TESZT – A hosszú ideje pletykált és állítólag régóta csak a fiókban hagyott Metroid Prime trilógia Nintendo Switch-re összerakott felújítása részben is, de megjelent, ugyanis a Nintendo eShopon csak az első rész található meg, ám később jönni fog a sötétebb hangnemet felvevő második és harmadik epizód is. Addig is itt a kicsivel több mint húsz éve megjelent első, és látszik, hogy nem lett rossz arcfelvarrás.

Talán annyit lehetne felhozni hibaként a remasterben, hogy esetleg QoL (quality-of-life, magyarul kb. kényelmi) funkciók hiányoznak belőle, ám ha autentikus élményre törekedett a Retro Studios, akkor ezt nem is nagyon lehet figyelembe venni.

GameCube-ról Switch-re

A Metroid Prime játékokról érdemes tudni, hogy ezek nem oldalnézetes platformerek (és nem is 3D-s platformerek, amilyen a Metroid: Other M volt), hanem belső nézetes lövöldözős játékok és platformerek (azért az alapoktól nagyon nem lehet és nem is szabad eltérni). Grafikailag a Retro Studios mintha direkt mindent megtett volna, hogy megbánja a Nintendo az eredeti elképzelését: nem lenne meglepő, ha a projektet jóval korábban elkezdte a csapat, miközben a nagy N a Bandai Namco japán és szingapúri stúdiójára bízta a Metroid Prime 4-et, mire az eredeti fejlesztők így odatették magukat, hogy a Nintendo megbánja a lépést (ez valószínűleg megtörtént, ugyanis visszaadták a Retronak a fejlesztést). Grafikailag nagyon komoly remasterről van szó, és persze a játék 16:9 képarányban fut. A stúdió hű maradt az eredeti játékhoz, ám a részletesség és az összetettség növekedett, de főleg a megvilágítás az, ami teljesen új szintre emeli a játékot, viszont az eredetihez képest egy kisebb hiányossággal: a sugárfegyverek nem rendelkeznek dinamikus megvilágítással.

Ez eleinte nem is tűnhet fel, de egymás mellé téve a két játékot már érzékelhető lesz ez a kisebb visszalépés. Lesz, ahol Samus nem tükröződik vissza, de a korosodó hardver miatt ezt talán meg lehet érteni. A modellek és a textúrák újra lettek gyártva, ami helyes döntés volt, mert a 2002-es látványvilágot nehezen lehetett volna ma eladni az IP-ben. A pályák is pont úgy vannak geometrikusan felépítve, ahogy arra emlékezhetünk. A jelenetek és animációk egy az egyben megegyeznek az eredetivel, és csak a kamera esetében történt egy-két finomhangolás. Ezekből az következik, hogy a Retro Studios (és a társfejlesztő Iron Galaxy) elég erős vizuális tuningot adott a játéknak. Kisebb hiányosságok, de egyben extra részletek is vannak (az esőcseppek hatása az ágyúnk használata közben), így ilyen tekintetben bátran kiváló értékelést lehet adni a remasternek (értelemszerűen arról kell beszélni, hogy miben és miképp újított a GameCube-os eredetihez képest), amit a Nintendo teljesen váratlanul, a múlt héten megtartott Nintendo Directje során csendben adott ki. (Mivel idén a Microsoft hasonlóan tett a Tango Gameworks Hi-Fi Rush-ával, érdemes ilyesmire felkészülni.)

Kez El

Egy ilyen súlyú remaster esetében a kezelhetőség alaposan el tudja rontani az eredményt és a játékélményt, de szerencsére a Retro ezen a banánhéjon nem csúszott el. Lehetőség van az eredeti irányítási modellre, de alapból a modernizált opciót kapjuk, és ezeken túl ott van a Wii-féle giroszkópos megoldás, illetve a kettő keveréke (klasszikus modell + giroszkópon alapuló szabad célzási megoldás). Így biztos, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő kezelési modellt. Nem kell tartani a teljesítménytől sem. Tény, hogy dokkolva 900p-n, handheld módban pedig 600p-n fut a Metroid Prime Remastered, nagyon stabilan tartja a 60 FPS frame rate-et, ám nincsen antialiasing.

Töltési időkről sem nagyon lehet beszélni. Az indításkor, és néha a liftek során van, de most nincsen olyan, hogy az ajtók nyitásakor néhány pillanatra megállunk (a GameCube-on ez érzékelhető volt). Szóval ilyen aspektusokban is figyelemre méltóan jó munkáról van szó, hiszen itt már tényleg nüansznyi újítás van, de mégis megvalósult. Kényelmileg viszont lehetett volna gondolni arra, hogy egy handheld platformról van szó. Így esetleg az automatikus mentésen el lehetett volna gondolkodni (mert ki tudja, lehet, hogy valaki egyszerűen elfelejt menteni, amikor hazaért a buszról leszállva…). A fast travelt már fel sem lenne érdemes hozni, ez ugyanis az alapjáték hibája, hogy gyakran vissza is kell fordulni a már látott területekre, és a backtracking gyakori tud lenni annak, aki nem teljesen ismeri úgy a játék térképét, mint a tenyerét.

Remek kezdet

Ha ugyanezt a szintet fogja hozni a második és harmadik remaster is, akkor mind a három játék a legszebb Nintendo Switch-címek közé fog tartozni (a trónra talán a The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom fog ülni tavasszal). A játék maga 8,5 pontot érdemelne, mert kicsit nyűgös a backtracking. A remaster maga pedig a kényelmi funkciók hiányossága miatt 9,5-es, és a kettőt átlagolva egy 9/10 értékelés abszolút jogosnak tekinthető. Így kell felújítani tisztességesen egy játékot, ami egyértelműen a Metroid Prime 4-re akarja lassan terelni a figyelmet (ha ezt a nyáron nem leplezi le a Nintendo, hatalmas hibát fog elkövetni… hacsak nem tolták át a Switch-utódra a fejlesztését…?). De 40 dollár érte sok.

-V-

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: Retro Studios, Iron Galaxy

Stílus: belső nézetes akció-kaland

Megjelenés: 2023. február 8.