TESZT – A világ egy alternatív változatában a II. világháborút egy Németország által elszabadított katasztrofális járvány zárta le, amely majdnem elpusztította a világot. A Szovjetunió hatalmas robotjai azonban visszavágtak, és egy félig-meddig-utópiát hoztak létre repülő városokkal és robotszolgákkal. A játékosok P-3, a világ vezető robotkutatója által alkalmazott elit ügynök bőrébe bújnak. Amikor P-3 megbízást kap egy csendes szovjet kutatóintézet felderítésére, felfedezi, hogy a munkásrobotok megőrültek, ami a munkások lemészárlásához vezetett. A feladat az, hogy felderítsd a hibásan működő robotok hátterében álló okokat.

Az Atomic Heart cselekménye némileg kiszámítható, nincs karakteres mélysége, és gyakran a nyilvánvaló, könnyen előre látható cselekménypontok felé kanyarodik. A játék az utolsó órában csúcsosodik ki, ahol megállás nélkül vágott jelenetek és információs dömpingek sorozata jelenik meg, minimális játékmenet mellett. Bár a végső bossharc lenyűgöző, az nem kárpótol az addigi közepesebb játékmenetért.

Sok a duma!

Az Atomic Heart talán legfrusztrálóbb aspektusa, hogy P-3 hajlamos állandóan önérzetesen panaszkodni. Minden alkalommal nyafog, amikor rejtvényt kell megoldania, és fanyalgó megjegyzéseket tesz, amikor zárt ajtókkal vagy valószínűtlen kulcsokkal találkozik, sőt, még a „dungeon”-ként emlegetett opcionális területekre való belépéskor is panaszkodik. A fejlesztőcsapat célja a metahumor volt, de a főszereplő állandó nyafogása a játék energiájának nagy részét elszívja, és olyan érzést kelt, mintha nem is akarna játszani.

Bár az állandó csivitelés egy ideig szórakoztató lehet, végső soron gyengíti a cselekményt. Minden helyzetre egy-egy poénnal válaszolnak, a szereplők pedig gyakran kommentálják a világ abszurditását. Ennek eredményeképpen kihívássá válik komolyan venni a játékot, amikor megpróbál hitelesnek lenni, ami néhány valóban hatásos horrorisztikus pillanattól is elvonja a figyelmet.

Az Atomic Heart játékmenete erősen a Bioshockból merít, a főszereplő még egy víz alatti városkomplexumot is „elragadtatva” emlegeti. A játékmenet a szokásos FPS, az egyik kézben fegyverek vannak, a másikban pedig a játékos összes ereje egy kesztyűben. A játékosok egyszerre mindkét kezüket használhatják, bár bizonyos műveletekhez, például a gyógyításhoz mindkét kézre szükség van, speciális fejlesztésekkel.

Egyszerű fegyverek és ismerős erők

Az Atomic Heartban a fegyverek meglehetősen standardak, a szokásos pisztolyok, sörétes puskák, géppisztolyok és egyéb fegyverek, valamint különböző közelharci fegyverek mellett. A közelharci fegyverek és néhány pisztoly a játékos energiamérőjét használja, a speciális támadások vagy az ezekből a fegyverekből leadott lövések elszívják az energiát, míg a közelharci támadások feltöltik azt. Ez arra ösztönzi a játékosokat, hogy váltsanak a távolsági lövések és a közelharci támadások között. Többféle közelharci fegyver létezik különböző sebesség- és erőstatisztikákkal, valamint speciális képességekkel, ami némi testreszabást tesz lehetővé.

A játékosok a kesztyűjükből különböző képességekhez jutnak hozzá, amint elérik az első boltot, de a Neuromodok összegyűjtéséhez le kell győzniük az ellenséget, hogy használni tudják őket. Szerencsére az Atomic Heart egy nagyon nagylelkű visszatérítési rendszerrel rendelkezik, ahol a játékosok teljes visszatérítést kaphatnak a boltban vásárolt tárgyakért, így bármikor válthatnak a buildek között.

Maguk az erők eléggé ismerősek. Az alapértelmezett erő egy elektromos sokk, amely elkábítja az ellenséget, és mindig a kesztyűre van felszerelve. A kinesis, a tárgyak megragadásának és dobásának képessége egy másik alapfunkció. A játékosok két további képességet is felszerelhetnek, például fagyasztássugarat, pajzsot és tömeges telekinézist, anélkül, hogy az alapképességekre egy slotot is elpazarolnának.

Erőrendszer és az ellenséges változatossága

Minden kesztyűerőnek saját lehűlési ideje van, és nincs mana sáv. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy szabadon és szinte bármikor használd a képességeket, így a kesztyű a felszerelésed szerves részének érezhető. Ha ezt a funkciót kombinálod a tetszés szerinti buildváltás képességével, akkor rengeteg lehetőség rejlik benne.

Az Atomic Heartnak azonban nagy problémája a játékmenete. Hiányzik az ellenséges változatossága, és bár van néhány érdekes boss harc, a játék nagy része azzal telik, hogy három hasonló robot vagy zombi egyikével küzdünk, akik ugyanúgy harcolnak. Az ellenségek elég szórakoztatóak a harcban, de hiányoznak a kihívások, amelyek arra kényszerítik a játékosokat, hogy kilépjenek a komfortzónájukból.

A túl erős fegyverek jelenléte sem segít. Például az egyik közelharci fegyver egy láncfűrész pengéje egy botra szerelve, amely egy fejlesztéssel képes szétfűrészelni az ellenséget. Ha egyszer megszerezted ezt a fegyvert, semmi más nem fogható a zúzófűrész pengék őrült sebzési potenciáljához, amely minden bossharcnak másodpercek alatt véget vethet. Bizonyos képességek hatékonyabbak, mint mások, és az egyensúly eléggé rosszul van kialakítva ahhoz, hogy a játékosok két-három konkrét tárgy felé vonzódjanak.

Szórakoztató harc, béna open world

Az Atomic Heart harci mechanikája kielégítő és élvezetes, a lövöldözés, a kitérés és a közelharc kielégítő keverékével. A bossharcok különösen szórakoztatóak a platformer stílusú mozgással és kitéréssel. A játék azonban akkor kezd el akadozni, amikor a játékosok elhagyják az első területet, és belépnek a nyílt világba. Bár a kibővített játékvilág kezdetben izgalmas, hamar kiderül, hogy üres, monoton feladatokkal van tele. A választható dungeonok kínálnak némi fejlesztést a fegyverekhez, de az azonos területeken és ellenségeken kívül más érdekesség nemigen akad.

A nyílt világ egyik legfrusztrálóbb aspektusa, hogy nincs igazi módja a dolgok felgyorsításának. Az autók, amelyeket használhatsz, gyenge minőségűek, és gyorsan használhatatlanná válnak, miután bármibe beleütköztél. Mindenhol futni gyorsabb, és hamar fárasztóvá válik a térképen való vándorlás az opcionális szakaszok teljesítéséhez.

Összességében a nyílt világ elvonja a játék szórakoztató harcát. Bár a mechanika erős, az Atomic Heart hossza és az üres nyílt világra való összpontosítása végül árt az élménynek.

Kreativitás és csalódások keveréke

Az Atomic Heart egy vizuálisan lenyűgöző játék, remek audióval és zenei betétekkel, és pozitívum még, hogy a játék több platformon is zökkenőmentesen fut. Az Atomic Heart erősségei közé tartoznak a menő bossharcok és a jól kidolgozott környezet. Azonban minden, ami közöttük van, csak időkitöltésnek tűnik, ami hosszabbá teszi a játékot anélkül, hogy valódi értéket adna hozzá. A választható dungeonökből hiányzik a nagy jutalmak izgalma és intrikája, így kevés ösztönzést hagynak felfedezésükre. Ha a játék inkább az erősségeire koncentrált volna, és elhagyta volna a nyílt világ aspektusát, sokkal jobb játék lett volna.

A játékmenet és a harc az Atomic Heartban szórakoztató, jó a ritmusa, a verekedés és a lövöldözés kellően pörgős, és a kesztyű különböző képességei fokozzák az izgalmat. Az ellenségek azonban nem túl változatosak, és a túl erős fegyverek miatt a játék kiegyensúlyozatlannak tűnik. Ráadásul P-3 állandó szövegelése, bár időnként szórakoztató, alááshatja a játék cselekményét és horrorisztikus aspektusait.

Összességében az Atomic Heart egy jó játék, de hiányzik belőle az önbizalom, béna a cselekménye és kiforratlan a játékmenete. A kreativitás és a különleges stílus az erősségei, de a játék túl sok időt tölt a lejtőn ahhoz, hogy igazán feljebb emelkedhessen. Az Atomic Heart lenyűgöző vizuális és auditív élmény, de nehezen tud kitűnni más nagyszerű játékok közül.

-BadSector-

Kiadó: Mundfish

Fejlesztő: Mundfish

Stílus: Akció, RPG

Megjelenés: 2023 február 21.