TESZT – A Wanted: Dead a 17-18 évvel korábbi stílust akarta magára ölteni. A Ninja Gaiden reboot lehetett a kiinduló pont, amihez hozzárakták a God of War-t (nem a modern két részt, hanem a PS2-es első kettőt), továbbá a lövöldözős játékokból mondjuk a Resident Evil 4-et (még ha ez nem is kizárólag abban a műfajban van) és a Call of Duty-t, az eredmény pedig egy átlagos keverék lett, semmi több.

A Wanted: Dead egy új, hibrid hack’n’slash/lövöldözős játék a Ninja Gaiden és a Dead or Alive készítőitől. A Zombie Unit, egy hongkongi elit rendőri egység egy hetét követi nyomon, amelynek feladata egy nagyszabású vállalati összeesküvés leleplezése.

Dauer Synthetics

Ez lenne a cég, ami körül nyomozni fog a történet, ami egy szokatlanul szétszórt intróval nyit, majd hirtelen a jövőbe ugrik a főszereplőnkkel, Hannah Stone-nal, aki helyre tudná állítani a jelenleg romokban levő renoméját (lévén börtöntöltelék), ha teljesíti a feladatot, így a Zombi-osztag vezetőjeként a hongkongi, törvényen kívüli alakulatot kell irányítania. Kissé cyberpunk, de annyira azért mégsem: a Dauernál valaki nem daueroztatta haját, rablás történik, mi pedig útra kelünk. A Steames jellemzés nem véletlen, ugyanis a Soleil Ltd. mögött valóban a két franchise fejlesztői állnak, és talán emiatt is nevezhető túlzottan egyszerűnek a játékmeneti hurok: Hannah és három bajtársa lineáris pályákon egyszerű küldetéseket teljesít a kaszabolással és lövöldözéssel. Ezzel XP-t kapunk, amit aztán lehet a skillfára költeni (nem valami összetett: van például a gyakran életet mentő lassító funkció), aztán a küldetések között irány a főhadiszállásunk, ahol lehet beszélgetni a bajtársainkkal.

Vannak minijátékok is (mintha a Yakuza, bocsánat, Like A Dragon ihlette volna a fejlesztőket…), és a háttérsztorik itt ismerhetőek meg. Lehet, hogy túlszimplifikált a definíció, ámbátor ez a terméket jellemzi, mint ahogy az is, hogy nem minden működik úgy, ahogy kellene. Ha minden a helyén lenne, talán maga a játék is jobb értékelést kaphatna, de nem: néha talán túlzásba viszi ugyanis a Wanted: Dead azt, hogy esélytelennek érezteti a játékost, mert hiába kaszabol vagy üríti a tárat, nem tűnik úgy, hogy hatása lenne, és ezt még meg is fejeli, hogy ellenfeleink több támadása is egy pillanatra elkábítj vagy megállítja Stone-t (mily ironikus nomen est omen), és arra is van példa, hogy támadásunk közben ellenfelünk felülírja a mi mozdulatunkat, ami, és nem érdekel, ha ki lesz cenzúrázva, kibaszottul idegesítő tud lenni játéktól és műfajtól függetlenül. Ha legalább a harcok jónak érződnének, de még ezt sem lehet teljesen elmondani: a játéknak köze nincs ahhoz a stílusos, minőségi élményhez, amit a Devil May Cry V képes volt felmutatni. Még az amúgy pocsék Ninja Gaiden III: Razor’s Edge is jobb volt ennél, és az is hatalmas visszaesés volt a II után. A befejező mozdulatok legalább tetszetősek…

És a többiek

Mintha a Wanted: Dead nem rendelkezne lock onnal (magyarul ezt a nem lőfegyvereknél is használatos célzásrásegítésnek lehetne mondani), és amikor sokan körülveszik Stone-t, hogy ő kővé dermedjen, akkor a kamera is előszeretettel hajlamos megbolondulni. Ez pedig kellően frusztrációra képes ösztönözni bárkit is. Hiába akar Souls-klón is lenni (akkor hasonlóan kicsi stúdióban gondolkodva Thymesia), egyszerűen a harcok súlytalanok, vagy akár élettelenek is.

Ez a performansz (vagy annak hiánya) máshová is beszivárgott, mert a párbeszédek sem olyan jók. Lassúak, valódi dialógusokhoz képest lendülettelenek, rosszul előadott mondatok, és hanggal (is) dolgozva kidolgozatlanok. A jelenetek legalább egyedi megközelítésűek, ez tetszetős, ahogy maga a látványvilág sem tűnik olyan nagyon rossznak. (Hm, hol is volt ilyen, hogy remek grafika mellé trehány játékmenet? Tomb Raider: The Angel of Darkness, Rise of the Robots…) Szóval olyan furcsa a helyzet, hogy meg kell tanulni az időzítést (mert hiába csapnivaló elsőre a harcrendszer, másodszorra meg kell tanulni az elhárítást és az ellentámadást), de addig el is kéne jutni, és addigra lehet, hogy az amúgy sem nagy játékostábor túlzottan megfogyatkozik.

Amikor a töltőképernyő izgalmasabb

Ilyen is ritka, hogy a töltőképernyő jobbnak hatott a játékmenet többségénél, mert lineáris, kidolgozatlan, már-már amatőr az egész. Ez a játék (értelemszerűen 480p-re vagy 1080i-re lebutított grafikával) PlayStation 2-n esetleg megállta volna a helyét, de ebben az esetben ez inkább egy gyenge hatost érdemel, mert nem bűnrossz, de nem is olyan kiemelkedően jó, és el lehet mondani róla, hogy az év csalódásai közé a Wanted: Deadet már most fel lehet írni, mert ennél többet vártunk a fejlesztőktől. Úgyhogy ezt a játékot maximum féláron javasolt megvásárolni, mert ott elég nagy a baj, ha a minijátékokkal jobb az időtöltés mint magával a fő élménnyel. És ebben a hibába ez a játék beleesett, kimászni nem tud onnan. Tipikusan az a példa ez, amikor valami szépen néz ki, de mögötte végül felszínesnek ható, még mélyebbre ásva kidolgozatlannak tűnő tartalom áll.

-V-

Kiadó: 110 Industries

Fejlesztő: Soleil Ltd.

Stílus: bootleg Ninja Gaiden

Megjelenés: 2023. február 14.