SOROZATKRITIKA – A Carnival Row egy viktoriánus fantasy világban játszódó krimi-sorozat, amelyben az emberiség és a mítoszi lények között feszülnek komoly konfliktusok. A Carnival Row egy merész és látványos alkotás, amely nem riad vissza a sötét témáktól és a társadalmi kritikától, ugyanakkor a történetvezetés és bizonyos színészi alakítások hagynak kívánni valót maguk után.

A Carnival Row egy 2019-ben indult amerikai sorozat, amelyet René Echevarria és Travis Beacham alkotott meg. A sorozat alapja Beacham egy be nem mutatott filmforgatókönyve volt, amelyet A Killing on Carnival Row címmel írt. A sorozat főszereplői Orlando Bloom és Cara Delevingne, akik egy emberi nyomozót és egy tündért alakítanak, akik egy veszélyes viszonyt folytatnak egy olyan világban, ahol az emberek és a mágikus lények között háború dúl. A sorozat két évadot élt meg az Amazon Prime Video-n: az első évad 2019 augusztusában debütált nyolc epizóddal, míg a második és utolsó évad 2023 februárjában került bemutatásra tíz epizóddal és nemrég zárult le.

Egy lenyűgöző világ

A Carnival Row legnagyobb erénye kétségkívül a látványvilága. A sorozat egy neo-viktoriánus városban játszódik, amelynek neve The Burgue (a francia bourg szóból ered), és amely tele van emberi polgárokkal és menekült mítoszi lényekkel. Ezek között találunk tündéreket (pixeket), faunokat (puckokat), koboldokat (koblikot), centaurokat (faerisheket) és még sok más fajtát. A város részletgazdagon van megalkotva: minden utca, épület, bolt és bár saját hangulattal rendelkezik. Az atmoszférát tovább fokozza Nathan Barr zenéje és az eredeti kosztümök.

A sorozat nem elégszik meg a város bemutatásával: több helyszínen is kalandozik velünk. Megismerhetjük például Tirnanocot (a tündék hazáját), Pactlandet (az emberiség ellenségét) vagy Ignota Regiot (egy titokzatos szigetet). Mindegyik helyszín saját történelmi és kulturális hátterrel rendelkezik, ami gazdagítja a fantázia világát.

A sorozat világteremtése nem csak a látványban nyilvánul meg, hanem a történelemben és a kultúrában is. A Carnival Row egy sajátos steampunk fantasy világ, amelyben a technológia és a mágia egymás mellett létezik. A sorozat bemutatja az emberiség és a mítoszi lények közötti háború okait és következményeit; valamint az egyes fajok szokásait, hiedelmeit és nyelvét. A sorozat így nem csak egy szórakoztató fantasy-sorozat, hanem egy komplex és összetett világ is.

Sötét történet

A Carnival Row nem csak látványos fantasy-sorozat: ez egy komor krimi is. A főszereplő Philo nyomozó több rejtélyes gyilkosság ügyét próbálja megoldani,

amelyek összefüggnek a mágikus lényekkel és a város titkaival. Philo nem csak a bűnözőkkel kell megküzdenie, hanem a saját múltjával és kilétével is: kiderül ugyanis, hogy ő egy fél-tünde, aki embernek adja ki magát. A történet során szembesül az apjával (Jared Harris), aki egy befolyásos politikus és a tündék ellen harcolt; valamint újra találkozik Vignette-tel, a régi szerelmével, akivel újra fellobban az érzelem.

A második évadban Philo már nem nyomozóként dolgozik, hanem mint Carnival Row lakója próbál segíteni a tündéknek és más lényeknek. A városban közben forrongás van: egy titkos társaság (New Dawn) forradalmat akar robbantani; egy szörnyeteg (Sparas) gyilkolja az embereket; és egy új ellenség (The Pact) fenyegeti The Burgue-t. Philo-nak és Vignette-nek nem csak saját életükért kell küzdeniük, hanem Carnival Row-ért is.

Zavaros forgatókönyv

A Carnival Row forgatókönyve nem tudta tartani a lépést a látványvilágával. A sorozat próbált túl sok mindent belezsúfolni nyolc (illetve tíz) epizódba: több párhuzamos sztorivonalat futtatott egyszerre; rengeteg mellékszereplőt vezetett be; sok fordulatot dobott be váratlanul. Ennek eredménye az lett, hogy sokszor elvesztettük a fonalat: nem tudtuk követni az eseményeket; nem értettük meg az indokokat; nem éreztünk kötődést a karakterekhez.

A forgatókönyv másik problémája az volt, hogy tele volt klisékkel és sablonokkal: például Philo és Vignette szerelmi története tipikus “Rómeó és Júlia” sztori volt; Imogen és Agreus kapcsolata pedig tipikus “Szegény lány gazdag fiú” románca. A sorozat nem tudott újat mutatni ezekben a témákban: nem adott mélységet vagy frissességet ezeknek a párkapcsolatoknak.

Az sem vált a történet előnyére, hogy nem használta ki eléggé a fantasy elemeket: például Philo fél-tünde mivolta alig játszott szerepet az első évadban; Vignette repülése pedig inkább hátrány volt neki mint előny; a Sparas pedig csak egy egyszerű szörnyeteg volt, nem egy komplex lény. A sorozat így nem tudta kihasználni a fantasy műfaj adta lehetőségeket: nem tudta meglepni vagy elvarázsolni a nézőt.

A szkript nem csillogott kiegyensúlyozott terén sem: például az első évadban túl sok időt töltött Philo nyomozásával és keveset Vignette múltjával; a második évadban pedig túl sok időt töltött a politikai intrikákkal és keveset Carnival Row-val. A sorozat így nem tudta fenntartani az érdeklődést és a feszültséget: néha túl lassú vagy unalmas volt; néha túl gyors vagy zavaros volt.

Végül a forgatókönyv nem volt elég következetes: például Philo és Vignette kapcsolata hol felizzott, hol kihűlt; Imogen és Agreus kapcsolata hol szerelmes, hol üzleti volt; Sophie karaktere pedig hol gonosz ás hol jószívű. A sorozat így nem tudta hitelesen ábrázolni a karaktereket és a történetet: vagy ellentmondásos és érthetetlen volt; vagy kiszámítható és erőltetett.

Hullámzó alakítások

A Carnival Row színészei között akadnak nagy nevek és kevésbé ismert arcok is. A főszereplők Orlando Bloom és Cara Delevingne, akik Philo-t és Vignette-t alakítják. Bloom jól hozza a zárkózott és makacs nyomozót, aki küzd a saját démonaival; Delevingne pedig meggyőzően játssza a bátor és szenvedélyes tündért, aki nem hagyja magát megalázni. A kémia közöttük érezhető, de nem mindig hiteles: néha úgy tűnik, hogy csak a fizikai vonzalom tartja őket össze.

A mellékszereplők közül kiemelkedik David Gyasi mint Agreus Astrayon, egy gazdag faun (puck), aki egy előkelő negyedbe költözik és felborítja az ottani rendet; Tamzin Merchant mint Imogen Spurnrose, egy csóró arisztokrata hölgy, aki Agreus-szal kezd egy üzleti kapcsolatot; Karla Crome mint Tourmaline Larou, egy tünde költőnő és Vignette barátnője; Jared Harris mint Absalom Breakspear, The Burgue kancellárja; Caroline Ford mint Sophie Longerbane, egy ravasz politikusnő; Ariyon Bakare mint Darius, Philo régi barátja és katonatársa.

A színészek többsége jól teljesít a sorozatban: érzelmeket közvetítenek, karakterüket fejlesztik és érdekes dinamikákat alakítanak ki egymással. Azonban néhány színész túljátssza vagy aluljátssza a szerepét: például Andrew Gower mint Ezra Spurnrose túl karikatúraszerűen viselkedik; míg Arty Froushan mint Jonah Breakspear túl unalmasan játszik.

Vegyes fogadtatás

A Carnival Row nem aratott osztatlan sikert a kritikusoktól és a nézőktől. Az első évad 58%-os pontszámot kapott a metacritic.com oldalon 1, míg a második évad 56%-ot 2. A sorozatot dicsérték a látványvilágáért, az ötletes világteremtéséért és az aktuális társadalmi üzenetéért; de bírálták a klisés párkapcsolataiért, az elnagyolt karakterfejlődéséért és a zavaros cselekményvezetéséért.

A sorozat befejezése sem hagyott mindenkit elégedetten. A második évad utolsó epizódja lezárt néhány fontos szálat: Philo legyőzte Sparast; Vignette megmentette The Burgue-t; Imogen megölte Agreust; Sophie meghalt; Jonah átvette az irányítást. De sok kérdés is nyitva maradt: mi lett Dariusszal? Mi lett Tourmaline-nal? Mi lett Millworthy-vel? Mi lesz Philo-val és Vignette-tel? Ezekre már nem kapunk választ, mert az Amazon bejelentette, hogy nem rendeli meg a harmadik évadot 3.

Konklúzió:

A Carnival Row egy ambiciózus fantasy-sorozat, amely sok lehetőséget rejtett magában. Sajnos ezeket nem tudta maradéktalanul kihasználni: hiába vannak izgalmas ötletei és látványos jelenetei, ha nem tudta elég mélyen kidolgozni karaktereit és történetét. A sorozat végül több ígéretet hagyott beteljesítetlenül, mint amennyit teljesített.

-BadSector-