasonlítás pontosításához a fő hasonlóságot a két játék azon módja között kell kiemelni, ahogyan a játékosok a nagy, nyitott pályákon utazhatnak. A több mint egy évtizeden át fejlesztett AAA cím esetében ez a Regalia kocsi formájában történik, míg a Two Star Games verziója egy korábban elhagyott vonatra támaszkodik.

A legfontosabb hasonlóság a Choo-Choo Charles és a Final Fantasy 15-ben szereplő Regalia fejleszthető vonata között, sokkal inkább a pályákhoz kapcsolódik, amelyeken állnak, mint magukhoz a járművekhez. Mindkét esetben ezek a járművek óriási síneken közlekednek, amelyek szigorúan megszabják, hogy a játékos hol közlekedhet, és ami még fontosabb, hogy hol nem utazhat sebességgel és biztonságosan. Ez aztán lehetővé teszi a játékosok számára, hogy a nyílt világú térkép egyik végéből a másikba tartó hosszú utat percek alatt tegyék meg, ahelyett, hogy gyalogosan órákba telne.

Azonban, bár ez a közlekedés sokkal gyorsabb, mint a gyaloglás, ugyanakkor sokkal korlátozottabb irányban is, mint amire a játékos karakter gyaloglás közben képes. Ezek a korlátok nyitják meg mindkét játékot az érdekesebb felfedezés felé is, arra bízva a játékost, hogy szálljon ki a járművei biztonságából, hogy megtalálja a fejlődéshez szükséges anyagokat és kulcsfontosságú tárgyakat. Ennek ellenére a Choo-Choo Charles-ban a játékosok szabadsága, hogy levadásszák a titkokat, az a pont, ahol a Final Fantasy 15-össel való összehasonlítás véget ér, és ahol a két játék eltérő dizájnja elkezdődik.

A Choo-Choo Charlesban a vonatba épített legjobb funkció nem a fegyver vagy a lángszóró, hanem az, hogy bármikor kiugorhatunk a járműből, és gyalog indulhatunk felfedezőútra. Ez drasztikusan eltér attól, ahogy a Final Fantasy 15 kezeli a Regaliát, ahol a királyi kocsi csak a kijelölt parkolóhelyeken állhat meg. Ez elsőre apró különbségnek tűnhet, tekintve, hogy mennyi parkolóhely áll rendelkezésre, de a szabadság, hogy menet közben is kiszállhatunk a szerelvényből anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy az összetörik, sokkal gördülékenyebbé teszi a felfedezést.

Míg maga a Regalia lenyűgöző része Eos világának, és szinte a Final Fantasy 15 saját jogú szereplője, a parkolási helyekre vonatkozó korlátozások jelentősen hátráltathatják a felfedezést. Néha egy mellékküldetés vagy egy titkos kincs helyszínére való eljutáshoz a Regaliával ki kell hajtani egy közeli parkolóhelyre, hogy aztán a Final Fantasy csokobó kabalaállatára szálljunk fel, hogy valóban elérjük a célállomást. Az ilyen típusú megakasztott felfedezés gyakran arra készteti a játékosokat, hogy ne vegyék a fáradságot, és ne nézzék meg az összes olyan mellékes tartalmat, amely a fő történeten túl kitölti a nyílt világ többi részét.

Érdekes módon ez a fejlesztés a Regalia merevebb használatától a vonat szabad használatáig valójában egyszerűbbé teszi a rendszert. Mivel nem kell parkolóhelyeket programozni, vagy vontatási mechanikát megvalósítani, vagy másodlagos szerelvényt használni a közlekedést kiegészítendő, a Choo-Choo Charles fejlesztése jelentősen egyszerűbbé vált. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy egy teljes játék fejlesztése szólóprojektként könnyű, de azáltal, hogy a traverzális mechanikák nagy részét le kellett vágni, és egyszerűsíteni kellett a végterméket, az alacsony költségvetésű indie-siker lenyűgöző módon képes túlszárnyalni AAA-s társait.

A Choo-Choo Charles már elérhető PC-re.

Forrás: GameRant